Varga Judit nagyon aggódik a magyarok szólásszabadságáért

Varga Judit nagyon aggódik a magyarok szólásszabadságáért

Nem volt nagy tolongás Varga Judit igazságügyi miniszter tegnap délután a Pázmány jogi karán tartott előadásán. Bár az esemény végéhez közeledve úgy éreztem, hogy ennél én is ezerszer értelmesebben tölthettem volna el azt a másfél órát, amit a miniszterasszony fiatalságáról szóló nosztalgiázásra, a selmeci hagyományok –általam már egyébként is ismert- bemutatására és végül töredék részben a propaganda szemrebbenés nélküli felmondásának meghallgatására pazaroltam.

Az vitathatatlan, hogy Varga Judit tökéletes terméke az elmúlt évek fideszes brandgyárában előállított konzervatív, sikeres, családanya modellnek. Hogy ez mennyiben segítette jelenlegi helyére, minden bizonnyal sosem fogjuk megtudni, de arra a kérdésre adott válaszából, hogy miért fogadta el a miniszteri pozíciót, kicsit úgy érződött, hogy valójában ő sem értette, hogyan is került a bársonyszékbe. De ha már az ajánlat megérkezett és Gulyás Gergely kancelláriaminiszter afelől is megnyugtatta, hogy még gyermekeivel is több időt tölthet, hisz a minisztereknek kevesebb dolguk van, mint az államtitkároknak, egy hét gondolkodás után Margaret Thatcher egykori tanácsadójának támogató szavainak köszönhetően döntött úgy, hogy elvállalja ezt a „szolgálatot”.

Ezután a miniszter, Szabó István dékán és a beszélgetésben résztvevő HÖK-ös diák hosszasan értekeztek arról, hogy jó-e a jelenlegi magyar osztatlan jogászképzés, és hogy kell-e tartania a joghallgatóknak attól, hogy kiszorulnak az államigazgatásból a Nemzeti Közszolgálati Egyetem államtudományi szakán végzettek miatt.

Az első érdekesebbnek tekinthető szakpolitikai téma 40 perc után ütötte fel a fejét, amit azért tudok ennyire pontosan, mert a dékán jelezte, hogy gyors választ vár, hiszen csak 45 percet szántak a szabadon beszélgetős blokkra, ami pár perc múlva lejár.

 

Szabad véleménynyilvánítást mindenkinek

Az európai uniós hetes cikkelyes eljárás lezárását, a szigorú migrációügyi álláspont fenntartását és az uniós költségvetés terén történő érdekérvényesítést tartja Varga Judit jelenleg a legfőbb feladatának, de ami ennél talán érdekesebb, hogy a digitális szférában való véleménynyilvánítás szabadságáért is küzd. Mint mondta, ezt az ellenzéki sajtó úgy szokta tálalni, hogy „Varga Judit cenzúrázná a Facebookot”, de erről szó sincs, csak azt szeretné megtudni, hogy a techóriás hogyan cenzúrázza a magyar emberek véleménynyilvánítási szabadságát. Erre már munkacsoportot is létrehoztak és online társadalmi véleményezésre is lesz lehetőség.

Valójában ez egy nagyon jó ötlet és ha nem a Fidesz egy prominense mondaná néhány héttel azután, hogy elkezdték kijátszani a rasszista romaellenes kártyát és nem lennénk tudatában annak, hogy az egykor a liberális frakcióból induló, az elmúlt évekre a jól felépített keresztény-konzervatív jobbközépről szemmel láthatóan a széljobb irányába sodródó párt valójában csak a saját későbbi propagandaanyagainak megjelenése miatt aggódik, még lelkesednék is az ötletért. Így viszont marad a keserű szájíz, hogy bár az ügy nemes, a küzdelem valójában nem az emberekért, hanem a hatalom fenntartásáért folyik.

Varga Judit ezen felül említette, hogy szeretné rendbe tenni a rendszert és kitölteni a joghézagokat. Ez időigényes munka, aminek legnagyobb része láthatatlan a nyilvánosság számára, hiszen nem olyan érdekes, hogy megüsse a sajtó ingerküszöbét. Talán csak egy-egy téma, mint például a kapcsolati erőszak problémája, amivel az elmúlt hónapok brutális, sok esetben katasztrofális végkimenetelű támadásai után már a kormányzat is elkezdett foglalkozni.

A miniszter úgy látja, hogy a nemrég bejelentett feltételes szabadságra bocsátás szigorításáról szóló tervezet csak az első lépés és szélesebb spektrumban kell vizsgálni a dolgot. Például, hogy miért húzódnak el ennyire a családjogi perek? A gyermekelhelyezés és kapcsolattatás szabálya a gyakorlatban hogy néz ki? Milyen a jogalkalmazás, egészen odáig, hogy egy kormányhivatalban a gyámügyi intéző milyen joggyakorlat szerint végzi a munkáját.

 

Börtön, Gyöngyöspata, jogállamiság

A maradék 20 percben jöttek a közönségkérdések, amiket Google Form-on keresztül lehetett feltenni. Sajnos a mi kérdéseink nem kerültek sorra, de voltak nálunk szerencsésebb sajtóorgánumok a helyszínen.

Elsőként a börtönkártérítésekről kérdezték a minisztert, aki azt mondta, hogy az elsődleges cél az alapprobléma megszüntetése, azaz, hogy megszűnjön a zsúfoltság a börtönökben. Szerinte az elmúlt öt évben egyébként javult a helyzet – bár a beígért börtönök nem épültek meg. Azt külön kiemelte, hogy egy olyan tervezeten dolgoznak, ami az áldozatok és sértettek felől közelít a kompenzációs mechanizmusokhoz.

Ezt követően jött a másik slágertéma: Gyöngyöspata. Ennek kapcsán Varga először leszögezte, hogy a Kúria előtt felülvizsgálat van folyamatban az ügyben, tehát még nincs végső döntés, ami alapján fizetniük kéne. Majd gyorsan arra terelte a szót, hogy „nem minden a pénzről szól” és hogy a „munka tisztelete előremutatóbb, mint különböző perek, amik csak szítják a társadalomban a megosztottságot”. Arra nem tért ki, hogy ezt a megosztottságot valójában mennyiben szítja egy ilyen per és mennyiben az, amikor ezt Orbán Viktor nyíltan kritizálja, miközben a kormánya tíz év alatt nem tudott semmi érdemleges változtatást eszközölni az oktatásban, ami megoldást nyújtana a problémára, sőt hagyta odáig fajulni azt, hogy a tanároknak már a legkisebb megbecsültséget sem adják meg. Se az állam, se a szülők, se a diákok.

Az utolsó kérdés a jogállamiságra vonatkozott. Varga Judit szerint az Orbán-kormány legnagyobb teljesítménye jogállamiság terén annak folyamatos tiszteletben tartása. Szerinte a jogállamiságnak nincs univerzális receptje és ezért nagyon károsnak tartja, hogy a külföldi sajtó a „jóhiszemű” nyugat-európai polgárokban negatív prekoncepciókat alakít ki Magyarországgal szemben. Ez ellen személyesen is küzd, mert ha ilyeneket olvas, akkor fel szokta hívni a külföldi ismerőseit, hogy tájékoztassa őket a valóságról.

Ennyi fért bele a minket kevésbé lelkesítő előadásba. A joghallgatóknak azonban úgy tűnt, kielégítő volt a beszélgetés, a rendezvény végén ugyanis heringként gyűltek a miniszterasszony köré, hogy egy közös fotón pózolhassanak vele.