Halálbüntetés – vita az egyházban, vita a politikában

Cikk Front kép - 280x185: 

Az utóbbi időkben egyre gyakoribbá váló brutális gyilkosságok felébresztik az emberek igazságérzetét. Legutóbb a Bándy-ügy keltett országos felháborodást. S ilyenkor biza előkerül a halálbüntetés visszaállításának jogos követelése.

Jogvédők százai hördülnek fel ilyenkor. Fogadatlan prókátorok, erős hangú véleményezők. Akik persze csak azt felejtik el, hogy az áldozatnak is kijárt volna ugyanez a védelem. Hogy megvédjék az életét, hogy kiálljanak érte, mellette. Ehelyett hétpróbás gazemberek, véreskezű gyilkosok, szadista állatok életének védelmében emelnek szót. Sok esetben teszik mindezt vallási okokra hivatkozva.

De nézzük csak meg, mit mond a vallás a halálbüntetésről.

A katolikus egyház meghagyja a halálbüntetés lehetőségét

A Katolikus Egyház Katekizmusa így tanít: „2267. cikkely Az Egyház hagyományos tanítása -- a tettes kilétének és felelősségének teljes bizonyítását föltételezve - nem zárja ki a halálbüntetéshez folyamodást olyan esetekben, amikor ez az egyetlen járható út az emberek életének hatékony megvédésére a jogtalan támadóval szemben.

Ha pedig a vérontás nélküli eszközök elegendők a támadó elleni védekezésre és a személyek biztonságának megőrzésére, a hatalom ezekre az eszközökre korlátozódjék, mert ezek jobban megfelelnek a közjó konkrét javainak és inkább összhangban állnak az emberi személy méltóságával.

Napjainkban ugyanis, mivel az állam olyan lehetőségekkel rendelkezik, melyekkel hatékonyan tudja büntetni a bűntényt, ártalmatlanná téve elkövetőjét anélkül, hogy véglegesen megfosztaná a jobbulás lehetőségétől, a tettes kivégzésének szükséges volta „immár nagyon ritka, ha egyáltalán előfordul”.

Vagyis a katolikus egyház meghagyja a halálbüntetés lehetőségét olyan esetekben, amikor a tettes veszélyes a társadalomra nézve. És valljuk be, egy brutális gyilkosnál igen csekély a jobbulás lehetősége. Ha létezik olyan egyáltalán.

Református egyház - "bossszúálló a haragra annak, aki gonoszt cselekszik"

A református egyház álláspontjáról ifj. Hegedűs Lorántot kérdeztük:

A halálbüntetést az egyház Krisztus tanítása szerint elkerülkendőnek tartja, tekintettel arra, hogy az ítélet az élet és a halál felett egyedül diadalmas Úré, a Szentháromság egy, örök és igaz Istené. De: épp Isten kijelentése tárja elénk a világi hatalom szerepét Isten akarata érvényesítésében, miszerint: " A fejedelmek nem a jó, hanem a rossz cselekedetek rettegésére vannak. Akarod-e, hogy ne félj a hatalmasságtól? Cselekedjed a jót és dícséreted lesz attól. Mert Isten szolgája ő a te javadra. Ha pedig a gonoszt cselekszed félj: mert nem ok nélkül viseli a fegyvert: mert Isten szolgája, bossszúálló a haragra annak, aki gonoszt cselekszik." (Pál apostol Rómabeliekhez írott levele 13. fejezetében olvasható mindez.)

Azaz, ha a világi hatalom Isten akaratát képviseli, akkor az egyház nem foghatja le annak kezét, sőt nem is bizonytalaníthatja el a népet, még saját híveit sem a földi hatalmasság erődemonstrációja helyességét illetően. Való igaz ugyanakkor, hogy az isteni kijelentés a Jelenések könyve 13. fejezetében figyelmezet az istentelen világi hatalom veszélyére, mely fenevad képében jelenik meg és kiváltképp gyilkolja a szenteket, Isten választottjait. A kategorikusan ateista totalitárius diktatúra államhatalma ezt a sátáni gonoszt testesítette meg, emberek tízmillióit kínozva meg és végezve ki. Ebből is következően az egyház természetesen csakis az istenfélő világi hatalmat támogathatja jóra való törekvésében és a gonosz elrettentésében.

Az egyház eszerint nem szabhatja meg a világi hatalomnak, hogy ez utóbbi - Istentől nyert (!) - feladatát milyen eszközökkel kívánja hatékonyan betölteni. Az Egyház feladata a békesség szolgálata, azaz munkálása a személyes és a közösségi élet megannyi színterén. Ha az Isten szerinti békesség rendkívüli társadalmi helyzetben másképp nem tartható fenn, a világi hatalom ártatlan életek megmentése, további áldozatok elkerülése érdekében gyakorolt "pallosjogát" az egyház nem vétózhatja meg, nem áshatja alá "kasztrált keresztyénségének életelhervasztó áfiumos" áligéivel. Az egyház, mint a Szentek Közössége könyörög a bűnösért, hogy bűnbocsánatot nyerjen - halálra ítélt esetében - odaát, megvallva: "Ha Isten rajtunk meg nem könyörül, mindannyian büntetést, halált és kárhozatot érdemlünk." Kirívó, a társadalomra rendkívül veszélyes bűncselekmények esetén - melynek körét a mindenkori világi hatalom hivatott pontosan szabályozni - az egyház csak hálát adhat azért a földi hatalmasságért, mely a jót úgy is meri szolgálni, hogy a gonoszt - ha kell, akár halálbüntetéssel is - elrettenti.

A keresztyén megbocsátás életgyakorlata ezekre az esetekre nem vonatkozhat, hiszen életellenes bűncselekményeket megbocsátani csak Istennek van joga és lehetősége. Végezetül aki erre azt mondja: "Jó, akkor várjuk ki Isten ítéletét!", az elvilágiasodott és elsivárosodott lelke cinizmusában, vagy a "tököt Ninive helyett szánó" ultralibertiánus áltoleranciabajnokként, vagy épp "csak" szektásan beszűkült korlátoltságában nem tudja, mert nem is akarja, mivel nem is meri észrevenni, hogy azzal, hogy Isten ítéletét kizárólag mennnyei szférákba utalja, ezzel megkérdőjelezi Istennek az egész teremtett mindenségre, így a Földre is kiterjedő hatalmát, ezáltal istenségét. Ami viszont ennél is súlyosabb következménnyel járó bűn: mulasztással, cserben hagyva a sátáni rettenetet elszenvedőket Isten meghosszabbított karját kísérli meg lefogni épp Isten szent nevére, akaratára és kijelenésére hivatkozva. Erre mondja Jézus, a testetöltött Kegyelem maga: "Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennnyeknek országába, hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát."

Az evangélikusok ellenzik

A halálbüntetés világméretű eltörléséért szállt síkra például a német evangélikus egyház.

Az elmúlt évben legalább 1526 embert végeztek ki a világ 31 országában.

Elszomorítónak nevezik, hogy 84 ország még mindig ragaszkodik a büntetés fenntartásához, és alkalmazza is a gyakorlatban. Jelenleg legalább 3428 halálra ítélt embert tartanak fogva a világ különféle börtöneiben.

A zsidó egyház ellenzi is meg nem is

Köves Slomó a zsido.com oldalon így fogalmaz a halálbüntetésről:

„A Biblia által felsorolt – földi bíróságok által kiróható – büntetések között szerepel a halálbüntetés több formája is. A halálbüntetés kiróható az ókori időkben végrehajtó hatalommal rendelkező, legalább huszonhárom tagú, magasabb rangú háláchikus bíróság által mind embernek ember ellen, mind pedig embernek Isten ellen elkövetett bűncselekményeire, azonban azzal a nagyon lényeges kikötéssel, hogy a bíróságnak száz százalékig – minden lehetséges kétséget kizárva – meg kell győződnie mind arról, hogy az adott bűncselekményt valóban a vádlott követte el, mind pedig arról, hogy a vétkes szándékosan és a vétek súlyának tudatában tette, amit tett. A zsidó vallás szerint ugyanis halálbüntetés esetén a „vétek nem ismerete mentesít a büntetés alól…”

A Judaizmus alapvetően ellenzi az állam büntető törvénykönyvének halálbüntetéssel való kiegészítését, ugyanis egyrészt a halálbüntetés kiszabásához szükséges meggyőződnünk arról is, hogy az elkövető szándékosan, és tette súlyának tudatában tette, amit tett, másrészt a jogalkalmazó eljárásokban mindössze az ésszerű kétség kizárására törekednek, és így könnyen megmarad a tévedés lehetősége.

Mindemellett a további bűncselekményektől elrettentő hatású, illetve a nevelő hatású büntetések alkalmazását ösztönzi a judaizmus. A Biblia megfogalmazásában: „Az egész nép pedig hallja és féljen, hogy ne cselekedjenek többé gonosz szándékkal.” (5Mózes 17:13.)”

KDNP – félidézet, mint igazság

Rétvári Bence, a KDNP alelnöke szerint a Jobbik halálbüntetést támogató nyilatkozatai egyértelmű szakítást jelentenek a keresztény értékvilággal. A politikus véleménye szerint hívő keresztény politikus nem támogathatja a halálbüntetést anélkül, hogy ne mondana ellent az egyház tanításának. Az államtitkár hozzátetette: a katolikus egyház katekizmusa nem támogatja a büntetésnek ezt a formáját. Rétvári Bence azonban elég nagyvonalúan idézte a dokumentumot, ugyanis a politikus csak a következőket elevenítette fel az írásból: „napjainkban ugyanis, mivel az állam olyan lehetőségekkel rendelkezik, melyekkel hatékonyan tudja büntetni a bűntényt, ártalmatlanná téve elkövetőjét, anélkül hogy véglegesen megfosztaná a jobbulás lehetőségétől, a tettes kivégzésének szükséges volta immár nagyon ritka, ha egyáltalán előfordul”. Az államtitkár azt elfelejtette kiemelni, hogy a katekizmus, amint azt a cikk elején bemutattuk, a következőket is tartalmazza: „az Egyház hagyományos tanítása -- a tettes kilétének és felelősségének teljes bizonyítását föltételezve -- nem zárja ki a halálbüntetéshez folyamodást olyan esetekben, amikor ez az egyetlen járható út az emberek életének hatékony megvédésére a jogtalan támadóval szemben.”

A Jobbik a halálbüntetés mellett

A Jobbik a halálbüntetést csak az emberölés minősített eseteiben kívánná bevezetni. A „minősített” kifejezés az olyan esetekben áll fenn, amikor a gyilkosság előre kitervelt, nyereségvágyból vagy más aljas indokból, különös kegyetlenséggel, több emberen, vagy sok embert veszélyeztetve, hivatalos vagy közfeladatot ellátó személy, illetve annak védelmében álló egyén, valamint 14. életévét be nem töltött kiskorúval szemben követik el.

Megdöbbentő büntetésben részesült az a három cigány, akiket nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés miatt 8 év börtönre, 20 év fegyházra, illetve 10 év fegyházbüntetésre ítélt a Budapest Környéki Törvényszék első fokon. A cigányok Monoron egy idős nőhöz lopni indultak, majd hígítótól bódultan agyonverték és kirabolták a házigazdát. Tettüket nem bánták meg. Az ehhez hasonló eseteket hosszasan sorolhatnánk.

barikad.hu