Szilágyi Zsolt a ferencvárosi lakótömbök bontásával kapcsolatban több érdekes információt is elárult portálunknak. Beszélgetésünk során szóba kerültek olyan anomáliák, amik az eddigi rehabilitációk eredményeit is erőteljesen megkérdőjelezik, de kissé jobb bepillantást nyertünk a kivitelezési problémák komor hátterébe is.
Végtelen történet
A felújítások és a bontások körüli mizéria nem most kezdődött a IX. kerületben. A jobbikos képviselő döbbenetes adatokat mesélt:
állítása szerint vannak olyan háztömbök, ahol már lassan 20 éve hitegetik a lakókat a felújítással, illetve az esetleges bontással és újjáépítéssel, de olyan épületek is vannak, melyek felújítását 10 éve görgeti maga előtt a kerület.
Arról, hogy egyes házak milyen szisztéma alapján kerülnek bele a rehabilitációs programba, Szilágyinak sejtelme sincs, mert ezt sem Szűcs Balázs ferencvárosi főépítész, sem a városrész vezetése nem volt képes kielégítően megindokolni.
"A dolgok hátterébe annyira nem látunk bele, hogy meg tudjuk állapítani, kinek, milyen érdeke fűződik ahhoz, hogy egyes házakat, lakásokat felújítsanak, másokat pedig eladjanak, vagy lebontsanak. Ezt sejteni lehet, de bizonyítani sajnos egyelőre nem."
A képviselő szerint sok esetben tanácsos lenne független szakértői véleményt kikérni a felújíthatósággal kapcsolatban, ami talán a munkálatok költségbecslésében is segítene.
Hozzátette: valóban vannak olyan házak, amelyeknél indokolt a bontás, ezeket a kerület egyszerűen eladja, mivel anyagilag nem érné meg a felújítás.
Pató Pál úr palotái
Szilágyi elmondása szerint sok olyan épület van a kerületben, aminek a homlokzata értékes, belül viszont, az évtizedek óta elhanyagolt karbantartás miatt rettenetes állapotok uralkodnak:
"A lakók a mai napig a folyosón lévő vécéket kénytelenek használni, a pincébe semmi pénzért nem mennének le, mert áll a víz és tele vannak patkányokkal."
Két olyan tömböt is említett, amelyek felújítását időtlen idők óta ígérgeti az önkormányzat, de még a mostani felújítási tervből is kimaradtak, hiába szerepeltek eredetileg az erről szóló 2015-ös önkormányzati rendeletben a rehabilitálandó ingatlanok listáján.
A Gát utca 22-nek például már kapuja sincs, mivel szétrúgták a vandálok, a falakon lógnak a vezetékek, sok lakást be kellett falazni (köztük utcafrontiakat is), a vízcsövek pedig olyan rettenetes állapotban vannak, hogy tartalmuk a pincébe szivárog, ahonnan - hosszas könyörgés után - az ÁNTSZ felszólítására kellett kiszivattyúznia a szennyvizet az önkormányzatnak.
De nem jobb a helyzet a Sobieski János utca 3-ban sem, ami ugyan építészetileg nem képvisel a Gát utcai házhoz hasonló értéket, de lassan 10 éve szerepel a felújításra váró épületek között, ám valahogy mindig kimard a sorból.
"Utóbbi eset már csak azért is érdekes" - mondja Szilágyi - "mert most csinálják majd meg a Sobieski 5-7-9-et, és amikor megkérdeztük a főépítészt, hogy a 3-asra miért nem kerül sor, annyit mondott: 'mert nem esik közel ahhoz a körhöz' (Frissítés: Szűcs Balázs főépítész időközben arra kérte portálunkat, hogy jelezzük, szerinte ő ilyen kijelentést sohasem tett - a szerk.). Ami nyilván valóan nem igaz, hiszen a Gát utcai felújítások ott zajlanak pár méternyire, a sarkon."
Abban sincs sok köszönet, ha látszólag megszépül valami
A jobbikos képviselő szerint azokkal a házakkal sincs minden rendben, amiket nagy nehezen sikerül felújítani, mert előfordul, hogy csupán látszatintézkedés történik:
"Most indul a Haller-terv, a Haller utcában is megcsinálnak három épületet, ami egy az egyben látszatmegoldás, mismásolás lesz: ugyan kapnak műanyag ablakokat és a homlokzatot is átfestik, de ezen felül semmi érdemi munka nem történik majd."
A régi, dohos lakások szerinte hiába kapnak új nyílászárókat, azoktól "csak még jobban vizesedni fognak, még penészesebbek lesznek, és ettől függetlenül a vízvezetékek, a csatornavezetékek és a villanyvezetékek ugyanolyan elavultak és balesetveszélyesek lesznek". Egyértelmű, hogy az ilyen porhintések legfeljebb politikai haszonnal járnak, de semmilyen szempontból nem szolgálják a közösség érdekeit.
Azonban, ha meg is történik a teljes körű felújítás, a rossz technológiák alkalmazása és az anyagi nyerészkedés miatti trehány munkavégzés teljesen fölöslegessé tesz minden erőfeszítést. A képviselő szerint több olyan, már rehabilitált ferencvárosi épület is van, amelyekre hiába költöttek rengeteg pénzt, a gyatra szigetelés miatt ugyanúgy vizesednek a pincék és a földszinti lakások.
Az igazi 22-es csapdája: bontani sem éri meg, hiába olcsóbb
Szilágyi Zsolt szerint hiába kerül nagyságrendekkel kevesebbe lerombolni a történelmi épületeket és új lakótömböket felhúzni a helyükre, hosszú távon ez sem igazán éri meg az önkormányzatnak:
"Azt tapasztalatból tudjuk, hogy az utcaképi aggályok mellett, ezek az új építésű házak elég silány minőségűek: nem tartósak, vékonyak a falaik és jellemzően összecsapják őket."
A képviselő azt is elárulta, mivel a modern házak alá jellemzően garázsokat építenek, ez további problémákat okozhat a környék lakóinak:
"Ezeknél nagyon szépen megcsinálják az alap szigetelését, a házban nem is lesz szivárgás, viszont a víznek valahova el kell folynia, így kinyomódik a mellette lévő két épületbe, ami addig nem vizesedett."
Ezzel pedig további, akár teljesen kifogástalan történelmi házak is veszélybe kerülhetnek.
Megfelelő módon megőrizni
"Én is támogatom az eredeti városkép megőrzését, és amennyiben van rá pénz, a normális szigetelés melletti felújítást"
- nyilatkozta az Alfahírnek Szilágyi Zsolt.
Úgy véli, sok homlokzatot meg lehetne menteni, ám ehhez mindenképp minőségi építőmunka szükséges,
mert Ferencvárosban már halálesetre is volt példa, amikor egy rosszul kivitelezett állagmegóvás után az instabil szerkezet leomlott.
Szilágyi szerint olyan módszerekkel lehetne megóvni a homlokzatokat az összedőléstől, mint például a volt V. kerületi Zrínyi Nyomda átépítésénél használt vasszerkezetes technika, ám ez akár milliárdosra is növelheti egy-egy ház felújításának költségeit.
Épp az ilyen mérlegelések miatt lenne szükség független építész véleményére, aki szakszerűen dönthetné el, tényleg érdemes-e ennyit áldozni az adott ingatlanra.
Az építési munkálatok kapcsán a számonkérhetőség kérdése is felmerült: a képviselő szerint a a folyton megszűnő és újraalakuló cégeken képtelenség bevasalni, ha valamit nem megfelelően végeznek el, így a silány minőségű munkának nincs gazdája, legyen szó hányaveti módon végzett felújításról, vagy csapnivaló építkezésről.
De találkozott már olyan, a József Attila Emlékhelyen dolgozó alvállalkozóval is, akinek 6 millió forinttal maradt adós a "feje fölül" megszűnt cég, ami ráadásul még olyan nonszensz munkákra is kötelezte, mint a födém nélküli belső terek kifestése.
Parkolópálya
Érdekes adalékként Szilágyi Zsolt arról is mesélt, milyen módon könnyíti meg az önkormányzat az építési vállalkozók számára, hogy kibújjanak a kötelezettségeik alól.
Az új építésű házak esetében a szabályozás ugyanis előírja, hogy a kivitelező bizonyos számú parkolóhelyet köteles építeni, amit jellemzően garázsépítést jelent. Ezt, amennyiben technikai okok miatt nem lehetséges, másfél millió forint befizetésével kiválthatják.
Igen ám, de egy parkolóhely kialakítása általában 2 millió forint, tehát a kivitelezőnek sokkal inkább megéri akár nemlétező indokokkal kiváltani a nehéz munkát, amivel még anyagilag is jobban jár.
"Ezt fel is hoztam az egyik testületi ülésen, mondván, remek, hogy a vállalkozónak ebben biznisz van, de az önkormányzatnak ez miért éri meg, hiszen nem lesz parkolóhelyünk" - mesélte Szilágyi, aki aggodalmaira nem kapott érdemi választ.
Ezért akarják lebontani a ferencvárosi házakat - Megszólalt a Fiatal Műemlékvédők elnöke
Kecskeméti Norberttel, a Fiatal Műemlékvédők Egyesületének (FME) elnökével beszélgettünk a ferencvárosi házak bontásának hátteréről és arról, milyen veszélyek leselkednek a kerület és Budapest épített örökségére. A válaszokból lesújtó kép rajzolódik ki a IX. kerület hozzáállásáról és a fővárosi épületek jövőjéről, de az is kiderül: lehet még bízni a civil kurázsiban.