Ma tartja az országgyűlés a magyar vidék gazdasági és társadalmi felemeléséhez szükséges lépésekről szóló, az LMP által kezdeményezett politikai vitáját, amit annyira fontosnak vélt mindenki, még a kormány is, hogy dupla időkeretben tárgyalják.
A kormány nevében Lázár János egy felettébb kitárulkozó, konstruktív, vitaindító expozét mondott el, amiben a kormánypártoktól nem megszokott módon beszélt a hibákról és a problémákról. Látszott, hogy ugyan valaki a kezébe nyomott egy propagandaszöveget, amibe bele-bele tekintett, de nem tartotta magában saját gondolatait.
Elmondta, hogy nem egyedi problémával állunk szemben a vidék elnéptelenedése kapcsán, hiszen az Európai Unió közösségében is komoly vita zajlik arról, hogy hogyan tarthatnák meg a kisebb települések a lakosságot. Ezzel kapcsolatban ellent mondanak egymásnak a lokális és globális, valamint az internacionalista és patrióta szempontok. A miniszter a baloldali kezdeményezésre azért megjegyezte, hogy reméli nem az SZDSZ véleményét fogja viszont hallani, akiktől 2006-ban Mihályi Péter kijelentette, hogy Magyarországon nincs már szükség falura, mert az egy meghaladott dolog és fel is kéne számolni őket. Pedig a falvak történelmi jelentőséggel bírnak, a nemzettudat, a nemzeti megmaradás szempontjából olyan hagyományai vannak, aminek megtartásához Magyarországnak érdeke fűződik.
Az elnéptelenedés pedig nem csak a legkisebb települések sajátja, a kutatók a ma Magyarországon található 3155 településből 1000 körülire teszik azoknak a számát, amelyek néhány évtizeden belül kiürülhetnek.
A lakosság aránya 6:3 (mint a legendás labdarúgó mérkőzés), azaz a magyarok 40 százaléka, körülbelül 3 millió ember él kistelepülésen, így elengedhetetlen, hogy az Országgyűlésben is foglalkozzanak a gondjaikkal.
Az elejére még belefért egy kis szurkálódás a Jobbik felé, hogy
„amíg egyesek néhány éve még gárdát szerveztek”,
amiről szerinte ma már nem szívesen beszélnek, aztán egyazon mondatban szúrt egyet másik irányba is, azzal, hogy kijelentette, hogy nem is csodálkozik ezen, hiszen
„2006-2010 között a kormányzat nem volt képes garantálni a közbiztonságot”.
Amit jelenleg szerinte megteremt a kormány, vagyis az eddig garázdálkodókat most sok esetben leköti a közmunkaprogram, legalábbis a miniszter adataiból ez olvasható ki.
Aztán Lázár konkrétan bejelentette, hogy nem lát esélyt a bérfelzárkózásra, hiszen a kereseti különbségek nem csökkentek 2004 óta, és a jelenlegi forrásokból ezért csak az életminőségen próbálnak javítani, ami miatt az EU-s forrásból elindított, a héten záruló Modern Városok Program és a hamarosan a kistelepülésekre is kiterjedő fejlesztési programok létfontosságúak.
A miniszter ígéretet tett a teljes közlekedési hálózat felülvizsgálatára is, mivel úgy véli, sokszor ezek is arra kényszerítik az embereket, hogy a városokba költözzenek. A vidéken való boldogulásnak elengedhetetlen feltétele a minél könnyebb munkába járás garantálása.
És akkor az őszinteségi rohamba még belefért, hogy elismerje elhibázott a családtámogatási rendszer, amit valamilyen módon szeretne összekapcsolni azzal a jelenséggel, hogy 150-200 ezer falusi ingatlan áll elhagyatottan.
Lázár eltévelyedett őszintesége után, természetesen Bánki Eriktől és Font Sándortól, valamint a KDNP-s Szászfalvi Lászlótól is megkaptuk a kötelező propagandát. Adatok és számok tömkelegével, kissé izzadtságszagúan a szocialista érát szidva, papírokat bújva próbálták bebizonyítani a kormány nagyszerűségét és tévedhetetlenségét. Ha valaki szeretné egy hét múlva elolvashatja az erről szóló jegyzőkönyveket, de mivel a vitához nem sokban járultak hozzá, mi ugorjunk.
Az MSZP részéről Varga László kiemelte, hogy a vidékfejlesztésre szánt pénzeket, az EU-s forrásokat kétséges, hogy oda juttatták ahol szükség lett volna rá, hiszen a fideszes képviselők listákkal a kezükben rohangáltak, hogy kiknek is kell kiosztani ezeket. Gőgös Zoltán pedig azt javasolta a fideszes képviselőknek, hogy mielőtt felolvasnak egy ilyen propaganda szöveget, hajtsanak már le drága autóikkal az autópályákról és beszélgessenek kicsit az emberekkel, hogy mi is történik vidéken, ne csak a kiskirályok beszámolói alapján tájékozódjanak. A több százezer ingatlan kapcsán egy állami lakásalap létrehozását javasolta.
A Jobbik vezérszónoka, Vona Gábor arra kérte a képviselőket, hogy a vita során ne élezzék tovább a főváros és a vidék között régóta fennálló feszültséget, hiszen egyik nem élhet a másik nélkül. Mindenhol támogatni kell a tisztességes magyar embereket. Szerinte a rendszerváltozásnak azonban a vidék volt a legnagyobb vesztese, ami a statisztikákból is látszik, hiszen az EU 263 régiót tartalmazó rangsorában a Budapesti régiótól eltekintve Magyarország összes többi területe a 200 felett található. A közmunkások elhelyezkedése is pont ezekben a térségekben magasabb, kijelenthető, hogy itt
„a versenyszférától való lemaradás életpálya modellé vált.”
Lázártól szerinte a kormány segélykiáltását halhattuk és a miniszter valószínűleg elfelejtett egyeztetni Rogánnal a mai vita előtt. Úgy véli, a kormány cserben hagyta választóit, hiszen győzelmét a vidéknek köszönhette, de a területi támogatások a zöldbárók érdemtelen meggazdagodását segítették csak az elmúlt években. Azzal pedig, hogy a Vidékfejlesztési Minisztérium megszűnt és a területet dekoncentrálták, az volt a cél, hogy a forrásokat ellophassák, így a vidékfejlesztés a korrupció melegágyává vált.
A Jobbik egy országfejlesztési térképet fog fejleszteni, ami alapján egy hosszú távú vidékfejlesztési stratégia hozható létre, továbbá a béruniós javaslat is segíti a vidék megmaradását, hiszen kiegyenlítené az országon belüli bérkülönbségeket is. Nem lehet tovább folytatni azt ami most folyik, ami
„szpáhi gazdálkodás, aminek lényege, hogy minél gyorsabban, minél többet lehessen rabolni”.
Magyar Zoltán hozzátette, hogy sajnos ma Magyarországon a vidéki élet egyenlő a hátrányos helyzettel, és szomorú, hogy Lázár János, aki 3 éve felel a forrásokért, olyan összefoglalót mondott el, ami az ellenzéki oldalról is megállta volna a helyét. Felemlegette továbbá, hogy a fideszes belharcokkal is az ország ellen dolgoztak, hiszen amikor összevesztek egy korábbi baráti vállalkozóval, akinek földszerzéseit segítették, csak a törvények módosításával tudták fenyíteni, ennek viszont az egész ország issza a levét.
Sallai R. Benedek, aki az LMP-től kezdeményezte a vitát a fagyban buszra váró gyerekektől kezdve , a feudális rendszer visszatéréséig sok témát érintett.
A legfontosabb kijelentése, hogy
„Ma nem a származás, vagy a nem, hanem a születés helye a legnagyobb esélyegyenlőtlenség, amit a legtöbben nem tudnak leküzdeni”.
Záró soraiban arra kérte a kormányt, hogy
„azokra is gondoljanak, akiket nem érdekel a politika, csak dolgozni akarnak, ott ahol megszülettek, ahol nagyszüleik sírja van”.