A nő első fokon tényleges életfogytiglant kapott, ám az ítélet nem jogerős. Az utolsó szó jogán arról beszélt:
szerette a lányát, és nem tudja felfogni a történteket.
A kislányt a nőtől külön élő édesapa nevelte, mert az "anyának" pszchiátriai- és alkoholproblémái voltak.
A gyilkosság akkor történt, amikor az apa úgy döntött, a tavaszi szünet öt napját a lányával töltheti a nő, aki akkor kilábalni látszott reménytelen helyzetéből.
Ám az asszonyban elpattant valami, amikor megtudta Laurától, hogy anyunak szólítja az édesapja feleségét, és a család azt tervezi, hogy végleg Németországba költöznek.
A nő váltig állította, hogy a gyilkosságból semmire sem emlékszik, úgy kiütötte magát különféle nyugtatókkal, pezsgővel és vodkával.
Vallomásában halálbüntetést kért magára.
Az édesapa a bíróságon már úgy érezte, felesleges bármit is mondania:
"A gyereket nem fogják feltámasztani, akkor minek ez az egész?"
- idézi a férfit a portál.