Tisztázzuk rögtön az elején: ha Soros György holnap úgy döntene, hogy hátralevő életét kizárólag medenceparti koktélozással, tőzsdespekulációval, esetleg nemzeti valuták bedöntésével akarja eltölteni, és úgy, ahogy van lehúzná a rolót az alapítványa, az mind Magyarország, mind az emberiség számára csodálatos nap lenne. A posztmodern édenként lefestett "nyitott társdalom" ugyanis nem arról szól, hogy szabadon és békében együtt élnek melegek, langyosok, és hűvösek, fehérek, feketék és tarkák. Hanem arról, hogy
nincsenek se melegek, se langyosok, se hűvösek, se fehérek, se feketék, se tarkák.
Nincsenek ők, nem vagyunk mi. Nincs többes szám. Nagy, szürke massza van, amely boldogan veti a világbéke és az örök szabadság tüzére a hagyományt, a tradíciót, az identitást. Mert ezek sárkányfog vetemények, amelyekből törvényszerűen nő ki a megosztottság, a gyűlölködés, és a kirekesztés. és, ha már nem lesznek, akkor elértük Kánaán földjét, és a szivárvány soha többé nem múlik el az égről.
Na, ez az a világ, amiben én a büdös életben nem akarok élni. És épp ezért addig fogok küzdeni ez ellen a lázálom ellen, ameddig le tudok ütni két karaktert a billentyűzeten. Mert, hogy így lehet ellene küzdeni. Érvekkel.
Egyetembeszántással, feketelistával, egy nap alatt parlamenten átvert törvényekkel meg nem.
Mióta emberek gondolkodnak, még soha egyetlen gondolatot se lehetett tiltással, üldözéssel, vegzálással cseszegetéssel likvidálni. Se az igazságot, se a hazugságot, se a bölcsességet, se az ostobaságot. A "felvilágosodásnak" nevezett izét évtizedeken keresztül cenzorok ezrei igyekeztek irtani, ahol érték - aztán mégis lett Párizsban forradalom. Aztán volt egy ír fickó is, Edmund Burke, aki meg nekiveselkedett, és megírta, mi a hülyeség a felvilágosodásban, és miért nem volt olyan nagy az a francia forradalom.
A cenzorokra a kutya se emlékszik, Burke meg a mai napig tananyag minden egyetemen - még a CEU-n is.
Szóval nem csak azért nem tiltunk gondolatokat, mert az úgy alapból elég tűrhő dolog - hanem mindenekelőtt azért, mert nem hatékony, Sőt, a legtöbbször épp ellenkező hatsát érünk el vele.
Nincs ugyanis az a baromság, ami nem tűnik legalább egy kicsit igaznak a mártírium glóriájának fényében.
Aztán azért is célszerű csinján bánni a tiltással, meg vegzálással, mert az ellenségeink nagyon könnyen eltanulják tőlünk. Ha például úgy döntünk, hogy idegen ügynökökként listázzuk a külföldi szervezeteket, akkor ez az ötlet igen gyorsan elnyerheti szomszédaink tetszését is. Ahol
a magyar állam hál'Istenneki lényegesen több szervezetet támogat, mint nálunk Soros György.
Mégpedig azért támogatja őket, hogy megváltoztassák az adott ország politkai, társadalmi viszonyait. Például, hogy, ne lehessen megvonni magyar emberek állampolgárságát, ne üldözhessék a magyar nyelvet, vagy ne tiporhassák el a magyar autonómiatörekvéseket.
Igen, ezek tényleg sokkal nemesebb célok, mint a George bácsi ideológiai hallucinációi. Csakhogy ezt Belgrádban, Pozsonyban, Kijevben, meg Bukarestben nem így gondolják. Ott lassan már egy évszázada eleve potenciális idegen ügynöknek tekintenek minden magyart, aki ki meri nyitni a száját jogai védelmében.
És, ha azt hisszük, hogy nem fogják kihasználni az alkalmat, hogy eltaposhassák a magyar önszerveződés csíráját is, és a tiltakozásunkra válaszul az arcunkba tolhassák a saját törvényünket - akkor nem tanultunk semmit az elmúlt nyomorult évszázadból.
És, akit ez nem érdekel,
aki jobban utálja - bármennyire is joggal - Soros Györgyöt, mint amennyire félti az elszakított magyarságot - az nem lánglelkű hazafi, hanem jobb esetben idióta, rosszabb esetben cinikus nemzetáruló.
Nem tudom, hogy a kormány melyik a kettőből. Nem is érdekel. Azt tudom, hogy Sorosból egyszerre csinálnak démont és mártírt, a délvidéki, kárpátaljai, erdélyi, és felvidéki magyarokat meg beáldozzák. No, meg azt is, hogy ezt egyedül azért teszik, mert, ahogy G. Fodor Gábor egyszer elszólta magát: uralni akarják a pillanatot. De, aki csak a pillanatot akarja uralni, az a jövőt elveszíti. Értük nem lesz kár. De a nemzetért az volna...