A Barikád újság, melynek több társammal együtt magam is alapítója voltam, 2009-ben, havilapként jelent meg először, portálunkkal (akkor még barikad.hu) szoros együttműködésben.
2010 elején már hetilapként került az újságárusok polcaira, ami a közben egyre professzionálisabbá váló, a barikad.hu-tól függetlenül működő szerkesztőség létszámát tekintve igen merész vállalkozásnak tűnt. Elbeszélésekből tudom: konkurens lapok újságírói sokszor fogadták hitetlenkedve az információt, hogy a Barikádot néhány lelkes ember rakja össze hétről-hétre, míg náluk erre több tucatnyi újságíró jut.
A lendület hét éven keresztül kitartott - sőt, nem fogyott el most sem.
A nyomtatott sajtópiac azonban öles léptekkel kezdett közeledni a szakadék felé, ráadásul jelen esetben állami cégek, oligarchák sem álltak rendelkezésre, hogy finanszírozzák az újság fenntartását. Az eleve torz és talán csak nevében létező magyar hirdetési piacon nem igazán akadtak olyan vállalkozások sem, akik a Barikádban hirdettek volna - sokan retorzióktól tartottak, többeknek meg sem fordult a fejükben ilyesmi.
Nem titok: a lapot gyakorlatilag hosszú ideje csak a Jobbik pártalapítványától kapott támogatás tartotta életben. Ez az állapot eddig volt fenntartható: a kiadó a ma megjelent lapszámban közölte, kénytelen megszüntetni az újságot.
Hogy egyszer lesz-e visszaút, újraszülethet-e a lap, nem tudhatjuk. A szerzői gárda által képviselt eszmék viszont biztosan nem szűntek meg, és abban is biztos vagyok, hogy gondolataikkal is találkozhatunk még jó néhány felületen.
Az utolsó lapszámban a csapat tagjai megható, érzelmes cikkekben búcsúznak el az olvasóktól és életük egy korszakától.
Ahogy mondani szokás - most még egyszer utoljára lehet is -:
keresse az újságárusoknál!