Stephen Hawking: a Föld olyan lehet, mint a Vénusz, 250 fokkal és kénsavas esőkkel

Költözünk vagy megvédjük a bolygót saját magunktól.

A tudós Donald Trump döntéséről - miszerint kilép a párizsi klímaegyezményből – elmondta, hogy ez visszafordíthatatlan változásokhoz fog vezetni a Föld klímájában. Szerinte a bolygó ráállt egy olyan útra, aminek a végén Vénusz-szerű forró planétává válhat az otthonunk. Hawking szerint az agresszió egyszerűen beépült az emberekbe, az egyetlen remény, ahogy azt már korábban is hangoztatta, ha elhagyjuk a Földet.

„Közel vagyunk ahhoz a ponthoz, amelytől már visszafordíthatatlanná válik a globális felmelegedés. Trump lépése átlökheti a Földet ezen a küszöbön, és olyanná válhat a bolygó, mint a Vénusz, ahol 250 Celsius fokos a hőmérséklet és kénsavas eső esik.”

Hawking szerint a klímaváltozás a legnagyobb veszély, amellyel az emberiségnek szembe kell néznie, de még nem késő cselekedni. Arról viszont már pesszimistán nyilatkozott, hogy képesek lehetünk-e megoldani ezeket a problémákat.

„Nincs jele, hogy csökkennének a konfliktusok, és a katonai technológia fejlődésével együtt ez katasztrófához vezethet.”

A tudós kifejtette véleményét a Brexitről is, szerinte a kilépés miatt a brit kutatás komoly károkat szenved, mert elszigetelődik az ország tudományos élete.

Nem gondolta, hogy megéri a 75. születésnapját

Hawking magáról is beszélt, elmondta, hogy sohasem remélte, hogy megéri a 75 éves kort, majd szót ejtett a tudományos örökségéről is.

„Úgy vélem, a legnagyobb eredményem az a felfedezés lesz, hogy a fekete lyukak nem teljesen feketék. A kvantumhatások miatt úgy izzanak, mint a meleg testek, hőmérsékletük annál alacsonyabb, minél nagyobbak a fekete lyukak. Ez az eredmény teljesen váratlan, a gravitáció és a termodinamika közötti kapcsolatot jelzi. Szerintem ez lesz a kulcs a kvantummechanika és az általános relativitás paradoxonjának megértéséhez.”

Hawking álma, hogy gyógyítani lehessen az amiotrófiás laterálszklerózist, a betegségét – vagy legalább lelassítani annak előrehaladását.

„Amikor 21 évesen diagnosztizálták nálam, azt mondták, hogy két-három évem lehet még. Most, 54 évvel később, bár gyöngébben és kerekesszékben, de még mindig dolgozom, és tudományos lapokba írok. De ez hatalmas küzdelembe kerül, amelyre csak a családom, kollégáim és barátaim rengeteg segítségével vagyok képes.”