A Kósa-botrány ismét a spekulációk célkeresztjébe helyezte az úgynevezett G-nappal nyílttá vált Orbán-Simicska háborút. Három éve izgatja az egész közvélemény fantáziáját, hogy az egykor a Fidesz gazdasági hátterét és sajtóbirodalmát felépítő, de mostanra a NER páriájává vált Simicska Lajos nagyvállalkozó vajon milyen terhelő információkkal, bizonyítékokkal rendelkezik a kormányoldal, illetve az egykori barát, Orbán Viktor személye ellen. Eddig jobbára csak pletykák és találgatások terjedtek, az időzítés is kérdéses volt. Fideszes körökből korábban gyakran lehetett azt kihallani, hogy nincs és nem is lesz atombomba, mert akkor azzal már Simicska rég kijött volna, illetve egykori bennfentesként saját magát is roncsolhatná vele. Amikor legutóbb, tavaly novemberben az RTL Klub híradója megkérdezte a nagyvállalkozót az Orbán Viktor elleni információk kiteregetéséről, akkor csak annyit mondott:
„Érdekes feltételezés, de egyet mondanék: öngyilkosnak tart engemet?”
Ezzel arra utalhatott, hogy ha tud is valamit, akkor azt a saját biztonsága érdekében megtartja magának. Azt is mondta, hogy atombombákkal nem lehet változtatni, és csak az emberek tudják megváltoztatni a politikát. Mindezekből pedig és mindeddig úgy tűnt, hogy valóban el is marad a Fidesz győzelmi esélyeit elpusztító, sokak által várt politikai gombafelhő.
A plakáttörvény és az ÁSZ-ügy kínosan sült el a Fidesz számára, leginkább a Jobbiknak adva muníciót, de ezeket a bombákat Orbánék élesítették, nem külső ellenség. Az már a Fidesz taktikai hibája volt, hogy a detonációk hatósugara inkább őket égette.
Aztán a választási kampány nyitányaként berobbant a köztudatba a titokban beengedett 1300 migráns ügye. Altusz Kristóf helyettes államtitkár elszólása egyet jelentett azzal, hogy kibiztosított egy gránátot, és bedobta a sajátjai közé. Sikerült is ezzel kínos pillanatokat szereznie a migráció kérlelhetetlen ellenségének szerepében sütkérező kormányoldalnak. Először szorultak sarokba azóta, hogy a migráció 2015-ös tetőpontját átélő országban a kormánypropaganda megfújta a harci kürtöt. Ennek hangerejét nyomta el az újabb bomba, a Brüsszelben készült OLAF-jelentés is, amely Tiborcz István egykori cége, az Elios érintettsége miatt magát Orbán Viktort is megpörkölte. Kiderült ugyanis, hogy a miniszterelnök veje és társai egy bűnszervezet találékonyságával csapolták meg az uniós forrásokat. A kormánymédia megpróbálkozott egy alternatív valóságot felépíteni, és az Elios bűnét rákenni Simicskára, akinek sajtóbirodalma azonban kíméletlenül ráirányította minden ágyúját az OLAF-jelentés miatt lángokban álló kormányoldalra, amelyet aztán a hódmezővásárhelyi időközi választás eredménye is térdlövésként ért.
Az OLAF-jelentésről nem lehetett egyértelműen kijelenteni, hogy politikai atombomba lenne, de Orbánék láthatóan ismét védekező pozícióba kényszerültek, amelyet már önmagában eredményként könyvelhettek el az ellenzéki oldalon lévő különböző pártok. Az OLAF-jelentésről a mai napig azt suttogják, hogy van még benne napalm. Az sem kérdés, hogy a Fideszben úgy félnek tőle, mint a tűztől. Ez leginkább az ügy célkeresztjébe került, a hvg.hu riportere elől menekülő Tiborcz Istvánon mutatkozott meg. És ezzel elérkezünk az elmúlt napok szőnyegbombázásához.
Semjén Zsolt luxusvadászata és Kósa Lajos 1300 milliárdos botránya esetében a Simicska Lajos sajtóbirodalmához tartozó Magyar Nemzet oldotta ki a bombákat. Mindkét ügy epicentrumában a Fidesz-KDNP ismert és első vonalban lévő politikusai állnak, de miattuk került össztűz alá az egész kormányoldal is. Leginkább a Kósát érintő tűzvihar veti fel annak kérdését, hogy szó lehet-e még egy olyan atombombáról, amelynek gombafelhője beteríti Orbán Viktorékat. Az látszik, hogy a finoman adagolt, Kósa Lajost egy hazugságspirálba hajszoló, naponta megjelenő, friss információk láncreakciót indítottak el a sajtóban, és futótűzként terjednek a feltárt újabb mozaikdarabok.
Az Index és a 24.hu saját összeállításaikban azt találgatták, hogy mi lehet a szerepe Simicskának a támadássorozatban, illetve mi várható még, egy lökéshullám elérheti-e Orbán Viktort. Ugyanakkor azt is érdemes hozzátenni, bárki is oldja ki a következő napok bombáit,
azoknak a hatóanyagát a kormányoldal szolgáltatta azzal, hogy visszaélt a hatalmával, az egyes káderek kirobbanó ügyeit pedig elsősorban saját gyarlóságaik időzítették be.
Hogy mi várható még a kampányban, arra az április 8-ig hátramaradt rövid időszak adhatja meg a választ, a mindent eldöntő csata napjáig azonban kevéssé elképzelhető, hogy ne legyünk még tanúi újabb és újabb detonációknak. Minden jel szerint aggasztja is ez Orbánékat, hiszen a választókat felrázhatja és mozgósíthatja az, ha nagy robajjal dörren a címlapokon, hogy nyolc éve egy olyan kormány áll az ország élén, melynek káderei uniós forrásokban, közpénzben és gyanús eredetű lóvéban lubickolnak. Április 8-án ez pedig döntő fontosságú lehet a bombák földjén, mert végül a választók robbanthatják ki a kormányt a helyéről.