Egy hivatalos jelentés megerősítette: Nincs szánalmasabb dolog, mint szélsőbalos aktivistának lenni

Többségükre anyu mos-főz-takarít, barátnő pedig a legritkább esetben várja otthon a tőke hős döntögetőit.

A Bild-ben napvilágot látott jelentés a berlini radikálbalos mozgalom 2009 és 2013 közötti működésére koncentrál, és kiderül belőle:

a német fővárosban működő 873 szélsőségesnek mindössze 16 százaléka nő, 78 százalékuk pedig 18 és 28 év közötti fiatal férfi.

Az antifasiszta tüntetések állandó résztvevői zömmel Berlin Friedrichshain-Kreuzberg és Neukölln negyedeiben élnek (főleg az előbbi környék hírhedt az erőszakos incidenseiről és illegális lakásfoglalásairól), egyharmaduk munkanélküliként tengődik, csak 29 százalékuk diplomás és mindössze 34 százalékuk rendelkezik érettségivel.

Az általuk elkövetett bűncselekmények 95 százalékát a személy elleni erőszak, hatósági személlyel szembeni engedetlenség és gyújtogatás teszik ki (a nagy békeharcosok leginkább autókat szeretnek lángra lobbantani), de 12 gyilkossági kísérelet is köthető hozzájuk.

A jelentés arra is rámutat, milyen frusztrációk játszhatnak közre a hasonló bűncselekmények elkövetésében és az erőszakos mozgalomhoz való vonzódásban:

az alkotmányvédelem szerint a szélsőbalos fiatalok zöme otthon él szüleinél és semmiféle párkapcsolata nincs.

Így az sem meglepő, hogy sokuknak rengeteg szabadideje van "az ordas eszmék" elleni harcra:

az unatkozó panelpartizánok egy tizede naponta követ el valamilyen törvénybeütköző cselekedetet.

Az antifasiszták által elkövetett 902 erőszakos bűncselekmény 59 százaléka irányult magánszemélyek ellen, 4-5 százaléka pedig a rendfenntartók felé.

A megtámadottaknak 15 százaléka volt csupán szélsőjobboldali aktivista.

A nyilvánvaló tagadásában nagymester, balos berlini önkormányzat természetesen úgy véli, a legnagyobb probléma továbbra is a "szélsőjobboldali erőszak", ami a lehető legnagyobb veszélyt jelenti a város polgáraira nézve.

Németország tűri és támogatja a szélsőbaloldali agressziót

A hírportál cikkében röviden utal rá, milyen, általuk és a német közvélemény által szélsőjobboldalinak titulált kijelentések váltottak ki komolyabb, akár erőszakkal is járó reakciókat az utóbbi időben.A felsorolásban olyan esetek szerepelnek, mint például az Alternative für Deutschland (AfD) alelnökének, Alexander Gaulandnak azon kijelentése, melyben a német és az angol futball-válogatottak etnikai összetételét bírálta:"Egy német, vagy egy angol focicsapat, a klasszikus értelemben már rég nem volt német, vagy angol."