Jobbik Magyarországért

Svéd lapban jelent meg a Jobbikról véleménycikke az Alfahír újságírójának.

Félelemkeltő felvonulások, csattogó bakancsok, egyenruha, neonáci jelképek, antiszemitizmus. Ez a kép terjed a nyugati sajtóban a Jobbik Magyarországért Mozgalomról (röviden: Jobbik), ami miatt sokan valamilyen szélsőjobboldali patás ördögnek hiszik. Előbb a magyarországi balliberális köröknek, de mostanra a jelenlegi kormányzatnak is politikai érdeke, hogy a Jobbikot veszélyes szélsőjobboldali pártként állítsák be. A valóság azonban az, hogy a Jobbik Magyarország legerősebb ellenzéki és második legerősebb pártja. De ez nem azt jelenti, hogy Magyarországon a szélsőjobboldali ideológiák erősödnének. A 2010 óta hatalmon lévő Orbán-kormány tökéletesítette a baloldali-szocialista kormányok korrupciós mechanizmusát, és pártkáderek klikkjéből centralizálta a hatalmat. Ennek az új elitnek lett a kormányváltó alternatívája a Jobbik Magyarországért Mozgalom.

A Jobbik elnöke, Vona Gábor modern konzervatívként határozza meg pártját, amely 2016-ban „valódi nemzeti konzultációt” indított az egészségügy, a korrupció és az oktatás témájában. A nyugati sajtóban az is kevésbé ismert, hogy a Jobbik volt az első, amely a migráció veszélyeire figyelmeztetett, erős és szigorú határvédelmet javasolt.

De a migráció úgy kellett az Orbán-kormánynak, mint egy falat kenyér. A 2015 áprilisában tartott tapolcai időközi országgyűlési képviselő-választás után a Jobbik nagy győzelmet ünnepelhetett, amikor megszerezte történetének első egyéni mandátumát. A Jobbik erősödését végül a 2015 nyarán fokozódó migráció törte meg. A párt gyorsan felismerte az országra és az Európára leselkedő veszélyt. Az akkor még csak a párthoz köthető, de mostanra a Jobbik alelnökévé választott Toroczkai László, Ásotthalom polgármestere már a migrációs-válság tömegjelenséggé válása előtt a magyar-szerb határ megerősítését, határkerítés építését szorgalmazta. A Jobbik észlelve a migráció kritikussá válását, a honvédség bevetését és a határőrség visszaállítását javasolta a kormánynak. Orbán Viktor miniszterelnök azonban sokáig habozott és már csak azután cselekedett, hogy Budapest forgalmas pályaudvarait elárasztották a migránsok, sokkolva a közvéleményt. A kormány elhatározta magát mind a határkerítés felállítása, mind a honvédség bevetését illetően, de a határőrség ügyében a mai napig hajthatatlan, hiába követeli tőle a Jobbik.

Az Orbán-kormány mégis belföldön és külföldön is a határok védelmezőjeként tudta eladni magát, ez pedig nem kis mértékben hozzájárult ahhoz, hogy meg tudta törni a Jobbik erősödését, illetve el tudta fedni vele a kormánypárti oligarchák gyors meggazdagodását és az egész Orbán-rendszert átitató intézményesített korrupciót. A kötelező bevándorlási kvótákról szóló népszavazás, akárcsak az alaptörvény módosítása, mind jobbikos javaslatként indult, amelyeket a kormány kezdetben elvetett, majd a saját álláspontjaként képviselt. De a kötelező kvótákról szóló népszavazást végül elbukta. Bár a többség elutasította a kvótákat, a referendum érvénytelennek bizonyult a részvétel szempontjából. Ennek ellenére a kormány sikerpropagandába kezdett, mégis a Jobbikra próbálta hárítani az érvénytelenség okát. A gyenge részvétel azonban inkább a kormány hiteltelenségének és kínos korrupciós ügyeinek szólt. Az alaptörvény módosítása, amely szintén a kötelező betelepítési kvótát hivatott volna alkotmányosan kivédeni, szintén meghiúsult. A Jobbik nem volt hajlandó olyan javaslatot támogatni, amely nem vezeti ki a kormány letelepedési kötvényét. Az ellenzéki párt ragaszkodott ahhoz, hogy „se szegény, se gazdag migráns” ne települhessen az országba. Az Orbán-kormány elvetette a kompromisszumot, a 2016. novemberi első parlamenti szavazás óta pedig kétszer söpörte le a Jobbik alaptörvény-módosító javaslatát, amely mindenfajta betelepülést ellehetetlenített volna.

„Mindig ott kell lenni, ahol az emberek vannak” – vallja Vona Gábor, a Jobbik elnöke. Aki tudatosan törekszik arra, hogy pártja programjává tegye a magyar társadalmat leginkább foglalkoztató problémák megoldását. A párt által indított valódi nemzeti konzultáció keretében a szakterületek képviselőivel, intézményvezetőkkel, orvosokkal, tanárokkal és szakszervezeti vezetőkkel kezdeményeztek egyeztetéseket, de minden magyar háztartás számára is kérdőíveket küldtek ki az adott témák kapcsán. Vona Gábor olyan komolyan gondolja az emberekkel való kapcsolattartást és a hétköznapok problémáinak megismerését, hogy bejelentette: az országgyűlési választásokig hátralévő 18 hónap során minden egyes hónapban nyilvánosságra hoz egy-egy személyes vállalást. A pártelnök minden egyes vállalás kapcsán egy álruhás országjárása során egy napot “terepen” fog tölteni. Elsőként a határmenti Ásotthalom mezőőreivel a magyar-szerb határhoz látogatott el. Vona korábbi országjárása keretében már dolgozott betegszállítóként, bolti eladóként, pincérként, kőművesként, piaci kofaként, időseket ápolóként, közmunkásként, fakitermelőként, illetve szociális tűzifa lerakodásában és kiosztásában vállalt szerepet. A Jobbik elnöke többször is kijelentette, országjárásának az a célja, hogy politikusként ne szakadjon el az emberektől és a valóságtól, illetve a munkán keresztül ismerje meg az ágazati problémákat. Elsősorban ez az, ami megkülönbözteti a milliárdosokkal körbevett Orbán Viktortól, aki és akinek hatalmi klikkje egyre jobban eltávolodik a hétköznapoktól.

Ma már egyértelműen Vona Gábor Orbán Viktor miniszterelnök legnagyobb kihívója, az elmúlt félévben kettőjük szócsatája arénává változtatta a magyar Országgyűlést. Az egyre elmérgesedő viaskodás után különösen érdekes újraolvasni Orbán Viktor 2003-as szavait, aki akkor még az ellenzék legmeghatározóbb vezéreként véleményt mondott az egyetemi ifjúságból gyökeredző Jobbik alakulásáról.

„Szerintem amit én látok, becsületes, rendes, nemzeti érdekek iránt elkötelezett, az élet mélyebb értelmét kereső fiatalokról van szó. Én nagyon kívánom nekik, hogy legyenek sikeresek az életben, és itt a közéleti próbálkozásaikat is siker koronázza.”

Nem elképzelhetetlen, hogy a mai Orbán Viktornak is eszébe jutottak már azóta 13 évvel ezelőtti szavai, a Jobbik ugyanis 2018-ban kormányváltásra készül és történelme során erre először most van reális esélye.