Két éve nem járt nekik taps, csak mérhetetlen közöny

egészsésügyi dolgozók
A Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ) tüntetése 2018. március 24-én.

Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.

Napra pontosan két évvel ezelőtt néhány százan tüntettek az egészségügyben dolgozók. Egyedül.

A Független Egészségügyi Szakszervezet által szervezett demonstrációt az alacsony bér és a megbecsülés hiánya miatt szervezték, gyakorlatilag teljes érdektelenség mellett.

Az ember persze ilyen. Két éve, a növekvő gazdaság és dübörgő fogyasztás éktelen hangzavarában alig-alig néhányan hallották meg a panaszukat.

Pedig nem kértek sokat: a versenyképes bér mellett emberi munkakörülményeket, de mindenek előtt megbecsültséget. Mert ez utóbbi volt a legfájóbb hiánycikk.

Évek óta próbálták elmondani az ágazatban dolgozók, hogy az egészségügy végtelenül legatyásodott, forráshiánytól, elvándorlástól, kiöregedéstől szenved. Hogy még egy krízis nélküli időszakban is komoly problémákkal küzdünk. 

Alig pár száz embert érdekelt a panaszuk.

Szép és nemes gesztus tapsolni értük, biztosan jól is esik a kórházakban helytálló orvosoknak, ápolóknak és technikai személyzetnek a kiállás.

Csak éppen nagyon kevés.

Mert ki kell állni akkor is, amikor majd valódi bérért küzdenek, ki kell állni, amikor azért küzdenek, hogy ne vizes és penészes falak között, évtizedes eszközökkel kelljen dolgozniuk, ki kell állni, amikor emberi munkaidőt követelnek és ki kell állni akkor, amikor a társadalomtól elismerést kérnek. 

Vagy kértek. Mint két éve.

De lesz rá lehetőség, mert járvány ide, járvány oda, a problémáik ugyanazok, mint két éve. És egy nyugodtabb időszakban, félév múlva, egy év múlva ismét ki kell állniuk, és küzdeniük kell egy jobb és méltóbb egészségügyért. 

Remélhetőleg a most tapsolók is velük tartanak.