Tévedett a Jobbik

Zsidóztak? Igen. Cigányoztak? Igen. És tanultak belőle? Rengeteget.

2003. október 24-én született egy Alapító Nyilatkozat, melyben pár fiatal srác szavakba öntötte a gondolatait és megfogalmazták azt az irányvonalat melyet követni szeretnének. Most, majd' 14 év múlva újraolvasva talán aktuálisabb a mondandója mint születésekor. Benne van minden, ami a mai Jobbikot jelenti: a rendszerváltozás befejezésének igénye, a nemzeti értékek iránti elkötelezettség, a hagyományok tisztelete és a radikalizmus.

A Jobbik egy ideje megújult irányvonalat tűzött zászlajára: a néppártosodást. Sokan értetlenkedve álltak a dolog előtt, páran még most sem igazán értik, miről szól a dolog. Pedig egyszerű: a világ, így a globális politika is teljesen átalakult az utóbbi időben,

50 év alatt több változás történt mint azt megelőzően évszázadok alatt.

A klasszikus határvonalak elmosódni látszanak, a korábbi táborok, mint jobb és bal, republikánus és demokrata, konzervatív és liberális mindinkább átfedésbe kerülnek egymással. Erre pedig egy magára valamit is adó pártnak reagálnia kell, és Magyarországon egyedül a Jobbik ismerte fel ennek a folyamatnak a szükségszerűségét.

Ehhez először is felül kellett vizsgálni a párt működését, meg kellett találni azt az utat, hogyan lehet átültetni mindazt, amit a Jobbik jelent, egy olyan formába, amely képes a magyar társadalom egészét megszólítani úgy, hogy a céljaik és hitvallásuk ne sérüljön. 

Egy politikai közösségnek is megvan a maga életútja, folyamatosan alakul, formálódik, fejlődik. Régebben bizony előfordult, hogy fejjel mentek a falnak.

Zsidóztak? Igen. Cigányoztak? Igen. És tanultak belőle? Rengeteget.

Mára sikerült megérteniük, hogy mesterségesen szított és fenntartott gyűlölködés semmi jóra nem vezet, a párbeszéd annál inkább. A néppárt nem csak egy üres frázis, a Jobbik valóban a magyarság egészét kívánja képviselni a határainkon innen és túl, mely közösségbe minden egyes magyar állampolgár beletartozik. A radikalizmus nem azt jelenti, hogy jelszavakat skandálunk és a közös gyűlölet tart össze minket. A módszereknek kell radikálisnak lenniük, végig kell vinni az elképzeléseket és nem szabad belenyugodni félmegoldásokba.

Teszik ezt úgy, hogy a program változatlan, a mondanivaló ugyanaz. Csak közben felnőttek a feladathoz.

2010-ben nem álltak készen a kormányzásra. Megkockáztatom, hogy még 2014-ben sem. Mára viszont igen.

Olyan emberek, csoportok, közösségek értették meg a szándékaikat és álltak melléjük, akiknek segítségével képesek kivezetni az országot a hosszú-hosszú évtizedek óta tartó gyötrelmes időszakból, és újra fejlődő, virágzó, élhető hellyé tudják tenni. 

Mióta ez az irány elindult, kaptak hideget-meleget, voltak hazaárulók, zsidóbérencek, zsúrpubik, csicskapárt és így tovább, mind jobban próbálják a pártot befeketetíteni és ellehetleníteni. Lepereg mint cipőről a sár. A Jobbik mindig is hallgatott a kritikus hangokra, vezetőik nem egyszer elmondták már:  igazi fejlődést csak így, az építő kritikák figyelembevételével lehet elérni, de ezek nem azok. Ez sima mocskolódás, semmi köze sem a valósághoz, sem a nemes küzdelemhez. És egyet ne felejtsünk el: míg ők hazudnak az országról és hazudnak az ellenfeleikről, amin egyre többször kapják rajta őket, a Jobbik mindig is az igazságot tartotta a legfőbb értéknek.

És az igazságot hiába próbálják elfedni, hiába próbálják a földbe taposni, mindig kidugja a fejét és rákiabál az agresszorra: "Elég volt! Most én jövök!".

Igen, fennállása alatt a Jobbik sok mindenben tévedett. Viszont egyvalami megkülönbözteti őket mindenki mástól: soha nem akarattal, és soha nem rossz szándékból.

Ebben rejlik az igazi erejük, és ezért tudtak mindvégig hitelesek maradni: beismerik, ha tévedtek, és nem félnek bocsánatot kérni.

És ez a néppártosodás igazi lényege, ez ennek a folyamatnak a kvintesszenciája.

Hogy szembe mertek nézni önmagukkal. És győztek.

Szathmáry-Király Gábor