A Hátsó Ajtón át a rock n’ roll világába

Ösztönös, sallangmentes rockzene, elszánt hozzáállással és önmenedzseléssel párosítva.

 - Félre ne értsetek, nem számonkérésként, de muszáj ezzel indítani, hogyan jött ez a Hátsó Ajtó zenekarnév?

 Maráczi Péter: - Nálunk is az történt, hogy leírtunk egy csomó lehetséges nevet egy papírra, de azt még aznap este el is hagytuk, úgyhogy valamit ki kellett találni. Valójában egyszerűbb a megfejtés, mint azt sokan gondolnák. A próbatermünk az épület legutolsó terme volt, így jött a Hátsó Ajtó zenekarnév. Először nekünk is furcsán hangzott, de aztán ennél maradtunk, nem is agyaltunk tovább rajta. Persze, akkor azt sem tudhattuk, hogy bárki is ismerni fog minket, meg lemezeink fognak megjelenni, de nem bántuk meg a választást. Nem egy tipikus rockzenekari név, de szerintünk nem is baj.

 - Papíron már bő másfél évtizedes a csapat, az első albumotok mégis csak 2010-ben jelent meg. Nagyon röviden hogyan jellemeznétek az első néhány – lemezmentes – éveteket?

 Maráczi Péter: - Eleinte nem is gondoltuk, hogy lemezt adjunk ki. Tipikus garázszenekar voltunk. Elég sok tagcserénk volt, ezért jó pár év eltelt, amíg eljutottunk odáig, hogy komolyabban csináljuk a zenélést. 2005-ben készítettünk egy demót, de az első albumig valóban 2010-ig kellett várnunk.

 Kiss Gábor: - Így van, otthon Dombóváron egyre többen kezdtek el járni a koncertjeinkre, ezért idővel rájöttünk, hogy ebből többet is ki lehet hozni, mint a szimpla örömzenélést. De nehezen akadtunk rá egy olyan harmadik tagra, aki legalább annyira komolyan vette a bandát, mint mi. Ez kétségtelenül hátráltatta ez előrelépést. És az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy egyikőnk sem képzett zenész, de még együttesben sem nagyon játszottunk a Hátsó Ajtó előtt. Szóval ebben a kezdeti időszakban meg kellett tanulnunk zenélni, egyénileg is és mint zenekar is. És meg kellett találnunk a saját stílusunkat. Mondjuk, ez viszonylag könnyen ment, mert az időnk nagy részét a próbateremben töltöttük és az átdolgozások mellett már a kezdetektől írtunk saját nótákat is. A 2005-ös Az ördög tánca című demón az addig megírt számok nagy részét rögzítettük, nem profi stúdióban, de akkor nagyon elégedettek voltunk vele. Persze ma már jókat nevetünk a hangzásán. (nevet)

 - Az első két albumotokat – így visszatekintve – milyennek látjátok, valamint milyen pozíciót sikerült ezek segítségével kiharcolni a hazai rock/metal színtéren?

 Maráczi Péter: - Én nem változtatnék rajtuk alapvetően így utólag sem. Mármint, másak voltak az első, és mások a második lemez dalai, de szerintem mindegyik jól sikerült. Az első album számaival ismertek meg bennünket sokan, hiszen 2011-ben kezdtünk el komolyabban koncertezni, turnézni. Aztán a Szalagon gyártva lemez után ismét tagcserék voltak, így azt nem sikerült úgy megturnéztatni, ahogy azt eredetileg akartuk, de így is elég népszerű lett.
Sikerült az elmúlt pár évben olyan kapcsolatokra szert tennünk, hogy ma már elég sok fesztiválra kapunk meghívást, illetve több nagyobb zenekarral is sikerült koncerteznünk, összebarátkoznunk.

 - Történetetekben jó néhányszor feltűnik a Rómeó Vérzik neve, sőt ex-gitárosuk, Ermi stúdiójában már többször is dolgoztatok.

 Maráczi Péter: - 2011-ben kezdtünk el turnézni a Rómeó Vérzik vendégeként, így a rengeteg közös koncert közben összebarátkoztunk és a mai napig nagyon jó kapcsolatban vagyunk velük. Sőt, olyannyira, hogy az előző albumuk, A Három borítójának elkészítését is rám bízták, hiszen a zenekar mellett grafikusként dolgozom. Mi pedig Ermit kértük fel a Szalagon gyártva és a mostani, Nyisd ki a szemed! lemez felvételére és a produceri munkára.

 - Én úgy érzékelem, hogy minden egyes anyagotok egy-egy újabb lépcsőfok, és a legfrissebb lemezetek egyértelműen az eddigi csúcs. Mennyi idő alatt állt össze a Nyisd ki a szemed! tíz nótája, illetve változott-e valamiben a kreatív időszak alatti munkafolyamat, vagy minden az eddigi bevált recept szerint zajlott?

 Maráczi Péter: - Igen, mindenképpen nyomon lehet követni a fejlődést. A mostani anyag a megszólalását tekintve mindenképpen az eddigi legjobbra sikerült, de a dalok is mások. Minden album hangzását a rajta lévő szerzemények hangulatai határozták meg. A számokat az elmúlt egy-két évben kezdtük megírni, eleinte lassabb, aztán gyorsabb tempóban. A dalok alap riffjeit és szövegeit általában én írom, de Gábor is szokott szövegeket írni. Ezek általában egy pár soros jegyzetből indulnak ki, később nyerik csak el a végső formájukat. Mindig így születtek a Hátsó Ajtó nóták, és szerintem nem is nagyon tudnánk másképp csinálni. De persze vannak kivételek. Most is született például próbatermi jammelésből is szám.

 Kiss Gábor: - És az internet is nagy segítségünkre volt. Ha például született egy ötlet, Peti elküldte nekünk a gitártémát, én pedig már úgy mentem a következő próbára, hogy fejben megvolt a dobtéma, Bálintnak (Bakó Bálint – a szerk.) pedig a basszus. Így előfordult, hogy szinte negyed óra alatt sikerült összedobni egy nótát. Sőt, a Nyisd ki a szemed! album számainak nagy része így született. De akár így, akár jammelésből születnek a kész dalok, azt szeretjük, ha első nekifutásra össze is áll a végleges verzió, ettől lesz laza, ösztönös rock and roll.

 - Az elmúlt évek során jó néhány videóval is megtámogattátok az éppen aktuális kiadványokat. Ezeket hogyan sikerült kivitelezni?

 Maráczi Péter: - Eleinte bátyám segítségével készítettük a klipeket. Egyszerűen kitaláltunk valami alap sztorit, amit előreláthatóan képileg meg is tudtunk valósítani és leforgattuk. Aztán eleinte tesóm, aztán én vágtam a videókat. Ma is hasonlóan történik, de most már másokkal is dolgozunk. Legutóbb az FX-Film csapatával dolgoztunk együtt a Te vagy a világom klipjén. Velük is nagyon jó volt a meló, és valószínűleg nem az utolsó kisfilmünket csinálták ők.

 - A többszöri tagcserék ellenére is következetesen egy elég markáns, de könnyen megjegyezhető zenei vonalat visztek. Ki a főnök a csapatban? Mennyire egységes a zenekaron belül mondjuk a kedvencek összetétele, világa? Hasonló muzsikákat, előadókat szerettek mindhárman vagy több forrásból adódnak össze a titeket ért hatások?

 Maráczi Péter: - Az a helyzet, hogy sosem agyaltunk rajta, hogy ki milyen motívumokat, elképzelést hoz a zenekarba, minden csak úgy magától alakult így. Persze, mivel a dalokat általában én írom, így nyilván az én elképzelésem ami először érvényesül, de ez is elég sokféle, így ez sosem jelentett problémát. Elég változatos számokat írunk, ami nem is véletlen. Szeretjük feszegetni a határokat és új dolgokat kipróbálni. Mindhárman mindenféle zenét hallgatunk, de szerintem nem ettől függ, hogy milyeneket írunk.

 Kiss Gábor: - Így van, eléggé mindenevők vagyunk, én például a Guns N’ Roses-tól a Suicide Silence-ig bármit meghallgatok, attól függően, hogy épp milyen a hangulatom. Bálint szereti a viking metalt meg az ilyen skandináv témákat, de a közös keresztmetszet egyértelműen a Hátsó Ajtó. Ez az a stílus, amit mindhárman egyformán szeretünk és amiben hitelesen tudunk alkotni. Nyilván valamilyen szinten mindenkire hatással van az a zene, amit hallgatni szokott, de egymás dolgába nagyon ritkán szólunk bele. Most végre annyira erős az egység a zenekaron belül, hogy erre nincs is szükség. Mindenki maximálisan odateszi magát, szerintem ez mozdítja leginkább előre a bandát.

 - Mit tartotok a zenekar eddigi legnagyobb dobásának, azaz mire vagytok a legbüszkébbek a mostanáig veletek történtek, illetve az elért eredmények közül?

 Maráczi Péter: - Sok minden nagyon jólesett az elmúlt években, de a legbüszkébb a három albumra vagyok, hiszen a magunk erejéből sikerült ezeket kiadni és terjeszteni. Ha ezek nem lennének, akkor zenekar sem lenne. Sok kitartás kellett, hogy idáig eljussunk és erre vagyok a legbüszkébb.

 Kiss Gábor: - Nem volt egyszerű, gyakorlatilag a semmiből, mindenféle kapcsolatok nélkül beindítani a zenekart és önerőből kiadni az albumokat, szóval egyértelműen én is erre vagyok a legbüszkébb. Persze, ehhez kellett a rajongók támogatása is, a csapatba fektetett energiát tőlük kapjuk vissza a koncerteken, szóval rájuk is büszkék vagyunk.

 - Egy ilyen kaliberű csapatnak, mint amilyen ti is vagytok, milyen lehetőségei vannak a mai, igencsak túltelített piacon? Hogyan próbáljátok meg magatok mellé állítani a közönséget, persze amellett, hogy jó dalokat kell írnotok? Nagyon korrekt például, hogy a honlapotokról az összes eddigi hangzóanyag ingyen letölthető.

 Maráczi Péter: - Mindig adódnak azért lehetőségek előre lépni. Furcsa módon ezek nálunk általában akkor történnek meg, amikor nem is számítunk rá. Arra már rájöttünk, hogy nem szabad feltétlenül ráfeszülni arra, hogy előrébb jussunk. Ez valahogy magától úgyis megtörténik. Persze, mindent meg kell tenni, hogy jó koncerteket adjunk, hogy a lehető legjobb technikával tudjunk színpadra lépni – amit mára már sikerült elérnünk –, és a lehetőségeket kihasználni. Szóval, semmi nem hullik magától az ölünkbe, de ilyenkor észre sem vesszük, hogy mennyi mindent megtettünk, hogy előrébb jussunk. Ma már nem feltétlenül az ész nélküli koncertezés a legjobb megoldás a zenekar népszerűsítésére. Az elmúlt évek tapasztalatai, hogy sajnos egyre kevesebben járnak a bulikra, így mi is kevesebb helyre tudunk eljutni, pedig egy bandának a koncertezés a legfontosabb és a legjobb dolog, hiszen személyesen csak ott találkozhat a közönségével. Azonban sokan találnak ránk közösségi oldalakon, akiket aztán a bulikon viszontlátunk, ami nagyon jó dolog.

 

 - Interjúnk apropóját az új lemezetek megjelenése, időzítését pedig a május 13-ai, ezt bemutató buli adta. Egy FB posztban azt olvastam, hogy az összes új dalt eljátsszátok ezen. Nem éppen egy szokványos megoldás.

 Maráczi Péter: - Igen, minden új dalt hallhat majd a közönség. Ilyet még mi se csináltunk egyik előző lemezbemutatón sem, de most úgy gondoltuk, hogy ne maradjon senkinek hiányérzete. Nyilván mindenkinek más és más a kedvence, de így senki nem fog csalódni. Mivel egy teljesen új helyszínen leszünk, így mi is kíváncsian várjuk a szombat estét. Az előkészületekre nagy hangsúlyt fektetünk, már előre minden technikai elemet pontosan letesztelünk és beállítunk, hogy zökkenőmentes legyen ez a rendezvény. Régi dombóvári barátaink, a Negathyw Hozzáállás zenekar kezdi az estét, utánuk lépünk mi a színpadra, aztán egy iszogatós, bulizós éjszaka után remélhetően valamikor hajnalban haza is jutunk. (nevet)

 - Ez elkövetkezendő hónapokra mik vannak betervezve?

 Maráczi Péter: - Elég sok fesztiválra eljutunk idén, közben pedig majd jelennek meg új klipek és szöveges videók is. Nagyjából ezek a tervek, aztán az év végére még készülünk egy meglepetéssel, de ezt tényleg meglepetésnek szánjuk, úgyhogy erről addig nem is beszélnénk.