2017. 05. 19. 15:32

„Maguk is bűnrészessé válnak” – nem, nem, és nem szigorítják az állatvédelmet

Egyszerűen nem halad a magyarországi állatvédelmi törvények szigorítása, pedig közhely, hogy az állatkínzáson kapott elkövetőknek – legyen mögöttük akármilyen embertelen bűntény – soha nem kell rácsok mögé vonulniuk. Még a felfüggesztett büntetés is ritka, legtöbb esetben pénzbírságot szabnak ki a bíróságok, amit elcsalható közmunkára lehet váltani. A védelemre, ellátásra nyújtott állami pénz is csak illúzió.

Az állatvédelmi törvény ugyan mai formájában is lehetőséget nyújt a letöltendő szabadságvesztés kiszabására, de annak, hogy erre soha nem kerül sor, vélhetően két oka van: az egyik, hogy az elzárás kiszabása a legteteje a büntetésnek, nem pedig az alapja – tehát könnyű annyit enyhíteni az ítéleten, hogy ne legyen belőle tényleges börtönbüntetés.

A másik pedig, hogy a magyarországi börtönök így is túlzsúfoltak, az államnak bőven van is baja abból, hogy uniós kényszerítésre folyamatosan kártérítéseket kell fizetnie a raboknak. Tehát „holmi állatkínzással” nem akarják tovább terhelni a rendszert.

Ez a mentalitás azonban egész egyszerűen arra épül, hogy nem ismerik fel:

a szándékos, öncélú állatkínzás olyan pszichológiai állapotot tükröz, ami alapján az elkövető a társadalomra, az emberekre is veszélyt jelenthet.

Nem beszélve arról, hogy az emberi humánumban is kár esik: a modern európai társadalom normavilága éles ellentétben áll azzal, hogy gerinces állatoknak pusztán szórakozásból, vagy nemtörődömségből kínokat, szenvedést okozzunk.

Aki pedig ezt nem érti meg, az deviáns.

Ahogy a politikánk, a döntéshozás legfelsőbb szintjén lévő politikusaink is azok.

Az ugyanis – főleg a jelenlegi kormány alatt – kérdés sem lehet, hogy egy törvényt meghozni, szigorítani, vagy eltörölni mennyire könnyű, akár egyik hétről a másikra kivitelezhető dolog tud lenni. Az is tényszerűnek tűnik, hogy az állatvédelmi törvény szigorítása nem ütközne politikai ellenérdekeltségbe, uniós irányelvbe, vagy társadalmi immunreakcióba. Azaz szinte semmibe.

Idegesítette a férfit, hogy vonyít a kutyája, késsel vagdosta meg a nyakát

Hamar kiderült, hogy a kutyát egy 22 éves férfi sebesítette meg. A házőrző folyamatos vonyítása annyira felidegesítette a gazdáját, hogy az késsel esett neki az állatnak: így akarta elhallgattatni. A kutya a műtét után állatmenhelyre került.

Mégis, hiába minden. Vegyük példának a jobbikos parlamenti képviselőt, Egyed Zsoltot, aki már számtalanszor próbálta szigorítani az érintett törvényt, de a kormánypártiak soha nem támogatják benne.

Ő a jelenlegi, legfeljebb 3 éves szabadságvesztést 5-10 évre szigorítaná.

A szintén általa létrehozott, az Országgyűlésben műkő Állatvédelmi Kerekasztal is a civil állatvédők segítségével próbál eredményeket elérni, de a kormányzati ellenszélben már azt is sikerként kellett elkönyvelniük, hogy a kormány

az egész 2017-es évre (!) is csupán 40 millió forintot különített el ivartalanításra, menhelykorszerűsítésre, és persze a jól bevált nyomdai (hivatalosan: ismeretterjesztő) munkákra.

Pedig mind anyagi, mind törvényi szinten súlyos elmaradásaink vannak, és ennek következményei kiszúrják a szemünket: az N1TV éppen tegnap mutatott be egy riportot arról, hogyan viadaloztatják rendszeresen, minden különösebb probléma nélkül a kutyákat Mátraverebélyen.

Egyed Zsolt a 2018-as költségvetés kapcsán is megszólalt: mint a legnagyobb ellenzéki párt állatvédelmi szakpolitikusa írta, az általuk feltárt mintegy 600 milliárd forintnyi „felesleges költség” helyett többek között országos ivartalanítási akciót kellene finanszírozni. Közölte, hogy

közel száz módosító javaslatot nyújtott be a 2018-as költségvetéshez,

de sajnos előre borítékolható döntésekről beszélhetünk. Éppen ezért üzent is a kormánypárti politikusoknak, akiken az állatvédelem toporgása múlik immáron hét éve:

„Minden egyes alkalommal, amikor leszavazzák a Jobbik állatvédelmet szolgáló javaslatait, maguk is bűnrészessé válnak az állatokat ért bántalmazásokban.”

És innentől ez legyen a kiindulópont.