"Én tisztában vagyok azzal, hogy Ön a katonai évei alatt kapcsolatba került a szolgálatokkal, azzal is tisztában vagyok, hogy az Ön családjában is volt olyan, aki 1956-ban a forradalom idején ügynökként dolgozott az ÁVH-nak"
- címezte szavait Orbán Viktornak Vona Gábor március közepén a parlamentben.
Azonban a hatás elmaradt: nem történt meg azóta sem a múlt tisztázása.
Hétfőn Mirkóczki Ádám figyelmeztette is a magyar országgyűlési képviselőket, hogy fennáll "ez a hatalmas morális adósság", az állambiztonsági múlt megismerése, kutathatóvá tétele továbbra is elmaradt.
A Jobbik szóvivője emlékeztetett, pártja a lengyel lusztrációs törvény, illetőleg a Nemzeti Emlékezet Intézet mintájára nyújtott be a magyar parlament elé egy törvényjavaslatot, hogy legalább 27 évvel a rendszerváltás után megismerhetőek legyenek a kommunista múlt sötét árnyai.
Mint mondta, a lengyel-modell 1998-óta működik (az első Orbán-kormány hatalomra jutásának évében hozták meg ezt a törvényt Lengyelországban), míg a magyar Nemzeti Emlékezet Bizottsága csupán azt garantálja, hogy a kommunista rendszer működtetőinek titkai rejtve maradjanak.
Mirkóczki Ádám felidézte Németh Szilárd meglátását is, a fideszes rezsibiztos szerint a kommunisták miatt van Magyarországon korrupció, azonban
"a kommunisták az Önök soraiban igen vastagon ott vannak"
- fordult a kormánypárti széksorok irányába.
Pogácsás Tibor némi történelmi fejtegetés után (miszerint mivel a Fidesz az egyedüli rendszerváltó párt a jelenlegi parlamentben, ezért ők az antikommunisták) elismerte: az adatokat tartalmazó mágnesszalagok elemzése nem történhetett meg eddig a titkosítások miatt, a tényleges feltárás viszont azért nem következhet be, mert a szalagok megsérültek, és "a nyilvántartások csak részben teszik lehetővé az azonosítást".
Még jó, hogy az antikommunisták.