Miközben a fővárosban már a békés járókelőkre is rátámadtak a varjak, Siófok is évek óta küzd az elszaporodott madarakkal, eddig eredménytelenül. Legutóbb az illetékes államtitkár azt írta a balatoni város vezetőinek, hogy legyenek büszkék a gazdag varjúállományukra, és létesítsenek varjú-tanösvényt...
Nem lehet könnyű ilyen válaszleveleket kellő türelemmel és higgadtsággal elolvasni...
"Megtiszteltetés a városnak, hogy ilyen szép varjúállománya van, ezt tudta válaszolni a pesti ember"
– mondta az államtitkár leveléről Lengyel Róbert siófoki polgármester, aki 2014-től csak folytatta elődje (hasonlóan eredménytelen) küzdelmét a már-már a turistaszezont is veszélyeztető varjúinvázió ellen. A károgó madarak teraszos vendéglátó helyek asztalaira, parkok, sétányok járókelőire piszkítanak. Egy éve ilyen tájt is jelezte ezt a problémát Siófok, akkor azt a választ kapták: a fészkes fák alá sátrak kihelyezését javasolják...
„Gyérítésükre továbbra sincsen lehetőség” – válaszolta akkor a polgármesternek a Földművelésügyi Minisztérium. Azt írták, hogy a vetési varjú 2001 óta védett, mivel a számuk vészesen lecsökkent a korábban a mezőgazdasági területeken végzett gyérítések miatt. A varjak nagy része éppen emiatt, nagyobb biztonságot keresve költözött be a városokba. A szaktárca szerint a varjúfészkek eltávolítására egyedi engedéllyel közérdek, vagy közegészségügyi szempontok esetén van lehetőség, de ez sem hosszú távú megoldás, mert a varjak ez esetben új költőhelyet keresnek az adott településen. Négy éve is hiába kért már Siófok felmentést „az életidegen természetvédelmi előírások alól”, amikor a fák tavaszi gallyazását állította le az illetékes nemzeti park a városban, a varjak fészkelési időszakára hivatkozva. A helyi képviselő-testület ülésén arról beszéltek a városatyák: óvodák, iskolák udvarán jelentek meg a fekete madarak, piszkot hagyva maguk után; ez a közegészségügyi probléma miért nem fontosabb a varjak védelménél? A Siófok-környéki gazdák is panaszkodnak egyébként a varjakra, mert kieszik az elvetett kukoricát a földjükből. A napokban láthattuk az RTL Klub riportjából: a varjak a fák alatt a járdán elhaladó járókelőkre támadtak. A természetvédő szerint a „városiasodott” varjak a fészkelési időszakban csak a fiókáikat védik ilyen módon.
„Egyelőre a varjak állnak nyerésre – összegzett Lengyel Róbert. – Próbálkoztunk gyérítési engedélyt beszerezni, hiába. Azután a kora tavaszi fészekeltávolításokkal. Annyit értünk el, hogy egy helyett lett vagy kettő, néhány fával odébb. Elkezdtük a fészkelésre alkalmas fák csonkítását, de minden fát nem lehet lecsupaszítani (arról nem beszélve, hogy hál’Istennek, 50 ezer fája van a városnak), így is csak az odébb költözéseket értük el. Legutóbb egy levélíró azt írta nekem, hogy bezzeg Marcaliban megoldották. Az ottani hivatal szerint a „megoldás” vaklőszerrel való durrogtatás volt, ami lássuk be, megint csak tüneti kezelés. Szóval most épp úgy tűnik, hogy ahol a varjak megvetik a lábukat és jól érzik magukat, ott a gyérítés lenne az egyetlen valóban hathatós megoldás. A problémát fokozza, hogy az állomány is vegyes. Vannak a védett vetési varjak és a nem védett dolmányosok. A területileg illetékes vadásztársaság elnöke azt mondja, ha lenne is gyérítésre engedélyük, nem vállalnák, mert sok macerával jár, ha meg csak a nem védett dolmányosokat lövetnénk, elég lenne egyetlen véletlen lövés vetésire, és a társaság már fizethetné is az árát. Mert kétség ne legyen, a természetvédelmi hatóság embere ott állna és nézné, hogy ne eshessen kár a védett populációban. Egyszóval számomra úgy tűnik, a magunk lehetőségeit kimerítettük. Közben a varjak meg csak kárognak, szaporodnak, piszkítanak és pusztítják az énekesmadarak fészkeit, a város környéki veteményeseket. A panaszok meg csak gyűlnek, többnyire az önkormányzatot kárhoztatva. Akkor most lépek mást. A természetvédelemről szóló 1996. évi LIII. törvény 74. §-a azt mondja, hogy a védett állatfajok általi kártételek ellen elsősorban a terület tulajdonosának kell védekeznie.
Ha a tulajdonos eszközei kimerültek és nem képes megelőzni a kártevést, akkor kérheti a természetvédelmi hatóság intézkedését. Most átdobjuk a labdát és kérjük. Jegyzőnő már készíti az e tárgyú levelünket, aláírom és küldöm. Érdeklődéssel várom, milyen megoldással rukkolnak elő...”