- A Momentumot többen - köztük a mozgalom tagjai is - nevezték már a politikai árvák gyűjtőhelyének. Ti hogy árvultatok el, mi a személyes történetetek, ami ide vezetett?
- Hajnal Miklós: Én gyakorlatilag kétlaki életet élek, Angliában tanulok, de elég gyakran járok haza. A Momentummal egy nyári táborban találkoztam, még a kezdet kezdetén, 2015 nyarán. Akkor még nem is Momentum, hanem Tizen-X volt a neve. Ez egy elég szedett-vedett társaság volt, mindenki hozta a szakkolis barátját, volt osztálytársát, ismerősét. Én egy londoni ismerősömtől hallottam róla, hogy van ilyen, de van, aki Párizsból jött haza. Engem az fogott meg, hogy próbáltuk elemezni, leképezni azt, ami az országban zajlik. Volt például egy játék, amiben eljátszottuk, hogy egyikünk az IMF, a másikunk Matolcsy György, és így tovább. Ezt például nagyon élveztem, mert én közgazdász vagyok. Kialakult egy közös gondolkodás, aztán úgy döntöttünk, hogy cselekedni is kellene. 2016 tavaszán alakultunk egyesületté, aztán ebből lett egy mozgalom.
- Neked ez a politikai tűzkeresztséged?
- H.M.: Igen, korábban semmilyen párt, vagy ifjúsági szervezet tagja nem voltam.
- Tamásról ez viszont így nem mondható el.
- Soproni Tamás: Igen, így van. De, mielőtt erre rátérnénk, hadd mondjak el valamit, amit fontosnak tartok. Minket sokan budai úrifiúznak mostanában. Én ugyan valóban budapesti vagyok, de alsó középosztálybeli családban nőttem fel, édesapám sekrestyés volt. Nekem nem ismeretlen fogalom a vegetás kenyér, vagy, hogy télen nem fűtünk be minden szobában. Szerencsém volt, jó iskolába kerültem, aztán anglisztikát végeztem, fordító lettem. Nekem ma már nem kell ilyen problémákkal szembenéznem, de a felelősség, a szolidaritás gondolata ma is nagyon fontos számomra.
- Ezért lettél a 2014-es önkormányzati választásokon többek közt az MSZP és DK közös jelöltje?
- S.T.: Én ebbe 2012-ben Bajnai Gordonék irányából érkeztem. Akkor azt éreztem, hogy különböző módon gondolkodó emberek is képesek lehetnek összehozni valami újat a magyar közéletben. Amikor aztán 2014-ben felkértek, hogy induljak el az önkormányzati választáson a VI. kerületben, elvállaltam. Tenni akartam valamit a helyi közösségért.
- A Bajnai-féle nekibuzdulásból aztán az lett, hogy összeborultak a szocikkal és Gyurcsányékkal. Így került a te neved mellé is az MSZP meg a DK logója. Nem tartotok attól, hogy ennek a történetnek is ugyanez lesz a vége?
- H.M.: Nem. Az a különbség, hogy bár Bajnai mögött volt egy komoly teljesítmény, ő egy húzónév volt, de az Együtt mögött igazából nem volt felépített országos szervezet. Ez sodorta bele őket ebbe a kényszerhelyzetbe.
- És ez elfogadható indok az önállóság, az új politikai erő lehetőségének feladásához?
- S.T: Röviden: nem.
- Bővebben?
- S.T.: Nagyon sokféle gondolkodású ember alkotja a mozgalmat: baloldaliak, konzervatívok, liberálisok, és olyanok is, akik egyik ideológiához se sorolják magukat. De van néhány dolog, amiben megállapodtunk egymással itt a Momentumban. Az egyik az, hogy
van néhány ember a magyar politikában, akivel soha, semmilyen szinten nem tudunk együttműködni.
Minket már csak ezért sem fognak tudni betolni egy esetleges 2018-as baloldali összefogásba.
- Az olimpia-ellenes népszavazás aláírásgyűjtése kapcsán viszont elfogadnátok a pártok segítségét.
- H.M: Igen, mindegyikét. Mi azt mondjuk, írja alá Tarlós István is, ha következetes akar lenni, hiszen
nem is olyan régen még ésszerűtlen felvetésnek tartotta a budapesti olimpiát.
- S.T.: Négy párt ajánlotta fel konkrétan a segítségét: az LMP, az Együtt, a Párbeszéd és a Kétfarkú Kutya Párt. Az MSZP pedig felszólította a szavazóit, hogy írják alá az íveket.
- H.M.: Az MSZP-s politikusok előszeretettel fotóztatják is magukat, ahogy aláírják.
- S.T.: Mi azt szeretnénk, ha ügyek mentén tudnánk együtt dolgozni bárkivel. Ilyen ügy például, hogy egy 2024-ben rendezendő olimpiáról ne egy olyan kormány döntsön, amelynek 2018-ig szól a mandátuma.
- Az Alaptörvény szerint a kormány csak négy évre kaphat felhatalmazást, a pályázatot viszont jóval korábban kell benyújtani. Ilyen alapon soha nem lehetne olimpiát rendezni sehol.
- S.T.: Dehogynem.
Éppen a négy éves mandátum miatt kell erről népszavazással határozni.
Mi kinyitjuk ezt a vitát, a választók pedig dönthetnek.
- Olimpiát rendezni egyébként szerintetek alapból káros és megfontolatlan döntés?
- S.T.: Magyarországon ehhez hiányzik a döntéshozókba vetett bizalom.
- Ti nem bíztok bennük, de a választók igen. Kétszer is kétharmados többséget szereztek.
- H.M.:Ez erre a konkrét ügyre azért nem biztos, hogy igaz. A programjukban egy szó sem volt erről, a főpolgármester pedig akkor ésszerűtlennek nevezte a budapesti olimpia felvetését. A vizes vb példájából pedig látjuk, mennyire átláthatatlanul működnek a sportszövetségek és az építőipar.
- De ez nem magyar sajátosság, ez nagyjából mindenhol így van.
- H.M.: Emiatt aztán számos, nálunk jóval gazdagabb ország is visszalépett már. Az elmúlt évtizedekben egyre jobban elszálltak az olimpiák költségei, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság pedig ezeket nem vállalja, rátolják a rendező ország adófizetőire. Tehát
nem csak a jelenlegi kormánnyal, de a NOB-al szemben is indokolt a bizalmatlanság.
- Térjünk kicsit vissza a Momentumhoz! Azt mondjátok, sok, különbözőképpen gondolkodó embert tömörítetek. Ez így nagyon jól hangzik, de mi tart össze benneteket azon kívül, hogy mást akartok, mint ami most van.. Elég kohéziós erő lesz ez hosszú távon?
- S.T.: Az ideológiákon mi túlléptünk már, de van azért
három alapértékünk: a szolidaritás, a teljesítményelvűség, és az egészséges nemzetkép.
A szolidaritás azt jelenti, hogy nem emelhetünk ki egy-egy csportot, és nem mondhatjuk rájuk, hogy“ti vagytok a mi magyarjaink”. Minden magyar emberért felelősséggel tartozunk. Azért az egymillióért is, aki ma Magyarországon mélyszegénységben él, és esélye sincs rá, hogy kitörjön. A teljesítményelvűség alatt azt értjük, hogy mit adsz te vissza a társadalomnak, ha szerencsés voltál, ha veled szemben az állam teljesítette a feladatát, például tanulhattál. Ezeket nem mindig látni a mai kormányzásban. Az egészséges nemzetkép pedig a baloldalból hiányzik.
- Úgy érzitek?
- S.T.: Igen. Egyszerűen leszarják, legalábbis évtizedeken át leszarták az egészet. 2004-ben a határon túli magyarok állampolgárságának megtagadása például
olyan ősbűn, amit mi megbocsáthatatlannak tartunk.
De az egészséges nemzetképben nincs helye a gyűlöletnek se. Gyakran járok meccsekre, én is szeretek kiabálni a lelátón, de, amikor “szar Romániáznak”, az nagyon fel tud bosszantani.
- Ha nem ideológiák mentén politizáltok, akkor minek a mentén?
- S.T:.: A jövőben szeretnénk nem csak azt elmondani, hogy mit nem szeretnénk, például olimpiát Budapestre. Hanem azt is, hogyan képzeljük el mi a jövő Magyarországát. Erre vonatkozóan konkrét szakpolitikai csomagokat fogunk kidolgozni. De szerintünk a politika nem csak erről szól, hanem arról is, hogy
legyenek helyben cselekvő közösségek.
Szervezzünk közéleti vitákat, bulikat, karitatív akciókat, de akár önképzést, nyelvtanfolyamokat is. A cselekvés kis köreit akarjuk létrehozni.
- Sok mozgalom és párt indult már hasonlóan. De aztán a vége mégis csak az lett, hogy valamilyen ideológiai irányba elmentek. A Fidesz ifjúsági szervezetből vált jobbos gyűjtőpárttá, a DK is azt mondta, mindenféle embert várnak a soraikba, aztán kőkemény balliberális gyurcsányista szekta lettek, az SZDSZ a Szabad Kedzeményezések Hálózatából vált liberális elitpárttá.
- S.T: Mi mindenképp szeretnénk megőrizni az aktív helyi közösségeket. A múlt tapasztalata az, hogy ha az alulról építkező politikai erők bejutnak a parlamentbe, hirtelen sokkal kevésbé lesz ez fontos számukra.
- Ok, akkor győzzetek meg, miért nem ti vagytok az új SZDSZ!
- H.M.: Visszakérdezek: miért lennénk mi az új SZDSZ? Én az SZDSZ fénykorában még gyerek voltam.
- Elnökötök, Fekete-Győr András, azt nyilatkozta, számára a legszimpatikusabb európai politikus, Guy Verhovstadt, aki elég hardcore liberális politikus, annak a pártcsaládnak a vezetője Brüsszelben, ahová az SZDSZ is tartozott. De amúgy mondhattam volna “új MSZP-t is”, hiszen azzal is vádolnak benneteket, hogy régi szoci arcok állnak a mozgalom mögött. Tudtok mondani mondjuk három olyan intézkedést a 2002-2010 közötti balliberális kormányzás idejéből, amit abszolút elfogadhatatlannak tartotok?
- S.T.: Egyet mondtunk már, a kettős állampolgárság elutasítását. De végig kellene gondolnunk a szakpolitikáikat.
- H.M.: Mondok egy gazdaságpolitikai példát: a devizahitelezés kezelése. Rengeteg embernek nincs elég gazdasági ismerete ahhoz, hogy ilyen ügyekben valóban felelős döntést tudjon hozni, fogalmuk sincs, milyen szerződéseket írnak alá.
- Ti nem engedtétek volna a devizahitelezést?
- H.M.: Legalább egy komoly tájékoztató kampány kellett volna, vagy bevenni az iskolai tantervbe, hogy miről is van szó.
- S.T.: Ha már iskolák: ígérték a kompetencia-alapú oktatást is, de végül soha nem vezették be.
- Egészségügy? Privatizálnátok, mint Gyurcsányék?
- H.M.: A magántőke bevonása növelheti a hatékonyságot. De fontos, hogy ne rivalizálás legyen az állami és a magán ellátás, hanem egészítsék ki egymást. Aki megteheti, az például ne álljon sorba, azt csatornázzuk át a magánellátásba.
- S.T.: Az ebből befolyó összegeket viszont vissza kellene forgatni a közellátásba, ne maradjon a magántőkénél az egész haszon.
- Tegyük fel, hogy 2018-ban sem a Fidesznek, se a Jobbiknak, se az MSZP-nek nincs többsége egyedül. A Momentum viszont bejut az Országgyűlésbe, és nélkületek nem lehet kormányt alakítani. Kivel álltok össze?
- S.T.: Nyilván ügyek mentén tudnánk ott is együttműködni, szavazni. De alakulhat akár kisebbségi kormány is.
- Választási győzelemre nyilván nincs reális esélyetek, viszont, aki rátok szavaz, annak tudnia kell, kit juttat kormányra esetleg közvetett módon.
- H.M.: Csak a magánvéleményünket tudjuk elmondani,
erről a tagságon belül még nem volt diskurzus,
Én nem hiszem, hogy bármelyik párt mellé is odaállnánk.
- Ok, akkor maradjunk az ügyek mentén. Azt mondjátok, túlléptetek az ideológiákon és szakpolitikai megoldásokat kerestek. De elkerülhetetlenül szembe fognak jönni olyan kérdések, amelyeket nem lehet kiszámolni, nem lehet tisztán szakmai alapon eldönteni. Ahol világnézeti döntést kell hozni. Nem féltek hogy a konzervatívabb értelmű tagjaitok összekülönböznek a liberálisabbakkal mondjuk az azonos neműek házassága, vagy a kommunista múlttal való leszámolás kérdésén?
H.M: Attól függ, konkrétan miről van szó. Az ügynökaktákat például biztosan megnyitnánk mi is.
A melegházasság ügyében a jogegyenlőség pártján vagyunk.
- Éppen ez az, hogy a jogegyenlőségből nem mindenki számára következik az azonos neműek házassága. Vagy ott van az egyházak szerepe, ami szintén kőkemény ideológiai kérdés.
- S.T.: Az egyházak kezét biztosan nem szabad elengednie az államnak, de az sem helyes, hogy a parlament dönti el, melyik szervezet számít egyháznak.
- Ha bárki alapíthat egyházat, ahogyan korábban volt, sokan vissza fognak élni ezzel. Ideológiai kérdés lehet az is, hogy mi a fontosabb: a szabadság, vagy a bizniszegyházak megszüntetése.
- H.M: Ezek még azok a körök, amiket még le kell futnunk, de csak el fogunk jutni egy álláspontig 2018-ra.