A korrupció felszámolása terén az önkormányzati szférában akad a legtöbb teendő Pintér Sándor belügyminiszter szerint, aki belengette azt is: testkamerát viselnek a jövőben azok, akik személyes kapcsolatba kerülnek ügyfelekkel.
Minden a legjobb úton halad a korrupció felszámolása felé – erről beszéltek egy múlt év végi konferencia kormányközeli előadói. Pintér Sándor belügyminiszter (ahogyan a Magyar Nemzet megírta) azért kitért rá: akad még olyan terület, ahol van mit javítani, ez pedig szerinte az önkormányzati szféra. Pintér a kísértés visszaszorításában látja a megoldást, mint mondta, az egyre terjedő elektronikus eljárások révén az ügyfelek nem találkoznak az ügyintézőkkel, így nem adódik lehetőségük vesztegetésre. A tervek szerint hatósági személyek a jövőben testkamerát viselnek majd, így eljárásuk tisztasága ellenőrizhetővé válik.
Az önkormányzati korrupció témája nem először bukkan fel. Már két éve, az önkormányzatok pénzügyeire kormányszerveknek is rálátást nyújtó ASP elnevezésű informatikai rendszer bevezetése előtt, annak „kampányidőszakában” úgy fogalmaztak a „Hatékony helyi közigazgatás” nevet viselő, eredetileg nem a nyilvánosságnak szánt háttéranyag készítői: „A központi ASP biztosítja, hogy az önkormányzatok szoros kontroll alatt működjenek. Az önkormányzati korrupció és eladósodási hajlam nem csökkent, ezért is fontos a döntéshozó és végrehajtó teljes szétválasztása. Jelenleg a vezető korrupciójához a saját beosztottjai asszisztálnak, amennyiben azonban a polgármester, a képviselő-testület elveszíti a hátországát, nem lesz képes a korrupcióra, mert a távoli ügyintéző, pénzügyi ellenjegyző teljesen független”. Az ASP-rendszer bevezetésével ugyanis „létrehozhatók olyan központok, ahol nagy hatékonysággal elvégezhető azok a feladatok, amelyeket most a helyi hivatalok végeznek”.
A stratégiai elemzés jövőképe szerint „amennyiben a közbeszerzések és szerződések ellenjegyzése központilag történik, gyakorlatilag lehetetlenné válik a helyi korrupció”. Megjegyzi, hogy az ASP informatikai rendszert kötelezővé kell tenni, s azt is, hogy „minden eszközzel tagadni kell, hogy a központilag üzemeltetett adatbázis lehetőséget ad a közvetlen kontrollra”.
A hétmilliárd forintos uniós támogatásban részesült központi nyilvántartó rendszert azóta kötelező jelleggel ráerőltették az önkormányzatokra, melyek nyögik is az ASP miatt megnőtt adminisztrációs terheket…Két éve egyébként, amikor a titkosnak szánt háttéranyag nyilvánosságra került, feljelentést tett ismeretlen tettes ellen a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ). „Akár izgatás is lehet” – felelte a akkor a Somogy megyei napilap kérdésére Schmidt Jenő tabi fideszes polgármester, a TÖOSZ elnöke, hogy miért tették a feljelentést. – Olyan, az önkormányzatokra nézve negatív megállapításokat tartalmaz, amiket vissza kell hogy utasítsunk”.
A tabi fideszes városvezető akkori nyilatkozata szerint „az önkormányzati rendszer már most is a leginkább átlátható, ott a legnagyobb a demokrácia, hiszen előterjesztések készülnek, ott a jegyző, ellenőrzőként a kormányhivatal, a döntések meg felkerülnek az internetre. Bárcsak mindenütt ilyen átlátható volna a közpénz útja...”
„Hagyják végre nyugodtan dolgozni az önkormányzatokat! – reagált a belügyminiszter múlt év végi megállapítására Lengyel Róbert siófoki független polgármester, a Magyar Polgármesterek Közössége (MPK) elnöke. – Azt, hogy az önkormányzati szférában lenne a legtöbb teendő a korrupció visszaszorítása terén, vissza kell hogy utasítsam. Sértő azokra a tisztességes társaimra nézve, akiknek a kezéhez hozzám hasonlóan egyetlen fillér sem tapad. Nap, mint nap olvasni korrupciógyanús ügyekről és ezek mintha nem az önkormányzatoknál bukkannának fel, hanem egészen máshol…Én azt is a korrupció egyik fajtájának tartom, amikor felülről, pártpolitikai érdekekből kényszerítenek rá a település érdekeivel ellentétes döntéseket helyi önkormányzatokra, képviselő-testületekre. Gondolok itt például a futballkluboknak nyújtott támogatásokra, holott e tízmillióknak meglehet, másutt jobb helye volna... Az volna a jó, ha az önkormányzatok felülről érkező nyomás nélkül dolgozhatnának, szabadon, csak az adott település érdekeit szolgáló döntéseket hozva”.
Megkérdeztük Pintér Sándor szavairól Weller-Jakus Tamást is, aki 25 évet dolgozott önkormányzati területen, 17 éven át jegyzőként, legutóbb Nagyvázsonyban. A politika kedvéért szakított a közigazgatással, azért, mert elege lett az ott tapasztalt állapotokból, a Magyarországot egyre inkább újra eluraló „urambátyám” világból, melynek megszűnéséhez azzal kíván hozzájárulni, hogy a Jobbik színeiben képviselőjelöltként indul Zala megye 2-es számú választókerületében.
„Ha ma Magyarországon korrupcióról beszélünk, aligha az jut bárkinek az eszébe, hogy a hivatalokban dolgozó átlag ügyintéző az ügyféltől, a megfelelő színvonalú munka elvégzéséért kap egy üveg bort, vagy egy tábla csokit – így Weller-Jakus Tamás. – A korrupció gyökere (ahogyan magam is tapasztaltam) a jelenlegi kormány által alkotott közbeszerzési törvény, amiről azt állítják, hogy Európa legszigorúbb ilyen jogszabálya. Csakhogy pont azokat az alapelveket nem biztosítja, amelyeket leír: a verseny tisztaságát, átláthatóságát és nyilvánosságát, az esélyegyenlőséget, az egyenlő bánásmódot, a tisztesség követelményeinek biztosítását, a joggal való visszaélés tilalmát. Ezek az elvek hogyan is érvényesülhetnének, amikor egy ajánlatkérő-megrendelő „meghívja” az adott beruházásra a haverokat (annyit szigorodott a törvény, hogy már nem három, hanem öt havert kell találni papíron), úgy, hogy azt is közli velük, az adott feladat megvalósítására mennyi pénz áll rendelkezésére? Hol érvényesül az ilyen eljárásban az esélyegyenlőség minden, az adott beruházás megvalósítására alkalmas magyar vállalkozás részére? Hol az egyenlő bánásmód, a közpénzekkel való felelősségteljes, hatékony gazdálkodás elve? A hatékonyság számomra azt jelenti és gondolom így is van, hogy a lehető legkedvezőbb áron a legjobb minőségű termékhez, vagy szolgáltatáshoz juthassak hozzá. Ezzel szemben a mai magyar valóság: a közbeszerzési eljárás keretében beszerzett áru, vagy szolgáltatás a legtöbb esetben többszörösébe kerül, mintha csak egyszerűen besétálnék egy üzletbe és ott kiválasztanám az adott terméket”.
Weller-Jakus szerint „ez a korrupció, de nem törvénytelen, mert törvénybe van iktatva és ami nem törvénytelen, az ugye törvényes és ellene nem kell küzdeni... A korrupció ellen nem testkamerával, hanem megfelelő jogalkotással kellene küzdeni”.