A fentiek mellett Donald Trump amerikai elnök tervezett új, Irán elleni szankciói is belejátszanak az egyenletbe. Az Egyesült Államok májusban kilépett a nagy nehezen tető alá hozott iráni atomalkuból, majd Trump bejelnetett, hogy szankciókkal sújtja a perzsa államot.
Ősztől pedig az ásványi anyagokra is vonatkozni fog a tiltás, ami nyilván nem csak a világ hatodik legnagyobb kőolajexportőreként nyilvántartott Iránt érinti majd érzékenyen.
A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) megkongatta a vészharangot, szerintük a szankciók negatívan befolyásolják majd a világpiaci olajkínálatot.
A helyzeten az sem segít, hogy Venezuela - egy másik élvonalbeli olajexportőr - épp totális gazdasági csőddel demonstrálja, milyen remek dolog, ha egy államban a szocializmus az úr.
Némi bizakodásra ad okot, hogy az Európai Unió, Kína és India nem csatlakozik az amerikai szankciókhoz, illetve Szaúd-Arábiában és Oroszországban is nőtt az elmúlt időszakban az olajkitermelés, év év vége felé azonban lehetnek komoly gondok, különösen ha valamelyik nagyobb termelőnél nem várt gondok merülnek föl.
Mindennek tetejébe, ha Trump beváltja fenyegetését, miszerint mindenkinek választania kell, hogy az Egyesült Államokkal vagy Iránnal üzletel, akkor akár napi egymillió hordónyi olajkínálat is eltűnhet a világpiacról - hiszen mindenki az Egyesült Államokat választaná.
A gazdasági portál szerint az is kérdés, hogy a Donald Trump által indított kereskedelmi háborúban milyen alkuk születnek. Kína például bármikor beáldozhatja az iráni olajimportot egy a kínai áruk szempontjából előnyös amerikai alku kedvéért. Ezzel az Egyesült Államok közelebb jutna a céljához, hiszen az iráni olaj egyik legnagyobb felvásárlója a kínai gazdaság.