Arról már beszámoltunk, hogy a luxemburgi székhelyű Európai Bíróság (EUB) megsemmisítette a transzatlanti szabadkereskedelmi egyezmény ellen szót emelő Stop TTIP! európai polgári kezdeményezés nyilvántartásba vételét elutasító európai bizottsági határozatot.
Aztán arról is olvashattak, hogy az Európai Bizottság (EB) elfogadta a Jobbik béruniós nemzetközi kezdeményezését, így ebben a polgári kezdeményezésben is elkezdődhet az aláírásgyűjtés.
Mindkét történet bizonyítja, hogy a tudatos európai polgár képes változtatni a sorsán, illetve az EU álláspontján, még akkor is, ha ezzel a nemzeti kormányával ezzel szembe megy. (A béruniót az Orbán-kormány nem támogatja, míg a 2014 júliusában elindult Stop TTIP!-nek köszönhetően a széles közvélemény is megismerhette, hogy egyes európai politikusok milyen aljas alkura készülnek az észak-amerikai központú multinacionális vállalatokkal - amely törekvéseket szintúgy helyesli a magyar kormányzat).
A hét másik nagy EUB ítéletéről azonban még nem esett szó, pedig jelentőségében van olyan fontos, mint a fenti kettő, bár talán egy kicsit bonyolultabb.
Majd' négy évvel ezelőtt, 2013. szeptember 20-án véglegesítették az Európai Unió és Szingapúr közti szabadkereskedelmi egyezmény szövegét, a terv az volt, hogy 2015-re a szerződés már hatályba lép. A kontraktus annyira tetszett a Fidesz vezetésének, hogy még Áder János is azt vizionálta 2013 végén, hogy hazánk lesz Szingapúr kapuja Európára, Szingapúr pedig kapu lesz Magyarországnak Dél-Kelet-Ázsia felé. Éppen ezért a második Orbán-kormány erőteljesen támogatta az egyezmény mihamarabbi ratifikálását.
Azóta kiderült, hogy ez sem jött be a Fidesznek. Mindenesetre - bár ezt nem verték akkor nagy dobra - az EU-Szingapúr egyezmény volt az egyik első "új generációs" kétoldalú egyezmény, amely – a vámok, valamint az áru - és szolgáltatáskereskedelmet érintő, nem vámjellegű akadályok csökkentésére irányuló, hagyományos rendelkezéseken kívül – a kereskedelemmel kapcsolatos különböző területekre vonatkozó rendelkezéseket is tartalmaz, mint például a szellemi tulajdonjog védelme, beruházások, közbeszerzés, verseny és fenntartható fejlődés.
A bizottság ezt a mindenre kiterjedő megállapodást egyedül szerette volna aláírni és megkötni, azonban több tagállam is úgy vélte, hogy ezt nem teheti meg (a kereskedelmi politika alapvetően Brüsszel kizárólagos döntési joga), mert a megállapodás bizonyos részei vagy megosztott, vagy a nemzetállami hatáskörbe tartoznak. Ez utóbbi esetet hívják vegyes egyezménynek - azaz szükség van a parlamentek hozzájárulására.
Az ellenállást látva, 2015 júliusában a bizottság az Európai Bírósághoz fordult, hogy a testület állapítsa meg,
"rendelkezik e az Unió a megfelelő hatáskörrel a Szingapúri Köztársasággal kötendő szabadkereskedelmi megállapodás egyedül történő aláírásához és megkötéséhez?".
Nos, az EUB keddi vélemény szerint nem!
Az indokolás az igazán fontos, mert ez precedenssel bír az olyan nagy egyezményekkel kapcsolatban is, mint az EU-Kanada (CETA) és az EU-USA (TTIP) szerződések, ugyanis a Kúria kimondta, hogy az offshore bíróságokon alapuló befektetők és az államok közötti vitarendezési szabályok az Unió és a tagállamok között megosztott hatáskörbe tartoznak.
"Az ilyen szabályozást ugyanis, amely kivonja a jogvitákat a tagállamok bíróságainak joghatósága alól, nem lehet a tagállamok jóváhagyása nélkül bevezetni".
Ebből következik, hogy a szabadkereskedelmi megállapodást az Unió és a tagállamok csak együttesen eljárva köthetik meg a jelen helyzetben. (Az mondjuk egy kicsit aggasztó, hogy a Bíróság azt is megállapította, hogy a fenntartható fejlődés ezentúl az Unió közös kereskedelempolitikájának szerves része - ami önmagában is egy óriási ellentmondás).
A lényeg, hogy most újra a nemzetállamok parlamentjeinek térfelén pattog a labda. Mint ismert, a CETA (amely szintén magában foglal egyfajta vitarendezési mechanizmust) ideiglenes hatálybalépését az összes tagállam kormánya támogatta (Belgium azzal a kitétellel, hogy bíróság elé viszi az ügyet, hogy kiderüljön, összeegyeztethető-e befektetői bírósági rendszer az európai joggal), így felmerül a kérdés, lesz-e olyan parlament, amely szembe tud menni a saját kormánya szándékával, és keresztbe fekszik a multik túlhatalmának.
Szerencsésebb esetben valamelyik tagállamban időközben kormányváltás lesz, és egy olyan erő kerül hatalomra, amely nem szolgáltatja ki állampolgárait ennek az antidemokratikus rendszernek.