A jelképes szerepet betöltő, reprezentatív feladatokat ellátó szövetségi elnököt az alkotmány értelmében nem közvetlenül a választópolgárok választják meg, hanem a szövetségi közgyűlés, amelynek kizárólag ez a feladata.
A testület tagjai a szövetségi parlament (Bundestag) mindenkori képviselői, és ugyanilyen számú küldöttet delegál a 16 tartomány a helyi parlamenti erőviszonyok arányában. A megbízatás öt évre szól. Az államfőt egyszer lehet újraválasztani.
A Bundestagban 630 képviselő foglal helyet, a szövetségi közgyűlésnek így 1260 tagja van, az abszolút többséghez pedig 631 támogató szavazat szükséges. Az első két választási fordulóban csak abszolút többséggel lehet győzni, a harmadikban már a relatív többség is elegendő, vagyis azt választják meg államfőnek, aki a legtöbb szavazatot szerzi meg a jelöltek közül.
Frank-Walter Steinmeiert,
a szociáldemokrata párt (SPD) politikusát
várhatóan már az első fordulóban megválasztják a második világháború utáni Németország 12. államfőjének, mert a kormánypártok - a CDU/CSU jobbközép pártszövetség és az SPD - közösen jelölik, és együtt 923 szavazatuk van az államfőválasztó testületben. A volt külügyminisztert az ellenzéki Zöldek és a liberális FDP soraiból is sokan támogatják.
Így a baloldal lényegében megtartja az államfői pozíciót.
A most leköszönő Joachim Gauck is az SPD, illetve a zöldek jelöltje volt a 2010-es államfőválasztáson. Akkor alulmaradt Christan Wulf-fal szemben, ám két év múlva, amikor Wulf lemondott, a szocdemek, a liberálisok, a zöldek és a CDU/CSU megállapodása értelmében őt választották meg.