Ha minden jól megy tehát, akkor végre bíróság elé állhatnak azok az egykori balliberális országrablók, akik az amúgy teljesen értelmetlen 4-es metró beruházása körül sáfárkodtak. Ez önmagában tagadhatatlanul örömteli, a dolgok egészét vizsgálva azonban már sokkal árnyaltabb a kép.
2010-ben a Fidesz egyik legfontosabb választási ígérete a társadalom többsége által is joggal elvárt elszámoltatás volt. Csakhogy közel hét évvel a Nemzeti Együttműködés Rendszerének kikiáltása után sem került börtönbe egyetlen fajsúlyos szocialista vagy szabaddemokrata politikus sem. Már az MSZP egykori pártigazgatója, a bécsi bankszámlákon ismeretlen eredetű százmilliókat rejtegető Simon Gábor is évek óta élvezi a friss levegő finom ízét.
Az elszámoltatás kudarcát tavaly tavasszal már a kormány is kénytelen volt beismerni. Gulyás Gergely, a Fidesz alelnöke egy tévéinterjúban elmondta:
összességében egyértelműen kudarc, ami a szocialista kormányzás alatti bűnök elszámoltatása terén történt.
A 4-es metró beruházás során történt visszaélések gyanúja miatt még 2011-ben Tarlós István tett feljelentést, az ügyészség azonban valami rejtélyes okból kifolyólag nem sokra jutott, hat év is kevés volt nekik a vádemeléshez. Ezzel szemben az OLAF a magyar hatóságoktól függetlenül elkészített jelentésben már a konkrét felelősöket is megnevezi. Annak ellenére érték el ezt a bravúr, hogy komoly helyzeti hátrányból indultak, és a magyar hatóságokhoz képest sokkal kevesebb eszköz állt rendelkezésükre.
A kormányzati körökben tehát most azt ünneplik, hogy egy brüsszeli szervezet elkezdte azt, ami neki hosszú éveken keresztül nem sikerült, az elszámoltatást. Jó kérdés persze, hogy a remekül működő magyar bíróságok mire jutnak majd, ha egyszer eléjük kerül az ügy. Az eddigi tapasztalatok alapján ne legyenek különösebb illúzióink.