Kassai Lajos most megjelent leveleit olvassa Puzsér és Budaházy is

Többről van szó benne, mint a lovasíjászat, a lovasíjászat több, mint sokan gondolják. 

Mielőtt bármit is írnánk róla, kezdjük azzal, hogy kiknek ajánljuk a könyvet... Rá lehetne vágni azonnal, hogy természetesen azoknak, akik érdeklődnek a lovaglás, az íjászat, a hagyományőrzés, a harcművészetek vagy horribile dictu: a lovasíjászat iránt. Ahogyan azt is mondhatnánk, ha szponzorált tartalom lenne (amúgy nem az), hogy bárkinek, azaz mindenkinek, tessék csak szépen megvásárolni. Igaz persze, hogy tényleg bárki átlapozhatja, aki akár nemzeti büszkeségből, A Lovasíjász című film után felébredt csodálatból, vagy akár egy eddig ismeretlen, furcsa világ iránti kíváncsiságból fordul felé. Amikor a könyvet múlt héten bemutatták Budapesten, akkor talán többnyire olyan emberek ültek a nézőközönségben, akiket az előbbiek vittek oda, és ott volt Kassai Lajos beszélgetőpartnere, Puzsér Róbert is, akit valószínűleg az utóbbi vett arra rá, hogy elolvassa. 

A könyvbemutatóra még visszatérünk. Szóval kiknek ajánljuk? A fentieken túl azoknak is, akik a csodálaton vagy a rácsodálkozáson kívül nyitottak arra, hogy az önimseret útján tovább haladjanak, hogy tovább fejlesszék önmagukat. Kaszás Géza filmjéből is kaptunk arra vonatkozóan utalásokat, hogy a lovasíjászat miért több, mint sport vagy hagyományőrzés, és ez a könyv is segít jobban megérteni. Nemcsak a lovasíjászatot, de önmagunkat is. 

Például azzal, hogy saját életünkben is felismerjük a hiányát annak, ami a lovasíjászat kulcsa. Ez pedig az összpontosítás, ami nem azonos a koncentrációval. A lovasíjásznak egyszerre kell lovagolnia és íjászkodnia. Minél jobb lovasíjász valaki, annál jobban meg tudja teremteni a harmóniát a kettő között, annál kisebb az út a lovaglásra való koncentráció és a lövésre való koncentráció között. Ha két pontként fogjuk fel a lovat és célt, akkor még értetőbbé válik, hogy miért is az összpontosítás a megfelelő szó. Ahogy azt Kassai hangsúlyozza, a lovasíjászat mint harcművészeti iskola alapja az a felismerés, hogy az íjászat egy lehetséges út önmagunk belső világa felé, a lóval való foglalkozás pedig egy lehetséges út a bennünket körülvevő világ megismerése felé. Ez két cseppet sem könnyű úton való járást jelent, viszont szükséges ahhoz, hogy a fent említett összpontosítás jól működjön, és abból mellékesen akár lenyűgöző sportteljesítmény is születhessen. 

"A lövés útjában én magam vagyok" - szokta emlékeztetni tanítványait Kassai, és máris sokkal inkább kitűnik, hogy miben rejlik a lovasíjászat nehézsége. Nem a technikai részletekben, hiszen a mozdulatok elsajátítása, azok begyakorlása kitartással és kellő türelemmel szinte mindenki számára elérhető, akárcsak az élet bármely más területén is. Ahogyan nem a festékes ecset helyes tartásán, a billentyűzet megfelelő gombjainak lenyomásán, vagy a szövegek megtanulásán múlik az sem, hogy ki mit tud alkotni a festészet, a videóvágás vagy éppen a színészet terén. A lovasíjászat a belső és a külső világ megismerésén alapul, azok harmóniába rendezésén és a gyakorlat közbeni összpontosításon. Mind a film, mind a könyv is betekintést enged ebbe a felfogásba, és ezen felfogás megismerésével válik érthetővé, hogy a kaposmérői Völgy miért nyújt és vár is el jóval többet az iskola tanítványaitól, mint egy átlagos edzéshelyszín. 

A könyv persze nem egy életvezetési tanácsadó, messze nem egy papírba oltott motivációs tréner. Viszont, ha akarja az olvasó, karon ragadja, és elviszi belülre, egészen mélyre, vagy éppen kívülre, a kínai Nagy Falhoz, majd Hollywoodba. Szó szerint. A különböző külföldi edzések, alapkőletétel és bemutatók során született személyesen történeteken keresztül mutatja be például a lovasíjászat és Mongólia, valamint a lovasíjászat és Matt Damon találkozását. És nem ver át, nem ringat bele az előítéleteinkbe egy pillantra se: látunk rémálomszerű, barbár lovaglást keleten is, és belepillanthatunk abba is, ahogy a "Suttogóként" ismert kaliforniai cowboy poszttraumás stressztől szenvedő veteránokon segít lóval való terápiás foglalkozásokon. Mindezt többnyire Kassai "szemüvegén" keresztül, olykor a maga karakteres, szarkasztikus humorával. 

Visszatérve a múlt heti könyvbemutatóra, arról talán a szokatlan a legenyhébb kifejezés, amely sokaknak eszébe jut. Kassai Lajos Puzsér Róberttel beszélgetett a könyvről, vagy inkább a könyv kapcsán. Rengeteg minden választja el ezt a két embert, és a téma kapcsán még a legkézenfekvőbb dolgokban - mint a lovaglás és az íjászat - sincs közös pont. Mégis hiánypótló beszélgetés volt, amely során kiderült, hogy a mélyben (vagy magasban) igenis vannak közös pontok. A legelső, amely egyben az, amelyet általában a legnehezebb felszínre hozni, az a nyitottság, az hogy párbeszéd alakuljon ki köztünk.

Buborékokban élünk, és hihetetlen energiákat mozgatunk meg azért, hogy miközben a világ eddig számunkra elszigetelt, nem ismert részletei kinyílnak előttünk a technikai fejlődés hatására, mi minél inkább bezárkózzunk, elhatároljuk magunkat tőlük. Ahelyett, hogy a saját világunkat, véleményünket, világképünket úgy tesszük próbára, csiszoljuk, küzdjük le korlátait, hogy azt más világokkal ütköztetjük, a saját komfortzónánkba bugyoláljuk be magunkat, miközben ezt kőkemény harcnak és véres háborúnak kiáltjuk ki önmagunk megnyugtatásáért. 

Kassai és Puzsér ezzel a beszélgetéssel ennek ellenkezőjét hajtotta végre, amely során szó esett többek között a hagyományőrzés és a politika kapcsolatáról, hogy mi különbözteti meg a Kassai-iskolát a szektáktól, a New Age bűneiről és hogy mi is valójában a lovasíjászat, ha a sport, a hagyományőrzés és a szellemi önfejlesztés hármasából akarjuk megérteni. Alább a beszélgetés teljes egészében megtekinthető:

A Levelek a Helikon Kiadó gondozásában jelent meg, a Szenzár Könyvek között. A 215 oldalas keményborítású könyv három fejezetre osztva tartalmaz számos írást, amelyet Kassai a tanítványainak, az iskola vezetőinek küldött. Mindezek mellett vendégszerzők szövegei is helyet kaptak a kiadványban. Illusztrációként eddig még talán máshol nem látott, gyönyörű képek mutatják be kívülről azt a világot, amelynek felépítése Kassai Lajos életműve. Talán pontosabb az, ahogy Müller Péter fogalmaz a könyvben: az ő küldetése és hivatása, amely szavak lényegi értelme szoros összefüggésben van a küldés felismerésével és a hívás meghallásával. 

(fotók: Kassai Lovasíjászat Facebook-oldal)