Nem turista vagyok a rockzenében – interjú Molics Zsolttal

 

 - Igen, pont harminc éve annak, hogy 1986 őszén a Sámán énekeseként léptem fel. Akkor – novemberben vagy decemberben – volt (talán) Invázió néven az Almássy téren egy Ossian, Sámán, Jaguár, Misszió közös koncert, ami elég nagy esemény volt, hiszen itt együtt játszott négy újvonalas heavy metal zenekar. Szuper lett volna ennek az évfordulójára most is megcsinálni egy hasonlót, de ez valahogy kivitelezhetetlennek tűnt. Így aztán marad egy olyan jellegű megemlékezés, hogy tudatosult bennem, hogy harminc éve már, hogy a rockzenét tolom ebben az országban.

 

 

 - Igen, a Crossholder zenekar számára egy metal himnuszt írtam, amelyet neves énekesek előadásában rögzítettünk. A Metal Konzílium albumon felkérésre énekeltem egy dalt, a Duality lemez megszületéséből viszont tényleg alaposan kivettem a részem. Tominál már régóta felvetődött az, hogy a saját stílusában szeretne egy szólóalbumot, hiszen köztudott róla, hogy nem csak gitáros, hanem gyerekkora óta hegedül is, és ezt a kettősséget szerette volna megmutatni a saját lemezén. Ezt egyébként már régebben – még Daczi Zsoltival, a Carpathia Project keretén belül – megcsillogtatta, de sajnos Zsolt már nincs közöttünk, így azt a formációt már nem lehetett folytatni. Az ott készült számokban, a két megjelent lemezen nem volt ének, viszont most már szeretett volna énekesekkel is dolgozni, ezért, mivel nekem van egy pár olyan kollégám, akiket szakmailag tisztelek, segítettem neki egy pár vendég meghívásában. Így került az albumra például Schrott Peti, Kálmán Gyuri, Sipos Peti, Rudán Joe, Gubás Tibi, és Kyru. Mivel Tomi nem szövegíró, így ezeken is többen dolgoztak, én is vállaltam négy vagy öt dal szövegének az elkészítését, amit nagyon szívesen tettem, hiszen ő is rengeteget segít nekem zeneileg, illetve abban, hogy az utóbbi években már gyakorlatilag az összes Cool Head Klan album az ő stúdiójában készült. Ő hangszereli a dalokat, ő felel a keverésért, és ő maszteringolja is az anyagot. Ez tehát már alaposan a múltba visszanyúló munkakapcsolat, már régen együtt dolgozunk. Ez a Duality album szerintem nem kapott túl nagy teret, én nagyon szívesen láttam volna például egy lemezbemutatót az összes énekessel. Persze, ezt megszervezni nem egy egyszerű dolog, de szerintem kivitelezhető lenne még most is. De erről még nem tettünk le, úgyhogy van rá esély, hogy valamikor a jövőben meg is valósuljon egy ilyen buli. 

 

 

 - Őszinte leszek, csak baráti alapon. És, hogy zeneileg közel álljak ahhoz az emberhez, aki felkér. Emiatt nagyon sűrűn nem is vállalok ilyeneket. Ennyi idő után úgy vagyok vele, hogy olyan emberekkel szeretek színpadon is állni, meg dolgozni is, akikhez valamilyen baráti kapcsolat fűz.

 

 

 - Igen, ilyenkor gyakorlatilag egy vázlatot készítek. Egy takjelre felgitározom az énektémák alapját, hogy milyen harmóniák, hangok legyenek benne, a felvezetőt, és a refrént, és ebből már ki tud indulni Tomi, aztán a többit már a hangszereléssel, a középrésszel, szólóval, a kísérettel megoldja. Az interneten küldözgetjük, ping-pongozzuk egymásnak az ötleteket, témákat, úgyhogy gyakorlatilag távzeneszerzés megy. (nevet) Mivel ő Németországban él, elkerülhetetlen, hogy így dolgozzunk, de ez a mai világban szerintem egy teljesen elfogadott dolog.

Egy komoly zeneszerkesztő programmal szinte mindent meg lehet oldani, én is megvásároltam ezeket még annak idején, és a mai napig is állandóan fejlesztem a technikát, hogy még jobb legyen a minősége ezeknek az itthoni demóknak is. Nagyon élvezem ezt a munkát, hiszen rengeteg ötletet el tudok menteni, olyanokat is, amiket esetleg csak később használok fel. Valójában ebben élek, folyamatosan jár az agyam, aztán ha egy dallam megragad a fülemben, azt ide-oda kóstolgatom, tovább viszem, csiszolgatom. A szövegekkel ugyanez a helyzet. Nem akarok kiábrándító lenni, de én ezt kimondottan a saját magam szórakoztatására csinálom. Aztán, ha ez találkozik a közönség vagy a hallgatóság ízlésével, akkor az egy jó dolog. Egyébként, egy pár közeli barátommal előzetesen le is szoktam tesztelni ezeket a felvételeket, átküldöm nekik, és kikérem a véleményüket. Nemrég jött ki az új lemez, és már most gondolkozom a következő anyagán.

 

 

 

 - Egyrészt, a Cool Head Klan egy olyan zenekar, amibe minden belefér. Minket nem is nagyon lehet behatárolni, a műsorunk is elég színes. Én úgy gondolkodom, hogy vannak jó dalok meg rossz dalok. Természetesen, ha népzenét játszunk, az is rockosítva van, tehát maradunk ebben a vonalban, de régebben mozogtunk már a punk felé is, most meg egy kicsit visszakacsintgatok a gyökerek felé, vagyis a régi heavy metal időszakhoz. Valahogy az jött fel bennem, ezt volt kedvem csinálni.

Másrészt, a Cool Head Klan felállása az évek során nagyon sokat változott, és akik most velem vannak, például Bonca barátom, azaz Koncz Tibor basszusgitáros – aki szintén zenélt együtt Daczi Zsoltival –, ő is egy abszolút heavy metal, hard rock ember. Ez Tomi esetében is igaz, olyannyira, hogy ha elviszem valahová, és bemutatom, hogy itt a hegedűművész barátom, mindig azt kéri, hogy azt mondjam, ő egy rock gitáros… Kedvence a Ludwig von Van Halen… (nevet) És mivel nem egyedül vagyok a zenekar, óhatatlanul is, de mindenki zenei világa belekerül a dalokba. Szóval, tény és való, tehát jól hallod, hogy ez a mostani anyag igen eltolódott a hard rock/heavy metal irányába. A régi lemezeinkről, amik egy kicsit kapkodva, szerényebb költségvetésből, és persze jóval kezdetlegesebb technikával lettek felvéve, időnként elő-elő szoktam venni egy-egy dalt, most például a Bye, bye című lett a kiválasztott, és ezt is bezúztam egy kicsit Motörheadesre, mert gyerekkorom nagy kedvence volt az a banda is. Másból nem tudunk táplálkozni, mint amit akkoriban magunkba szívtunk, ezek rakódtak le alapnak, és egy kicsit ott is ragadtak. 

 

 

 - Figyelgetem valamilyen szinten a dolgokat, de sokszor elmarasztalnak amiatt, hogy nem vagyok naprakész különböző stílusokat, vagy zenekarokat tekintve. Koncerteken is be szoktam mondani, hogy én meg vagyok győződve arról – és nem azért, mert akkor voltam fiatal –, hogy a világ legjobb heavy metal lemezei a hetvenes-nyolcvanas években születtek. Az akkori rockhimnuszokból táplálkoznak a mai napig is az új csapatok. Van egy-két fiatal banda, akiket meg szoktam hallgatni, ha közel állnak hozzám stílusilag, és el is szoktam csodálkozni, hogy ha tényleg jó hard rockot vagy heavy metalt játszanak, de ezek a szóló nélküli, lebutított irányzatok annyira nem fognak meg. Meghallgatom én a keményebbeket, zúzósabbakat is, nincs azzal probléma, de két-három szám nekem azokból elég. Nagyon jól szólnak, úgy mint egy úthenger, de ezen kívül más pozitívumot nem tudok róluk megemlíteni.   

 

 

 - Természetesen, de én mindig azt mondom, hogy az éneklés nem egy sport, hanem azt figyelem, hogy milyen frazírjai, mennyire ötletes énektémái vannak egy-egy előadónak. Tehát nem az a lényeg, hogy kiénekelje a plafont, hanem, hogy milyen ötletesen használja a hangját. Pontosan énekel-e dallamot, vagy belerakja-e azt a bizonyos rock n’ roll életérzést… szóval ne legyen túl iskolás. Nem titkolom, nekem a rockzenében a tenorisztikus vonal tetszik: Ronnie James Dio, Bruce Dickinson, Biff Byford, stb. De Lemmy Kilmistert is nagyon szerettem. Az ő stílusát sem egyszerű levenni, mert azt hinné az ember, hogy lent van, mert rekedt a hangja, de próbálja meg valaki elénekelni, olyan vékony lesz a hangja, mint egy csirkének. (nevet) Ebben volt szenzációs Lemmy! Ezek az előadók így születtek, ilyen tehetségek voltak, ezért lettek aztán azok, akik. Ők a példaképek, őket kell figyelni… Ha egy másolat másolatának a másolatából akarsz gyökereket szerezni, az szerintem egy nem túl jó ötlet, abból nem lesz semmi. Vissza kell nyúlni az igazi értékekhez, a hetvenes-nyolcvanas évek zenészeihez, és a műveikhez. Ők voltak a rockzene és a heavy metal Mozartjai. És ez nem vicc! Látod, például egyes Deep Purple vagy Yngwie Malmsteen szerzemények szimfonikus kísérettel, komolyzenei hangszerelésben is megállják a helyüket.

 

 

 

 - A zenekar szorosan kapcsolódik a motoros világhoz, az ilyen jellegű fesztiválokon, rendezvényeken játszunk a legtöbbet, ezért valahol egyértelmű, hogy efelé kanyarodik a világunk. Úgyhogy igen, van ebben egy kis céltudatosság is, próbáljuk azokat az életérzéseket megfogalmazni, amiket ők megélnek.

 

 

 - Igen, mert rájöttem arra, hogy nem kell nekem mindent egyedül csinálni. (nevet) Sokkal értékesebb, színesebb dolgot lehet létrehozni, ha közösen alkotunk. Szerintem azért is jó ez az album, mert Gábor is beletette a zseniális szövegírói vénáját a munkába. Ő egyébként véletlenül került a képbe, a Facebookon írt rám, hogy valamelyik szövegünknél észrevette, hogy az olyan, mintha a Stress-nél már találkozott volna vele, úgyhogy majd ő ír egy másikat. El is döntöttem magamban, hogy jól van, úgy se érdekel, majd később átírom, ő meg ha elküldi a saját változatát, akkor meg azt mondom, hogy jó, de valami hülye indokkal majd lerázom… De olyan jót írt, hogy leültem! Annyira tökéletes lett, hogy nem tudtam hozzátenni semmit.

 

 

 - Így van. Felvettük komolyabban is a kapcsolatot, küldtem neki témákat, főleg olyanokat, amivel elakadtam. És tökéletesen ránk tudott hangolódni, meg tudta fogalmazni azokat a dolgokat, ami a Cool Head Klan-hoz és a mi szövegvilágunkhoz közel áll. Viszont, gyakorlatilag úgy készült el a lemez, hogy személyesen nem is találkoztunk. Aztán persze, amikor Pécsen játszottunk, akkor élőben is megtörtént a bemutatkozás. Úgyhogy, nem bántam meg a dolgot, mert jobb lett azáltal a végeredmény, hogy másnak a gondolatmenete, a világa is bekerült a dalokba. Meg is beszéltük, hogy ez továbbra is működni fog, egy pár nóta erejéig a jövőben is várnék tőle szövegeket.   

 

 

 - A rendes dobosunk a rendkívül tehetséges Hornyák Balázs, aki mindig odarakja magát, mind stúdióban, mind koncerteken száz százalékot nyújt. Viszont, volt Tamásnak egy nótája, ami már régen stúdiókész volt, és pár éve fel is dobolta neki Beló. (Beloberk Zsolt, Kalapács, Ego Project dobos – a szerk.) Megmutatta nekem, én meg csináltam hozzá egy énektémát és egy szöveget, így nem veszett el ez a dobolás. Ez konkrétan az első nóta a lemezen, az Örök nemzedék. Tisztelem Zsoltot és a munkásságát, ezért felhívtam, hogy maradhat-e az a dobsáv, amit ő játszott fel, ő pedig beleegyezetett. Hirleman Berci pedig úgy jött a képbe, hogy mivel már nagyon régen barátok vagyunk, egyszerűen megkértük, hogy ha már ilyen jól dobol, akkor üssön már fel egy nótát nekünk. (nevet) És hála Istennek, a külföldi felkérése ellenére el tudta vállalni.  

 

 

 - Még nem publikus, úgyhogy csak annyit mondanék, hogy nemsokára fog debütálni egy új, nemzetközi formáció, amiben játszik.

 

 

 - Az Ördögszekérben. Ez nálam egyébként abszolút egy Thin Lizzy behatású dal. Őket is nagyon szeretem. Az utóbbi években annyira jó régi zenéket hallgatok, hogy ezek vannak rám hatással. Akkora lemezek, mint a The Number of the Beast, vagy a Screaming for Vengeance! Ááá…! Olyan himnuszok, amik például ezeken vannak, már nem születnek. Arról nem is beszélve, hogy ezeket a legendákat egy csokorba gyűjtötték… Emlékszel a Hear N’ Aid albumra?

 

 

 - Na, akkor elárulom, hogy arról a lemezt nyitó Stars-t már feljátszotta nekem Tomi, mert fel fogom énekelni azt a nótát! Nem azért nem hívok más énekeseket, mert nem tudnának előadni, hanem, mert nekem annyira tetszik az összes énekes témája, hogy van kedvem egyedül elénekelni. Szenzációs egy dal! Úgyhogy erre készülök most. Bevonok néhány gitárost… egy pár nevet már el is mondhatok, mert ők már elvállalták a szereplést: Szijártó Zsolti, Ángyán Tomi, Rubcsics Ricsi. Úgyhogy ez nem feltétlenül rám lenne kihegyezve, hanem mint magyar tribute jelenne meg.

 

 

 - Igen, volt egy ilyen tervezet, de ahogy jöttek most ezek a metalos témák, saját dalok, bevallom, egy kicsit háttérbe szorult. A jövőben meglesz valamikor, de most az új nóták félretolták ezt. És, ha már tervekről kérdeztél, azt is elmondom, hogy van már jó pár szám egy következő Mamut lemezhez is. Ehhez persze szerzőként kell Koncz Tibi is, mert ő is nagyon belefolyt anno, de ha rá tudunk hangolódni, és mindenki szívvel-lélekkel bele tudja tenni a munkáját, akkor egy jó Mamut lemezbe belecsapnék. A CHK repertoárjában van is egy-két nóta az első albumról, tehát messze nincs ez elfelejtve.

 

 

 - Természetesen! Sőt, most egy olyan terv is van, hogy kiegészülnénk egy billentyűssel, és csinálnánk ennek az albumnak valamikor jövő tavasz környékén egy hivatalos, komoly lemezbemutatót. A helyszín is és a pontos dátum is még tárgyalás alatt van, legyen annyi elég, hogy remélhetőleg egy „Dunán lévő koncerthelyen” ezt meg tudjuk oldani. (nevet)

 

 

 

 - Hát, igen, meglepődtem. És nagyon jólesett! Nem tudom, hogy ez hány eladott példányt takar, de ez számomra egy fantasztikus visszajelzés. Egyébként a lemezről most minden irányból csupa pozitív visszajelzéseket kapunk, és ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy a metalosabb vonal felé van tolva a zenekar. Ezt én tudatosan csináltam – mert ahogy már mondtam, én egy eléggé a rockhoz, metalhoz kötött ember vagyok, így nem volt nehéz –, de hosszú évek kellettek ehhez, mert ezt egyszerre nem lehetett kivitelezni. (nevet)

 

 

 - Az földbe állt. Miattam. (nevet) Ez a felállás nem egy énekes-gitáros műsor lett volna, hanem egy komolyan kivitelezett, és egész zenekart kívánó produkció. El is mentünk egy vidéki városba, szépen össze is gyűlt a közönség, és azt mondtam, hogy olyan jó sokan vannak, hogy gyerekek, tapossatok a torzítóra! (nevet) Egész egyszerűen azt éreztem, hogy zúzni kell. Szeretem én ezeket az akusztikus, lassú dolgokat is, nem erről van szó, csak kiderült, hogy ez nem áll közel hozzám. Boncának is szoktam mondani, hogy azt szeretem, amikor oldalról meglök a basszus. Egy rockzenében legyen erő! Úgy szokták mondani, hogy szarral nem lehet piros tojást festeni. A heavy metalhoz dinamika, erő kell, mert anélkül az semmi.

 

 

 - Igen, egy értékes darab. Tomi különböző online aukciókon szokott venni ezt-azt, mert ő nagy gyűjtő, rengeteg gitárja, feje, mindenféle motyója van, és egyszer kapott egy infót, hogy a Motörhead raktárából kiselejteznek néhány dolgot, és elárverezik ezeket. No, és sikerült is neki azt a Marshall fejet megszerezni, ami Eddie Clarké volt. Ezen nincs is maszter gomb, de fantasztikus erővel szól. Jól meg van kopva, ám tényleg működik a mai napig… pedig hány éves is? Nyáron el is hozta magával, és használta a bulikon. Azt mondta, hogy a hátulján még egy felragasztott setlist nyomait is megtalálta. Szóval nagyon komoly! És ez baromi jó érzés, hogy amikor hallgatod mondjuk a No Sleep ’til Hammersmith albumot, akkor lehet, hogy ez szól azon!

Emlékszem, még 2005-ben, amikor a Szigeten az eredeti Accept előtt játszottunk, tolták fel a színpadra a Marshallokat, én meg nézegettem azokat. Wolf Hoffmann pakkját rakták fel éppen, megálltam, és láttam, hogy az volt ráírva, hogy Balls to the Wall turné… Ez igen! Hát, ez se ma volt. Ilyenkor ezeket egy kicsit megérintem… (nevet)

 

 

 - Igen, és rögtön kapcsolom a gyerekkori emlékeket, hogy én ezt a lemezt akkor széthallgattam, és ez volt a turnén. Van ennek egy varázsa. Sok zenész szereti egyébként ezeket a relikviákat. Sose felejtem el, egy alkalommal, amikor Rudán Joe-val beszélgettem, igen markolászott egy nagyon kopott Shure-t, és azt mondta, hogy ez még a Vikidálé volt! És hiába van neki egymillió mikrofonja, abba tolta, mert az a Vikidálé volt. 

Én nem gyűjtök ilyeneket, inkább a koncerteken nézelődöm. Sokszor játszunk a Kárpátiával, és mondtam is már Janinak, emlékszel, hogy a videókon azt láttuk, hogy a kamionokra húzzák be az Iron Maiden feliratú ládákat. Gondoltad volna, hogy egyszer a te, Kárpátia feliratú cuccaidat pakolják majd fel? Úgyhogy, én az ilyeneket mindig visszavezetem a fiatal koromra.

 

 

 

 

 - Igen, annak ellenére, hogy az hivatalosan nem is jelent meg. A Crossholder zenekarnak írtam, és Tim „Ripper” Owens, a Judas Priest ex-énekese, valamint Tony „Thunder” Johannessen, a Thunderbolt frontembere énekel benne velem és Nahival. (Nachladal István – a szerk.) Feltehettem volna a lemezre, de mégsem tettem, mert ugye ehhez sajnos kapcsolódik egy tragédia… Güzü barátom, a Crossholder vezetőjének a halála. Úgyhogy, ez marad ilyen YouTube-os emlék. Számomra hatalmas megtiszteltetés volt, hogy ott  áll mellettem az a Ripper, akit a poszterekről ismerhetünk. Az ilyen dolgok engem nagyon megfognak.

 

 

 - Legfrissebb hír, hogy Koós József gitáros – magánéleti okok miatt – elhagyta a fedélzetet. Helyét Utasi András vette át, akivel a próbák teljes erővel zajlanak. Novembertől már vele koncertezünk: 5-én, Kecskeméten, a Messzi István Sportcsarnokban, és 12-én, Budapesten, a Barba Negra-ban a Kárpátia vendégeként játszunk, 18-án Győrben, a Dongó Rom Klubban, 19-én pedig ismét a fővárosban, a Big Bike Pubban vagyunk láthatóak, hallhatóak.