Bazsó Bálint: Dugódíjjal vagy anélkül?

Cikk Front kép - 280x185: 

A dugódíj bevezetése éles társadalmi vitát váltott ki, egyben megmutatta, mennyire sérült a magyar társadalom szövete, mennyire áttolódott a hangsúly az egyénre, az individuumra. A közösségi szellem egyik legfontosabb terepe, a tömegközlekedés hogyan sorvadt el és lett belőle egy merő közgazdasági kolonc.

A gazdasági rendszerváltás egyik legszembetűnőbb jele volt a valódi mobilis társadalom megjelenése, az autó tömegtermékké válása, ezzel együtt gondolkodásunk megváltoztatója. Ma kocsival dolgozni presztízs, maga a jármű pedig státuszszimbólum. Aki vonattal, busszal jár ,vesztes ember, aki autóval, az csakis sikeres lehet – hallhatjuk sokszor különböző fórumokon. A tulajdonosok döntő többsége első generációs, számukra, számunkra ezért a kocsi bizony jóval többet jelent egyszerű közlekedési eszköznél. A szabadság, a kiteljesedés, a siker megtestesítője. Az autó tehát megváltoztatta a gondolkodásunk, ezzel együtt pedig a közlekedésünket.

Adóssághegyek

A hangsúlyok eltolódása azonban a közösségi közlekedés szétverésével, szándékos vagy csak elhibázott elsorvasztásával járt, iszonyú adósságot hagyva ezzel korunkra, amikor újra szükségünk lenne egy jól működő, funkciójának megfelelő tudó közösségi közlekedésre.

A sportos jelen: alternatívának kevés

A döntéshozók a klimatizált Audiból nem akarták, vagy csak egyszerűen nem tudták megérteni, miért probléma a közösségi közlekedés fejlesztésének elmaradása (magyarul: visszafejlesztése), az értelmetlen presztízsberuházások erőltetése, vagy miért probléma konkrét autópálya-forgalmat egy kétmilliós nagyváros szívébe vezetni.

A mobilizált társadalom erőltetése önmagában nem lenne gond, ha nem tudnánk, hogy ez a jövő hova vezethet: egy fenntarthatatlan, egyre dráguló és egyre nagyobb környezeti terhet ránk rakó benzinvilághoz, ahol a legfontosabb hír, hogy szerdán vajon átlépi-e az üzemanyag a 700 forintos szintet vagy sem.

Ez a fenntarthatatlanság most, a gazdasági válság közepén tökéletesen megmutatkozott. Egyre kevesebben engedhetik meg maguknak az autó napi használatát, az emberek alternatív megoldásokat keresnek. Két választásuk van: tömegközlekedés és kerékpár. Az előbbi pontosan a húsz év legnagyobb bűnét nyögve egyszerűen képtelen megfelelni a megváltozott igényeknek, utóbbi kapcsán pedig már kapacitásgondokról és a hiányzó közlekedési morálról, életveszélyes szituációkról olvashatunk nap mint nap.

A gondok eredője

Budapest közlekedési gondjainak origója a Kádár-rendszer alapjaiban elhibázott (és tudatosan romboló) közlekedéspolitikája, ám a helyzet látványos romlása a kilencvenes években mutatkozott meg. A város szerkezetéből fakadóan képtelen megbirkózni a kiköltözők egyre szaporodó autós áradatával, ami mellé csak a hab volt a tortán, hogy a városvezetés mostohagyerekként kezelte a közösségi közlekedést, folyamatosan forráshiányossá téve azt.

Szimbólum

A dugódíj egy könnyen megfogható szimbólum lett, látszólag két táborra szakítva a közlekedésre figyelőket, a kérdés azonban valódi mellébeszélés: a város közlekedését át kell alakítani, az autóst rá kell venni, hogy villamosra, buszra, HÉV-re szálljon. Ez világos. Az már kevésbé, hogy miért nem szereztek forrásokat, pályázati pénzeket a parkolóházak építésének elkezdésére, az elővárosi vonalak soron kívüli és nagyarányú felújítására, a buszágazat magánkézbe játszása helyett pedig annak magyar buszokkal való korszerűsítésére. 

P+R parkolók gyűrűjével a városban, kényelmes, gyors, megbízható és - most már nyugodtan mondhatjuk - biztonságos közösségi közlekedéssel megvalósítható lenne a dugódíj, hiszen valódi, korszerű, gyors és kényelmes alternatíva lenne a tömegközlekedés. Ugyanakkor ne legyenek kétségeink. A jelenlegi városvezetés sem ragaszkodna ennyire a dugódíjhoz, ha nem csak egy újabb adóbevételt látna benne, amit aztán – folytatva az elmúlt húsz év gyakorlatát – felesleges látszatberuházásokra fordíthat majd, de semmiképp a közlekedésre. Itt leírjuk: ez fog történni.

Ahogyan a hatvanas években vagy épp 1990 után, most is trendfordulóhoz értünk. Közlekedésünk átalakul, az autó mindennapi használata háttérbe szorul, ezzel párhuzamosan pedig felértékelődik a közösségi közlekedés. Ehhez azonban a magyar politikai elit hozzáállásának is meg kell változnia, hogy hallgasson végre a közlekedési szakmára, hogy látszat- és kirakat-beruházások helyett végre felfogja, ha a közösségi közlekedést nem fejleszti, akkor az ország és Budapest közlekedése rövidesen összeomlik. Dugódíjjal vagy anélkül.

Bazsó Bálint