Tovább dübörög a kormányzati kilakoltatáspolitika: ezúttal egy 75 éves nyugdíjast tettek utcára állítólagos tartozása miatt a Komárom-Esztergom megyei Bajóton. Vajda Gábornak, a férfi élettársának és mozgásképtelen testvérének azért kellett elhagyni a házat, mert volt felesége állítólag hamis okirattal vett fel jelzálogkölcsönt az ingatlanra. Az emiatt indult per ugyan még folyamatban van, de ez hidegen hagyja a végrehajtás megrendelőjét, akinek kisebb kihagyás után rendszeresen fizették a havi bérleti díjat. A Nemzeti Eszközkezelő akkor sem tágított, amikor megtudták, hogy nincs hova menniük, csak a kivezényelt rendőrök és a helyi jobbikos politikus közbenjárásával sikerült elérni azt, hogy Vajdáék ne az utcán töltsék az éjszakát.
Nem sokkal délután kettő után érkeznek meg a végrehajtók rendőri kísérettel Vajda Gábor bajóti házához, a Tiborc közbe. Az idős férfi épp kint ül a bejáratnál, a körzet jobbikos politikusával, Nunkovics Tiborral és a párt alelnökével, Z. Kárpát Dániellel beszélget arról, hogy mi lesz, ha nem tudják elérni a kilakoltatás elhalasztását.
"Utca."
Ennyit válaszol a jobbikosok kérdésére a 75 éves nyugdíjas, akinek egyetlen élő rokona az öccse, a szintén házban lakó, de csaknem teljesen magatehetetlen Mihály. Vajda Gábor 10 évet lehúzott a vasbetongyárban, utána 30-at a bányában. Az ottani fizetéséből vette magának a parasztházat. A meló utáni nyugdíjasévei egészen addig gondtalanul teltek, ameddig ki nem derült, hogy a volt felesége egy hamisított ajándékozási szerződéssel a saját nevére iratta a férfi otthonát és jelzáloghitelt vett fel rá.
A hamis szerződést Vajda Gábor szerint egy olyan környékbeli ügyvéddel csináltatta meg volt neje, aki több hasonló ügyben is benne van. Pert indítottak, de az még mindig zajlik. A nő által felvett hiteleket ugyan egy ideig fizette, de aztán ez egyre nagyobb nehézséget okozott neki. Végül a Nemzeti Eszközkezelőhöz került az ingatlan, amit havi 9 ezer forintért bérelhettek vissza. Folyamatosan fizették a részleteket egy kisebb kihagyást leszámítva, és emiatt a kihagyás miatt döntött úgy az állami szervezet, hogy utcára rakja az ott élőket.
Senki nem akarta, mégis megtörtént
Megérkeznek a végrehajtók, a rendőrök és a Nemzeti Eszközkezelő megbízottja a ház bejáratához. Nunkovics Tibor és Z. Kárpát Dániel azt kérik, ha van rá mód, a folyamatban levő per miatt legalább addig halasszák el a kilakoltatást, ameddig sikerül elhelyezni valahol a Vajda-testvéreket, hogy ne szó szerint az utcára kerüljenek. A helyi jobbikos azt mondja, hiába telefonált körbe minden idősotthont, egyházi befogadóközpontot a környéken, helyhiány miatt sehol sem tudják Vajdáékat elhelyezni.
A munkájuk miatt végig szabadkozó végrehajtó és a zárcserével megbízott alvállalkozó is érzi, hogy emberségesebb lenne elhalasztani a kilakoltatást; mindketten megpróbáltak beszélni a Nemzeti Eszközkezelővel. Még a helyszínen intézkedő rendőrök is azt tudakolják, hogy muszáj-e azonnal kilakoltatni az idős testvérpárt.
A végrehajtó a döntés után közli Vajda Gáborral, hogy mi következik, de az idős úr már előre készült, minden személyes holmit összekészített. A lakatosok bevonulnak, a végrehajtó pedig körbefotózza a házat. Eközben Nunkovics Tibor sorra hívja telefonon a környékbeli intézményeket, hogy hátha mégis sikerül szállást találni Vajdáéknak. Se állami, se egyházi hely nem volt. Az ötletelésbe beszállnak a rendőrök is, de az alapos helyismeret sem hoz megoldást a problémára.
"A máltaiakhoz tudnak menni"
Több mint egy órányi telefonálás után végül Nunkovics Tibor talál átmeneti megoldást a lakók elhelyezésére. Vajdáékat a Magyar Máltai Szeretetszolgálat hajléktalanszállója fogadja be.
A szálláskeresés közben megtörtént a zárcsere, a végrehajtók is végeznek.
"Ki viszi el őket?"
Az ugyan már megvolt, hogy Vajdáék hol töltik az éjszakát, de az odajutást is meg kell oldaniuk. Vajda Gábor testvére képtelen hosszabb ideig talpon maradni, de az öreg bányász sincs már olyan erőben, hogy fivérét segíteni tudja, épp ezért a tömegközlekedés szóba sem jöhet. A rendőrök ugyan rögtön közlik, hogy a szolgálati autóba a szabályok miatt nem ülhetnek be, de ők hajtják fel végül azt a környékbeli önkormányzatot, amely a szállítást elvállalja a település kisbuszával.
Időközben minden holmijukat összepakolták Vajdáék, akik nehézkésen ugyan, de kijutnak a ház elé. Aláírják a jegyzőkönyvet, a kaput leláncolják. Az idős testvérpár az ablakuk alá odakészített műanyag székeken várja meg a kisbuszt, amely a hajléktalanszállóra viszi őket. Azt nem tudják, hogy a Nemzeti Eszközkezelő mit kezd majd a házzal, azonban ha az ajándékozási szerződés miatti ügyben kedvező ítélet születik, akkor az eredeti állapotot kell visszaállítani, azaz Vajdáék visszaköltözhetnek a saját otthonukba.
A Jobbik alelnöke azt mondja, hogy ugyan nem tudnak minden kilakoltatásnál ott lenni, de mindent megtesznek azért, hogy minél kevesebb ilyen akció járjon sikerrel. Z. Kárpát Dániel szerint az erőforrásaik ugyan korlátozottak, de a párt jogászai folyamatosan dolgoznak azon, hogy az általuk ismert esetekben minél kedvezőbb jogi megoldást találjanak az érintettek számára.
A kisbusz viszonylag hamar megérkezik Vajdáékért. Gábor sírva búcsúzkodik a szomszédoktól, miközben az élettárs a testvérét segíti be a járműhöz. Mihály, vagy ahogy a helyiek hívják, Misi bácsi többször megbotlik, végül segítséggel ugyan, de sikerül beülnie. Bátyja is befejezi a búcsúzkodást, ő könnyes szemmel kapaszkodik fel nehézkésen, de egyedül a kisbuszra. Onnan köszöni meg a segítséget a jobbikosoknak. A sofőr becsukja az ajtót és elhajtanak.