A szélsőségesek egyelőre továbbra sem voltak képesek megszilárdítani a hétfőn kivívott délnyugat-aleppói hídfőállásukat, mellyel hosszú hónapok véres harcai után sikerült rést ütniük a várost körülzáró ostromgyűrűn.
Új lendületben a gyűlölet hadoszlopai?
A Dzsaish al-Fatah (az Al-Nuszra Frontból kinőtt, új terrorista ernyőszervezet - a szerk.) által vezetett dzsihadisták, bár minden erejüket mozgósították és a szomszédos provinciákból is erősítést rendeltek a térségbe, még kisebb taktikai sikereket is csak komoly áldozatok árán voltak képesek elérni, a fő céljuk pedig, hogy egy stabil utánpótlási útvonalat biztosítsanak az Aleppón kívüli területek felé, teljes kudarcot vallott.
Ennek ellenére nem szabad leírni a terroristák jelentette fenyegetést, hiszen az újbóli orosz-török közeledés hírére megindított, kétségbeesett hazárdjátékra emlékeztető akció során a fundamentalisták komoly erőforrásokat mozgósítottak.
Az Aleppón belüli egységek mellett a városon kívüli csapataik főhadiszállásait, logisztikai központjait és harcedzett elit alakulatait is igyekeznek minél közelebb összpontosítani az instabil hídfőálláshoz, ami újra a szélsőségesek kezébe adhatja a stratégiai kezdeményezést.
A terroristáknak az orosz légierő megjelenése óta viszonylag kevés alakalma nyílt offenzív hadmozdulatokra, ám az Aleppóra jellemző urbánus terepviszonyok szinte minimalizálták a légicsapások jelentette helyzeti előnyt. Ha a dzsihadistáknak továbbra is sikerül kiaknázni ezt a helyzeti sajátosságot, és jelentős számú erőt tudnak juttatni a városhatáron belülre, az a kormányerők számára akár meg is pecsételheti a közel-kelet Sztálingrádjáért vívott küzdelmet.
A kényszer szorításában
A szíriai hadsereg és szövetségesei komoly dilemma előtt állnak. A kormánycsapatok számára már eddig is jelentős fejtörést okozott a hosszúra nyúlt utánpótlási útvonalak megfelelő biztosítása, a terroristák mozgásának akadályozása és a városi környezet hatékony megtisztítása.
Ezek a problémák együttesen azt eredményezik, hogy a kétségbeesett terroristákkal egy tüzérségi és légi támogatással megfelelően ellátott, ám emberi erőforrásokban és szakképzett specialistákban viszonylag szűkölködő reguláris hadsereg áll szemben, aminek gondjain az irreguláris népfölkelő egységek, az iráni siíta milíciák, a palesztin önkéntesek és a Hezbollah-csapatok sem enyhítenek sokat.
A legsúlyosabb problémát továbbra is a hosszú, lakatlan és épp ezért nagyrészt ellenőrizhetetlen sivatagi szakaszokon áthaladó főútvonalak biztosítása jelenti, melyeket az Aleppó felé konvergáló, vagy az ottani terroristákkal együttműködő, főleg az ISIS-hez kötődő csoportok jelenleg is kisebb-nagyobb rajtaütésekkel igyekeznek uralmuk alá vonni, vagy elvágni (itt főként a Kanasszer főút forog kockán).
Elsősorban az Aleppótól délre fekvő, a kitörési ponttal érintkező szakaszok vannak veszélyben.
A kormányerőknek a térségből több terrorista offenzívát is vissza kellett verniük, de végül sikerült megakadályozniuk, hogy a fanatikusok megkaparintsák a létfontosságú útszakaszokat.
A szíriai hadsereg jelenleg különleges erők és gépesített egységek bevetésével próbálja betömni az ostromgyűrűn keletkezett hézagot. Bár a megfigyelők szerint a kormánycsapatok kemény harcokat vívnak, ez egyelőre arra volt elég, hogy a szélsőségeseket megakadályozzák a kiharcolt pozícióik megszilárdításában. Ráadásul a harcokban olyan érzékeny veszteségek is érték a csapatokat, mint egy katonai drón elvesztése, amit a Dzsaish al-Fatah egységek még a tegnapi nap folyamán szedtek le.
Bár Moszkva katonai téren hivatalosan már elengedte az Aszad-rezsim kezét, több szakértő ismét azt latolgatja, vajon mekkora esélye van annak, hogy az oroszok a légierőn kívül szárazföldi csapatokat is bevessenek szövetségesük oldalán, ha a szír erők továbbra sem bírnak az ellenséggel. Pláne, hogy egy esetleges katonai vereség, vagy egy dzsihadista kezdeményező helyzet Oroszország számára is elég nagy presztízsveszteséggel járna.
Mi forog kockán?
A fentiekből jól látszik, hogy amennyiben a Dzsaish al-Fatah harcosainak sikerül jelentős utánpótlást, vagy nagyobb katonai erőt bejuttatni Aleppóba, az a lélektani vereségen túl katonai hátrányba is sodorhatja a kormánycsapatokat.
Mivel a nagyváros területén az orosz légi támogatás kevéssé érezteti hatását, egy több ezer főt számláló iszlamista csapatösszevonás könnyen ahhoz vezethet, hogy a szélsőségesek újra átvehetik az uralmat Aleppó utcái felett, kiszorítva a településért küzdő hadsereget, illetve szövetségeseit a térségből.
Amennyiben ez bekövetkezik, az újabb fejezetet nyithat a szíriai konfliktusban, megalapozva külföldi, szárazföldi intervenciós csapatok megjelenésének lehetőségét, illetve a terrorista küzdőszellem újbóli fellángolását. Utóbbi az egész országban ismét lendületet adhat a szélsőségesek hadműveleteinek és akár évekkel elnyújthatja a véres konfliktust.