Közeleg az Örök tél - Románc és szenvedés a munkatáborban

Jövőre jön a Szürke senkik forgatókönyvírójának új produkciója.

Színészközpontú, személyes történetet elmesélő drámaként elevenedik majd meg a mozivásznon a szovjet kényszermunkatáborok nagy nyilvánosság számára kevésbé közismert fejezete: a Gupvi borzalma.

Mi az a Gupvi?

Az 1939-ben Berija által létrehozott Hadifogoly- és Internálótáborok Igazgatósága - röviden GUPVI - intézményrendszere, ahogy neve is jelzi, a hadifoglyok és a Szovjetunión kívülről internáltak táborhálózata volt. Ezekbe a létesítményekbe származási alapon fogdosták össze az embereket, főleg svábokat. Az ilyen táborokba Magyarországról csaknem 200 ezer embert hurcoltak el, köztük rengeteg nőt is. A Gupvi 4000 táborából a magyar foglyok mintegy 2000 táborban szóródtak szét. Közülük csaknem 70 ezren soha többé nem tértek vissza.

Szász Attila szerint nem tablószerű bemutatásról lesz szó: a film egy családjától elszakított nő történetét mutatja be.

Február 26-án veselkednek neki a forgatásnak, ami várhatóan 28-30 napon keresztül tart majd. Az utómunkák április közepén kezdődnek meg, a film bemutatója pedig várhatóan 2018 februárjában lesz - mondta el a film producere, Lajos Tamás.

Lesz kiért izgulni

Az Örök tél története 1944-ben kezdődik, amikor szovjet katonák egy dél-dunántúli sváb faluból elhurcolják a munkaképes nőket "egy kis munkára", három hét kukoricatörésre. A férjét a frontról hazaváró Irén (Gera Marina) abban a tudatban válik el hatéves kislányától és szüleitől, hogy hamarosan újra találkoznak.

Azonban a megszállók marhavagonokban egy ukrán munkatáborba, a Donyeck-medencébe szállítják a nőket, ahol a helyi szénbányában kell kényszermunkát végezniük. Irén találkozik egy Rajmund nevű férfival (Csányi Sándor), aki megtanítja, hogyan lehet túlélni a poklot, miközben kettejük között különleges kapcsolat szövődik.

Generációs kötelesség

Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára elmondta: a Gulág Emlékbizottság minden művészeti ágban, így a filmművészetben is olyan alkotásokat támogat, amelyek segíthetik a történtek társadalmi feldolgozását.

Köbli Norbert forgatókönyvíró úgy fogalmazott: a második világháború végén Sztálin parancsára kollektív büntetésként százezreket hurcoltak el ártatlanul a vesztes Magyarországról a győztes Szovjetunióba.

Az elhurcoltak - többségükben svábok - hosszú éveket töltöttek idegen földön, embertelen körülmények között a GUPVI kényszermunka-táboraiban. Amikor 4-5 évnyi rabság után, 1949-ben hazatérhettek, elhurcolásukról és a malenkij robotról, Rákosiék parancsára soha, sehol, senkinek nem beszélhettek, ám az élményeket mégis magukkal hozták a családjukba és továbbadták a gyermekeiknek - idézte fel.

"A mi generációnkra vár a feladat, hogy feldolgozzuk a nagyapáinkkal, nagyanyáinkkal történteket. Közügy és szívügy, hogy elmeséljük"

- fogalmazott Köbli Norbert, akinek nagyapja annak idején katonaként szintén szovjet hadifogságba került.

Orosz származású színészek és hókergetés

Szász Attila, portálunk kérdésére válaszolva kifejtette: a produkció számos, Magyarországon élő orosz anyanyelvű, vagy oroszul kiválóan beszélő amatőr, illetve profi színészt is felvonultat majd - főleg a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház társulatából -, az ő válogatásuk épp a mai napon fejeződik be.

Az Örök télben a szűkös költségvetés ellenére lesznek sok statisztát felvonultató tömegjelenetek is.

Jelenleg a film legproblémásabb részét a megfelelő, külföldi vagy magyar forgatási helyszín megtalálása jelenti:

"Egyelőre több vasat tartunk a tűzbe, üldözzük a havat"

- nyilatkozta a rendező.

Szürke senkik: rendhagyó frontdráma, amit nem szabad kihagyni

Kovács István első tévéfilmjéről nehéz nem egy olyan ember elragadtatásával írni, aki már hosszú évek óta várta, mikor kerül képernyőre az első világháború, magyar szemmel. A Szürke senkik végre megadta ezt az élményt, igaz nem teljesen úgy, ahogy vártam, de csalódás nem ért.