Elsőre talán jelentéktelennek tűnő, de a rövid távú politikatörténet ívét szépen lekövető elemet fogunk vizsgálni: az évértékelők díszletelemének szánt, valójában keményen a szemünk elé vésett egyértelmű üzeneteket jelentő pulpitus-feliratokat. Nézzük meg alaposan, mit üzentek nekünk a pártelnökök, míg mi éveken keresztül csupán a beszédeikre figyeltünk. Kezdjük a miniszterelnökkel, Orbán Viktorral.
Orbán Viktor
A Fidesz kormányfője 2011-ben hűen lekövette a szocialista kormány leváltásához csatolt üzenetét, azaz, hogy „Magyarország megújul”, vége az „elmúltnyolcévnek”. 2012-ben még frissek voltak az emlékek, lehetett ismételni a vádakat, így ugyanez került a mikrofonok elé.
2013-ban váltás történt, Orbán Viktor évértékelőjén is azt jelenítette meg, amit gyakorlatilag máig szeret a kormányzati sajtó hangoztatni: „Magyarország jobban teljesít”, a statisztikai mutatók - legalábbis szerintük - szebb számokat adnak, még ha ehhez - csak utolsó utáni példaként említve - olyan intézkedések vezettek, mint a szabálysértési értékhatár megemelése, ami miatt bűncselekmények tízezrei kerültek át szabálysértési körbe, így „javítva” a statisztikai közbiztonságot. A 2014-es üzenet ugyanez maradt, lényegében a retorika nem változott.
2015-ben már nem csupán jobban teljesített, hanem egyenesen „erősödött” Magyarország - tudhattuk meg Orbán Viktortól: az Unióval szembeni verbális harc szárnybontogatásba kezdett, a kormány erősnek és függetlennek mutatta magát a politikai közösségtől, s így el is jutottunk odáig, hogy 2016-ban a miniszterelnök megüzenje: azért lettünk erősek, mert a „Magyar reformok működnek”. 2017-ben viszont, mint akiket emlékeztetni kell, újra visszatérünk az erősödéshez, amit jövőre a választások miatt valószínűsíthetően újra valamilyen kormányzati tetterőre utaló üzenet válthat majd.
Vona Gábor
A Jobbik az elmúlt években vállaltan visszavett radikális retorikájából, hogy olyan néppárttá válhasson, ami mögé nem csupán 15-20 százaléknyi szavazó, hanem a „XX. századi pártokat” leváltani képes tömeg hajlandó beállni. Noha a Habony-művek előszeretettel támadja Vona Gábor pártelnököt „hirtelen pálfordulással”, valójában a most vizsgált elemekben is lekövethető volt a változás.
2011-ben, az azóta a legnagyobb ellenzéki párttá nőtt erő vezetője a „Csak a nemzet!” üzenettel indította első parlamenti évének értékelését, ami még az Orbánék 2010-es „Csak a Fidesz!” kampányüzenetére adott fricska megtartását jelentette. A Jobbik azonban 2012-ben is ennél az üzenetnél maradt, bár érdekes látni a párt professzionalizálódását, hiszen a pulpitust már nem csak néhány csúnyán felragasztott matrica díszítette. Ezt az üzenetet egészen 2013-ig megtartották Vonáék, majd az első változás 2014-ben érkezett, a „Kimondjuk, megoldjuk” szöveggel. Ezt a Jobbik gyakran használta arra utalva, hogy vannak olyan, a politikai korrektségen és tabukon túleső problémák, amiket - egyedüliként a parlamentben - ki kell mondaniuk ahhoz, hogy végül meg is lehessen oldani őket.
Ez akár radikális üzenetnek is tűnhet, ugyanakkor egyben néppártosodó elem is volt, hiszen általános igény mutatkozik arra, hogy ne a politikai szereplők szája íze szerint haljanak el közérdeklődésre számot tartó közéleti vitatémák, hanem mindent vitassunk meg, amit meg kell. A néppártosodás üzeneti jellege 2015-ben a béketeremtés fázisába lépett, és ezt követte a címke is: „Boldogok a békességre igyekezők” (Mt 5:9). 2016-ban pedig nyíltan kikerült a felirat, ami ekkor már aligha érhetett váratlanul bárkit is: „Valódi néppárt”. Azaz, ahogyan „Igazivá” vált a Csíki sör a Ciuc-al szemben, úgy lett Habony-féle sajtótörténeti őrülettel, és gázszerelői életpályamodellel szemben a Jobbik is „valódi” néppárt, szembe menve a magát hasonlóan, de szerintük hamisan pozicionáló Fidesz-KDNP-vel.
A Jobbik 2017-es üzenete lényegében nem változott, az első számú ellenzéki párt „A nép pártján!” áll – üzente Vona Gábor január végén, tovább erősítve azon elképzelését, hogy a Jobbikból az örök ellenzéki szerepből csak úgy lehet kormányra jutó erő, ha az egész „népet” sikerül meggyőzniük arról, jobban járnának velük, mint Orbán Viktorékkal.
Gyurcsány Ferenc
A volt miniszterelnök évértékelői messze nem voltak olyan koherensek, mint Orbán Viktoré vagy Vona Gáboré. Ő ugyanis 2011-ben, amikor még az MSZP-n belül kialakított Demokratikus Koalíció Platform elnöke volt (ennek kiválása hozta létre a DK-t, mint önálló pártot), „Új köztársaság” felirat mögött tartott beszédet, utalva arra, hogy az akkori szocialista elképzelés egy erős baloldali összefogást, és az abból eredő - a Fidesz alaptörvényével szembeni - új köztársaságot vizionált.
Miután bő félévvel később már önálló pártként működött tovább a DK, Gyurcsány pártelnökként új stílust vezetett be: 2012-ben egy szállodai teremben tartott viszonylag szűkebb kör előtt évértékelőt, színpad nélkül, kötetlenül. Ezt az „elvegyülni” jelleget követte 2013-ban is, így ezeket a fentebb vázolt módszer szerint nem lehet vizsgálni.
2014-ben viszont Gyurcsány Ferenc visszatért a formalitásokhoz: ugyan még mindig szállodai környezetben, de immáron pulpitus mögé állt, viszont érdekes, hogy pártja egyetlen üzeneteként csak saját létezését tudta felvázolni egy internetes címmel. 2015-ben ugyanezt láthatjuk, a dkp.hu-nál tovább nem jutottak a kreatív szakemberek (már ha voltak egyáltalán ilyenek). 2016-ban végre valódi üzenet került a politikus elé, ami kis túlzással akár hasonlíthat is a Jobbik-féle néppárti jelleghez: „Sokak Magyarországa” - szerepel a DK-programjavaslatának neve a képeken, amivel arra akarnak rámutatni, hogy ma az országban nem az boldogul aki megérdemli, hanem aki elintézi azt magának. Idén Gyurcsány Ferenc szintén e felirat mögött beszélt, de az kérdéses, hogy jövőre a választások előtt maradnak-e a közhelyeknél, vagy valamivel megpróbálják majd elhatárolni magukat a szocialistáktól.