A Jobbik által kezdeményezett vitanapon eldőlt, kinek fontos a dolgozó magyarok érdeke

Magyarország vezető ellenzéki ereje ma kiugrasztotta a nyulat a bokorból.

"Orbán Viktor nem államférfi, csak politikus"

A Jobbik elnöke vezérszónoki felszólalásában szorgalmazta a közös fellépést a magyar bérek felzárkóztatásának ügyében."Azt kérjük önöktől, ne azt keressék, hogyan nem lehet, azt keressük közösen, hogyan lehet. Akár lehetnek önöknek is jó ötletei."- mondta a kormánypártoknak címezve Vona Gábor, aki szerint viszont:"De amíg a célt sem tűzzük ki, addig ne várjunk eredményt.

Vona Gábor után Gyöngyösi Márton, a polgári kezdeményezés képviselője mondta el, hogy azért kellett az uniós eszközhöz folyamodniuk, mert a parlamenti keretek között a kormánypártok lesöprik minden kezdeményezésüket, ami az ország életszínvonalának felzárkóztatására irányul. A gazdasági paradigmaváltás helyett pedig továbbra is az olcsó munkaerővel próbálnak befektetőket bevonzani.

Dúró Dóra sem hazudtolta meg önmagát és ismét szakmai szemmel közelítette meg a problémát. Az oktatás és kultúra dolgozóinak alacsony bérezését azért is kifogásolta, mert hosszú távon az oktatás az, ami egy erős gazdaságot meg tud alapozni. A nem megbecsült pedagógusok és kultúrában dolgozók a megélhetési nehézségek miatt vándorolnak el, vagy választanak másik szakmát. Ez a folyamat pedig oda vezet, hogy hiány alakul ki az ágazatban, a következő generáció pedig nem kapja meg a szükséges képzést. Már ha lesz következő generáció, hiszen a problémához hozzátartozik az is, hogy az elmúlt hét évben annyi magyar gyermek született külföldön, amennyi egy év alatt itthon születik meg.

Sneider Tamás az erős szakszervezeteket nevezte meg a bérkiegyenlítés legfontosabb eszközeként. Hiszen a munkáltatóktól a szakszervezetek tudnák a leghatékonyabban kiharcolni a béremeléseket, ehhez azonban szükség lenne azok nagyobb támogatására. A szakszervezeti vezetőket függetleníteni kellene a munkaadóktól, hiszen amíg ki vannak szolgáltatva nekik, addig nem is tudnak hatékonyan fellépni a dolgozók érdekében.

Lukács László György az egészségügyi szféra majdnem tízszeres bérkülönbségére hívta fel a figyelmet, és úgy véli a bérunió pótolhatná azt az életpályamodellt, ami a szakmában a rendszerváltás óta elmaradt.

Z. Kárpát Dániel szerint azt a gyarmati státuszt kellene végre felszámolnia a kormánynak, aminek a kivándorlás csupán egy tünete. A problémára egy rendszerszintű, átfogó megoldást kínál a Jobbik a béruniós javaslattal, és elvárható lett volna a kormánytól is, hogy a multikkal kötött megállapodások során kiköti a bérkiegyenlítés szándékát, hosszú távú keretrendszerét.

Morvai Krisztina egy rövid taxis történeten keresztül vezette le, hogy a mesterségesen leszorított árakon, és így jövedelmeken kívűl, létezhetnek más versenyképességi tényezők is. Dúró Dórához hasonlóan kitért a nemek közti azonos bérezésre, valamint arra, hogy ha egy cég külföldön vállalkozik, neki is meg kell fizetni az adott ország béreit. Úgy véli a nyugati országokban is vannak negatív következményei a nagy bérkülönbségnek, így meg van rá az esély, hogy partnerek legyenek a bérunióban.

Pintér Tamás úgy véli, a kormány részéről elhibázott lépés volt a járulékcsökkentéstől várni a bérek emelkedését, ugyanis ez sok helyen nem valósult meg. Szintén felhozta a szakszervezetek szerepét, akik közül többen, például a Vasas Szakszervezet vagy a BKV, kénytelenek a sztrájk eszközével élni a bérek alacsonyan tartása miatt.

Bana Tibor szerint a magyar és a nyugati bérek közti elképesztő mértékű különbségek járultak hozzá leginkább a tömege elvándorlásához, amihez a 2011-ben az új Munka Törvénykönyvének elfogadása is hozzájárult, ami szerinte "családellenes" intézkedés volt. A jobbikos honatya kiemelte: ha a multik csúcsra járatják a hazai munkaidő-keretet, akkor a fiatal, jól képzett, terhelhető magyar munkaerőből a nyugati államok profitálnak majd, mert tovább nő az elvándorlási szándék. Mint fogalmazott, a Jobbik álláspontja szerint csökkenteni kell a munkavállalók kiszolgáltatottságát, és meg kell szüntetni a Fideszhez közel álló cégek dőzsölését.

Vágó Sebestyén rámutatott: a szociális dolgozók pótlékozási rendszere nem hozta ugyanazt az eredményt, mintha egy életpályamodellre fordították volna a forrásokat, és lenne perspektíva a szféra dolgozói számára. Ehelyett most ezen a területen is az ijesztő mértékű elvándorlás a jellemző, hiszen nyugaton több mint ötszörösét-hatszorosát kereshetik a hazai bérüknek, ami "az éhenhaláshoz sok, az életben maradáshoz kevés". Ha így folytatódik, senki sem marad a szakmában és fenntarthatatlanná válik a rendszer.

Mirkóczki Ádám szerint a mai vitanap a különböző társadalmi víziók ütköztetéséről szól. Mint fogalmazott: a Fidesz jövőképe 2010 óta egy új, a politikai döntéshozataltól függő nómenklatúra létrehozásában és saját hatalmuk biztosításában merül ki, a társadalom többségének egzisztenciális kiszolgáltatottsága mellett. A Jobbik szerinte ezzel szemben egy önfenntartó, stabil középrétegre épülő társadalom megvalósulásért küzd, melynek kulcskérdése a munkabérek alakulása. A képviselő szerint valódi paradigmaváltás és társadalmi fejlődés csak úgy mehet végbe, ha csökkentjük a KKV-kra nehezedő adó- és járulékterheket, mert akkor lehet majd bért emelni.

Balczó Zoltán, EP-képviselő szerint a Jobbik, a kormány vádjaival ellentétben, sosem amellett kardoskodott, hogy az EU határozza meg egy országban, mennyi legyen a minimálbér, vagy mennyit kelljen adózni. A legerősebb ellenzéki erő ezzel szemben épp azt szeretné elérni, hogy az unió teljesítse azokat a magasztos célokat, amiket papíron hirdet, és célszerűen lehessen felhasználni a kohéziós alapokból érkező pénzeket, melyekből így jelentősen közelíteni lehetne a kelet-európai béreket a nyugatiakhoz.

Ezekkel az érvekkel szemben a fideszes képviselők a jól ismert kliséket voltak csak képesek felvonultatni, miszerint a Jobbik Brüsszel kezébe játszaná át a magyar bér- és adópolitikát, illetve felkérdezték a jobbikos képviselőket, amiért euszkeptikus pártként merészelnek élni a rendszer nyújtotta lehetőségekkel, és európai polgári kezdeményezés keretében akarják megváltoztatni az áldatlan viszonyokat.

Azt persze elfelejtik, hogy ők a kormányzás abszolút erőpozíciójából már a második ciklusuk alatt is képtelenek voltak erre...