Ha újra akarod a játszani az elmúlt 30 évet, maradj otthon!

Ha újra akarod a játszani az elmúlt 30 évet, maradj otthon!

Hallom, nem akarsz elmenni szavazni. Mert hát végül is, minek? Nem vagy te agymosott lúzer, hogy higgy a köcsög politikusoknak, téged nem lehet csak úgy odarángatni az urnákhoz! Menjen csak ikszelni a sok birka, téged nem vesznek hülyére!

Meg hát, ki a francra lehetne? Fidesz? Ugyan már, nem tűnsz te olyannak, aki alufóliával a fején várja a migránsapokalipszist. MSZP vagy a DK? Nemá'! Arra szavazzanak a szoci nyuggerek! A többi ellenzéki párt meg béna, ciki, töketlen. Komolyan, miért nem tudnak már valami fasza, menő dolgot csinálni? Nemtom mit, csak baszki, legyen már valami! Majd ha lesz normális párt, érted, olyan, amelyikkel fullosan egyet tudok érteni, meg vagányok, meg ötletesek, meg jó arcok, na akkor talán... De így, ezekre? Hát, lószart. 

Szóval igazad van, hagyd a francba az egészet, ne menj el szavazni vasárnap! Azt viszont semmiképp se mulaszd el, hogy, amikor kijönnek az eredmények, mondd meg a sok suttyónak a frankót! Osszál meg háromtucatnyi mémet a hülye nyuggerekről, a buta parasztokról, a fanatikus elhülyített birkákról, a pénzért megvett prolikról, a meghunyászkodó jobbágyokról.  

Meg úgy általában mindenki másról, aki felemelte a seggét, és élt azzal a jogával, amivel te nem.

Ne felejtsd el megjegyezni, hogy mennyire béna nyomorult az ellenzék, és tedd hozzá a biztonság kedvéért azt is, hogy ennyire szarul csak szándékosan lehet szerepelni, szóval nyilván megvették az összeset kilóra! És hát persze végső konklúzióként diadalittasan vesd oda, hogy:

„Látod, haver, ezért nem mentem el! Nem veszek részt ebben a bohóckodásban, hát nem így is a Fidesz nyerte magát szénné? Majd pont az én egy szaros ikszemen múlt volna, peeeersze!”

Nos, öregem, az a helyzet, hogy rohadtul a te egy szaros ikszeden múlik. Nekünk, az ötvenévesnél fiatalabb magyaroknak a négy-négy és fél millió szaros ikszén – amelynek a fele-harmada (minél fiatalabbakról beszélünk, annál nagyobb része) soha nem kerül a szavazólapra. Ellentétben az idősebbekkel, akiknek tavaly a 70-80 százaléka ment el szavazni. Igen, többségük olyan pártokra, amelyektől minket a hideg kiráz. Lehet őket utálni ezért, lehet "bazmeg, ezek döntenek a jövőnkről!" felkiáltással osztogatni a nemzeti ünnepeinken menetrendszerűen egymással ordibáló nyugdíjasokat. Csakhogy az a helyzet, hogy ezek az emberek jobb magyarként, jobb demokrataként és jobb európaiként fognak viselkedni vasárnap, mint te, amikor elmennek és leszavaznak az elcseszett kedvenc szektájukra. 

Ők ugyanis formálni akarják a maguk a hátralévő 10-20 évét -  te meg elengeded azt a 30-40-50-et, amit neked kell majd leélned ebben az országban. 

Mert te értelmes, gondolkodó emberként az összes létező pártban megtalálod azt, ami gáz. És ha a hazai politikai felhozatalt nézzük, nincs is nehéz dolgod – tényleg elég lekoszlott kaszinó ez. Csakhogy itt mindenkinek játszania kell, senki sem marad ki. Ha kérted, ha nem, ott vannak a te kezedben is a zsetonok.

És ha nem akarsz részt venni a játékban, akkor átadod őket azoknak, akik simán feldobják majd az egészet az 1990 óta mindig vesztes számokra. 

És akkor a  Fidesz már nemcsak a mandátumok, de a szavazatok kétharmadát is besöpri, legfőbb kihívójává pedig a második helyre bemasírozó DK lép elő. A magyar politikai naptár visszapörög 2008-ra, az Orbán vs. Gyurcsány, kamujobboldal vs. kamubaloldal világába, mi meg újrajátszatjuk az elmúlt, nyomorult harminc évet elölről. Tényleg ezt akarod?

Ez tényleg kevésbé gáz, kevésbé ciki, kevésbé vállalhatatlan, mint dobni egy voksot azokra, akikkel ezer bajod lehet, de eddig még nem rabolták ki és tették tönkre a hazádat? 

Kezedben a zseton, izzad a tenyered. Lehet, hogy jó számra teszel, de könnyen előfordulhat, hogy keservesen megbánod majd a választásod – csakhogy amit felnőttkornak hívunk, az javarészt ilyen piszkosul nehéz döntésekről szól. És arról, hogy így sem futsz el előlük. Hiszek benned, hogy lesz rá bátorságod. Csak benned hihetek, csak egymásban hihetünk, mert a mi közös jövőnk pörög a rulettasztalon. Ugye, nem hagyjuk cserben egymást?