A rendszerváltás előtt az államfői feladatköröket az úgynevezett Elnöki Tanács elnöke látta el. A tanács tagjainak a megválasztását az Országgyűlés intézte. A képviselők saját maguk közül emeltek egy kisebb kört még feljebb, ez a szűk testület bizonyos megkötésekkel, adott esetben helyettesíthette is a teljes parlamenti plénumot. A köztársasági elnök intézménye 1989-ben alakult ki újra, de már akkor is az aktuálpolitika határozta meg annak karakterét, a megválasztás módját, a jogköröket a politikai elit ekkoriban nyilvánvalóan nem hosszabb távra tervezett.
Úgy vélem, hogy az kétségeken kívül áll, hogy köztársasági elnöki tisztséget adni a kommunista rendszer egyik fontos fogaskerekének, nem lett volna előremutató üzenet. Lehet azonban Pozsgay Imrét szeretni vagy nem szeretni, de aktuálpolitikára érdekekre építeni egy ország alkotmányozását nagyobb távlatokban egészen biztosan nem megfelelő módszer.
Aktuálpolitikai érdek az alkotmányozásban
Úgy történt ez az egész annak idején, hogy a kerekasztal-tárgyalásokon az MSZMP és az MDF elfogadta azt a megállapodást, hogy az első szabad választások előtt tartsanak egy közvetlen elnökválasztást. Az Ellenzéki Kerekasztal egyik tagja, a liberális SZDSZ azonban nem nyugodott bele ebbe a menetrendbe, a korabeli elemzők szerint azért, mert tartott a „népi baloldali” Pozsgay Imre győzelmétől. Pozsgay mögé ugyanis nem csak az MSZP állt be, de népszerűnek tartotta a közbeszéd is.
A szabad demokraták tehát elmondásuk szerint azért, hogy a régmúlt fennmaradását megelőzzék kezdeményeztek egy úgynevezett „négyigenes népszavazást”, amely a köztársasági elnökségen kívül más témákat is felölelt. A referendum a pártmentes munkahelyekről, az MSZMP elszámoltatásáról, illetve a Munkásőrség feloszlatásáról is szólt. Sokan már ekkor is színjátékról beszéltek, mert az egyetlen jövőbe mutató témához olyasféle ügyeket csaptak hozzá, melyekre egy demokratikus parlament egyébként is egyértelmű feleletet adott volna. Ehhez a négyigenes állásponthoz társult azonban Fidesz, az FkgP és az MSZDP is.
Fontos, hogy az MDF, Csengey Dénes bejelentése nyomán bojkottálta a referendumot.
A trükk
Időközben a parlament a népszavazás időpontjára lenyelte, hogy Minisztertanács a munkásőrség azonnali, jogutód nélküli megszüntetése mellett döntött, elfogadta az MSZMP vagyonáról szóló pénzügyminisztériumi jelentést, illetve azt, hogy a pártok nem működhetnek munkahelyeken. 1989 novemberében a négyigenes népszavazáson a magyar nép természetesen nagy többséggel az SZDSZ álláspontja mellé állt a három – egyébként egyre inkább aktuálist vesztő – kérdésben. A pártmentes munkahelyeket, az MSZMP elszámoltatását, a Munkásőrség feloszlatását több mint négy millió ember akarta. Mindössze 200 ezer körüli őskommunista ragaszkodott a régi szokásokhoz.
Tulajdonképpen SZDSZ akarata teljesült a negyedik kérdésben is, azaz abban, hogy csak az országgyűlési választások után kerüljön sor a köztársasági elnök megválasztásra. Hozzá kell tenni ehhez, hogy a szavazólapon a kérdés alatt az az értelmezés állt, hogy
Igen szavazatával Ön azt támogatja, hogy a köztársasági elnököt ne a nép, hanem az új Országgyűlés válassza meg. Nem szavazatával azt támogatja, hogy a köztársaság első elnökét közvetlenül a lakosság válassza meg.
De, ezzel kapcsolatban szűk kisebbséggel, alig több mint 6400 (!) szavazattal nyert a liberális párt. Miközben ebben a kérdésben is nagyon sokan: 4 millió 283 ezren dobták be az álláspontjukat az urnába, a társadalmi egyetértés tehát korántsem egyértelmű. Utólag az is nyilvánvaló, hogy ha az MDF beszállt volna a kampányba a közvetlen köztársasági elnökválasztás oldalán, akkor ezen az eredményen könnyedén fordíthatott volna. A SZDSZ-es trükk tehát bevált. Zárójelben: a módszer ragadós és tartós lett, hiszen ma is tapasztalhatjuk, hogy egyes pártok hogyan állítják be a saját politikai érdeküket alapvető nemzeti ügyként.
Társadalmi konszenzus nincs, politikai összeesküvés van
Ezután 1990-ben tematizálta újra a napi aktuálpolitikát a felvetés: 1990 tavaszán, az új Országgyűlésben az MDF-SZDSZ paktum részeként megszületett az a megállapodás, hogy a köztársasági elnökről az országgyűlési képviselők határozzanak. A látszat szerint tehát az MDF megváltoztatta az álláspontját. Ezt a helyzetet lovagolta meg az ekkoriban éppen független, szegedi Király Zoltán, aki népszavazást kezdeményezett arról, hogy legyen népszavazás az elnökválasztás módjáról. Természetesen az MSZP is támogatta őt ebben, így rövidesen összegyűlt a szükséges mennyiségű aláírás. Király és az MSZP az szerette volna, hogy a helyhatósági választással egy időben legyen a népszavazás, az MDF és az SZDSZ ellenérdekeltként azonban elérte, hogy a döntés napja a nyári uborkaszezonban legyen és érdektelenségbe fulladjon.
Ráadásul az MDF és az SZDSZ taktikusan nem kampányolt, hogy ne keltsen választási hangulatot. Torgyán József (FkgP) nyíltan azt kérte mindenkitől, hogy maradjanak távol a szavazóurnáktól. A kérdés az volt, hogy
kívánja-e Ön, hogy a köztársasági elnököt közvetlen módon válasszák meg?
Mikor elérkezett a nagy nap erre a lehetőségre 86 százalék szavazott igennel, 14 százalék nemmel. Igen ám, de a 7,8 millió választópolgárnak csupán 14%-a járult az urnákhoz, az alacsony részvételi arány tehát érvénytelenséget eredményezett. Az államapparátus tapasztalatlansága (avagy szándékosan?) miatt egyébként is számos hibát ejtet a szervezésben, a népszavazás nem is lett rendesen meghirdetve minden településen. Az érvénytelen népszavazás pedig semmire sem kötelezte az Országgyűlést. Napokkal később a parlament a Magyar Köztársaság elnökévé választotta az SZDSZ-es Göncz Árpádot.
Támogatta őt ekkor már az MSZP is.
Elmúlt akárhány év
Érdekesség, hogy az MDF-ből kiszakadt nemzeti radikális MIÉP, az anyapárttal némileg ellentétben következetesen még 1999-ben is kitartott amellett, hogy a nép válassza meg a köztársasági elnököt, ezzel az állásponttal akkoriban akaratlanul is az újfent népszavazást kezdeményező baloldal mellé állt, a Fidesszel és az SZDSZ-el szemben.
Ezzel együtt a Pozsgay Imre és a Fidesz később egymásra talált. Orbán Viktor 2015-ben felkérte az időközben a MSZP-t és az MDF-et is megjárt politikust, hogy a fideszes Nemzeti Konzultációs Testület tagja legyen. Mi több a 2016-ban elhunyt Pozsgay a 2010-es Alaptörvény kidolgozásban is részt vett.
érvek, ellenérvek
A közvetlen elnökválasztás ellenzői többek között azzal magyarázzák az álláspontjukat, hogy az intézmény abba a hamis illúziókba ringathatja az állampolgárokat, hogy a nép újabb beleszólási lehetőséget kapott az országos döntéshozatalba. Holott jelenleg az államfői tisztség jogkörei túlságosan korlátozottak. Ma első látásra nincsen komolyabb tétje annak, hogy papíron Áder János vagy Sólyom László az ország első embere, kis túlzással nem annyira érdekes, hogy ki mondja el az újévi beszédet, egy ilyen megmérettetés könnyen az érdektelenségbe fulladhat.
Másrészt, ha kiterjesztett jogköröket kapna a ma még szimbolikus tisztség, akkor sokkal nehezebben lehetne – a megszerzett mandátuma idején – kontrollálni azt az illetőt, akit közvetlenül a néptől kapott felhatalmazást, röviden: az erős legitimáció miatt könnyen elszállhat magától. Ezzel szemben áll az az úgyszintén nagyon erős érv, hogy legalább a mindenkori kormányt kontrollálni tudná egy ember, aki ideális esetben nem egy pártnak, hanem közvetlenül a népnek tartozik elszámolással.
lehetőségek
Népszavazás a szóban forgó kérdésről jelenleg nem kezdeményezhető, hiszen a köztársasági elnök megválasztásának a módja az Alaptörvény része, annak módosításáról kizárólag a parlament határozhat kétharmaddal.