Forrásaink szerint a szervezet mélyrepülése Böröcz László megbízatása után gyorsult fel, aki a Rubikont annak idején a provokátorfigyelő bevetésével lépte át. Nem is azért, mert a bolsevik eszköz egy rossz ötlet nyomán született, hanem mert a Fidelitas ezzel együtt hagyta el a maradék, egyébként is korlátozott önállóságát és önkontrollját.
Az új elvárás szerint ettől kezdve az ifjúsági szervezetnek kellene elvégezni minden feladatot, ami már az anyapártnak is túl ciki, mint például legutóbb a bábos óriásplakátok kihelyezése, vagy az ellenzéki politikusok családtagjainak a zaklatása.
Mint az közismert, nemcsak Vona Gábor feleségét, hanem Hegedűs Lorántné Kovács Enikő jobbikos országgyűlési képviselő anyósát is menye ellenzéki tevékenysége miatt zaklatták a kormánypárti fiatalok, mi több, a Hazatérés Templomát is lematricázták Simicska Lajos arcképével. Mint megírtuk, ha kell, anyák napján is ragasztgatnak:
Ilyen feladat lehetett még többek között a Jobbik plakátjainak és irodáinak a megrongálása, a momentumos rendezvények megzavarása is. Többször előfordult, hogy az akciók előtti pillanatokban értesültek a Fidelitas önkéntesei, hogy mit kellene tenniük, holott korábban azzal csalogattak őket a helyszínre, hogy például személyesen találkozhatnak Orbán Viktorral, vagy belépőszalagot kaphatnak egy-egy rendezvény VIP-szektorába.
Előfordul, hogy ilyenkor többen is lelépnek, őket aztán ordítozva hívják fel, hogy miért nincs bátorság a pucájukban. Holott bátorságuk az van, éppen azért mondanak ellent, csak tükörbe akarnak nézni másnap is, nem akarnak magukból hülyét csinálni. A Fidelitas néha túl is tolja a biciklit, vagy elrontja a feladat megvalósítását, de a Fidesz köreiben erre csak legyintenek, hiszen a balhét úgyis a fiatalok viszik el, legalább addig sem kell félni az új nemzedék tagjaitól, mint belső riválisoktól.
Emlékezetes, hogy a lex CEU elfogadása után a papíron a KDNP-hez tartozó Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetségből és a Fidelitasból is többen kiléptek. Nyilván ez azokat érinti elsősorban, akiknek nemzetközi baráti kapcsolataik vannak, vagy maguk is a CEU hallgatói. Úgy tudjuk azonban, hogy a kilépési hullám nagyobb, mint ami nyilvánosságra került, többen ugyanis halkan tűnek el, vagy egész egyszerűen maradnak passzív tagok, kivárnak.
Közben azok, akik a politikán keresztül kaptak önkormányzati, állami vagy minisztériumi állásokat, naponta nézegetik a piaci szektor állásajánlatait, és aki teheti az megpróbál távolabb kerülni a tűz közeléből, nem akarja magát megégetni. Erre a tehetségesebbek képesek is, de ők sem a politikai előéletükkel büszkélkednek az állásinterjúkon.
Jobbik IT vs. Fidelitas
A napokban a Jobbik IT videóban üzent a Fidelitasnak. A válasz ma érkezett meg. Míg a jobbikosok néhány pontban párhuzamba állították a két szervezet működését, az ifjú fideszesek szinkronnal próbálkoztak (mondjuk, ha a "Jobbik igazi arcát" akarták volna bemutatni, választhattak volna kizárólag jobbikosoktól hangfelvételeket, akkor hitelesebb lett volna, de nemcsak emiatt gagyi). Mutatjuk mindkettőt.
(Időközben a Fidelitas törölte a videóját, amelyre több óra alatt alig pár lájk érkezett, viszont rengeteg komment, amelyben kiröhögték őket. Hát, ez van.)
A Fidelitasban többen arra törekedtek, hogy az ifjúsági szervezet ne bunkósbot legyen, hanem a fiatalok nehézségeit közvetítse a kormánypárt fele. De erre azt a feleletet kapták, hogy erre nincs semmi szükség, a Fidelitas egyébként is lejáratta önmagát, hiszen leginkább belháborúk miatt kaptak médianyilvánosságot. Emlékezetes például a "wellness disznóvágáson" történt verekedés. Ezért is tekintenek sokan a kormánypártok felől a szervezetre úgy, mint egy nagy lufira, egy fantomszervezetre, amelynek a kampányban semmi haszna.
Ebben az érvelésben egyébként nagy adag igazság is megbújik. Jellemző ugyanis, hogy a Fidelitas tagsága azért dagad – ha, nagy ritkán dagad – mert a rivális fidelitasosok rokonokat, barátokat, haverokat léptetnek be egymás megpuccsolására. Ezek az emberek aztán többnyire már soha nem lesznek hasznos tagjai a hazugságtól sem visszariadó szervezetnek.
A Fidelitas ezen felül érdemi munkát nemcsak az anyapárt, hanem a fiatalok érdekében sem tud felmutatni. Ez a már bemutatott N1TV-s riportból is kiderült, hiszen újságírói kérdésre sem tudtak egyetlen egy ilyen példát említeni "a jól felkészült közszereplők", nemhogy rögtön hármat. A Facebookon már több, mint 600 ezres megtekintésnél járó videót egyébként még Dancsó Péter is beválogatta "Az Internet kínos videói" című válogatásának második részébe (3:54-től), úgyhogy még onnan is érkezik majd pár százezres népszerűség.
Sokan elmennek, néhányan érkeznek. A Fidelitas új tagjai egybehangzó vélemények szerint karrierista fiatalok, akiknek nincs sem kiforrott ideológiai nézetrendszerük, se szakmai hátterük. A szervezet országos és helyi vezérei a belépőknek nyíltan karrierlehetőséget hazudnak, életpályamodellként reklámozzák a politikát. Holott a státuszok már nagyjából megteltek, a Fidesz mélyrepülése pedig a küszöbön áll.
A Fidelitas ebben pillanatban nem a polgári jobbközép elit ifjúsága, hanem egy fiatalokból álló csapat, amely kiszolgálja a kormányt a legvégsőkig, egy csapat, amelyet apró pénzért cserébe kihasználnak az egyre korruptabb rendszer nagy öregjei. Holott lehetnénk a megújulás magjai, a tiszta nemzedék is.
Az apró pénzt egyébként a szó szoros értelmében kell érteni. Több a Fidelitasnak tulajdonított akciót, olyan fiatalokra bíztak rá, akiket soha nem láttak korábban fidelitasos rendezvényen. Könnyű tehát kitalálni, hogy miféle fiatalok és miért lépnek mégis egy egykoron előkelő szervezet nevében a tettek mezéjére.
Mikor az ellenség áttöri a frontvonalakat, majd a háttérországban megostromolja a bunkereket, az elkeseredett, kivéreztetett rezsim a biztos pusztulásba küldi a legifjabbakat is. Jelen pillanatban szimbolikus értelemben körülbelül ez zajlik le a színfalak mögött a Fidesz utánpótlás csapataiban.
A rendszer átmeneti haszonélvezői, de közülük is csak azok, akik a bukás után nem találnák meg a helyüket, kénytelenek az első sorokban megvédeni a mundér becsületét, kiállni egy egész néppel szemben. Becsukják a szemüket és bíznak benne, hogy az elkerülhetetlen vég minél később érkezik el, és addig is élvezik a kiváltságos helyzetüket.
Kik túl akarják élni a rendszert, azok menekülnek, eldobják az egyenruhát, és megpróbálnak elvegyülni a civil lakosságban, azonban nem egy közülük álruhában vagy nyíltan csatlakozik a kormányellenes táborhoz.
A többiek tovább égetik magukat.