A rendszerfoltozgatás utáni Magyarország light-kapitalizmus kompatibilis Szomszédokjában benne van minden, amitől a teleregény ennyire népszerű, vagyis sikeres lehetett a műértő és igényes tévénéző populáció körében.
- értelmezhetetlen színészi játék
- még értelmezhetetlenebb forgatókönyvek
- életszerűtlen események
- nagyjából folyamatosan ismétlődő, amúgy is dögunalmas történetvezetés
Ez utóbbit már csak azért is bizton állíthatom, mivel a több mint 7600 rész közül láttam legalább 10-et (egyszer betegen, ágyhoz kötve egymás után hármat is - gyorsan meggyógyultam utána) nagyjából ezres szórásban elosztva: mindez idő alatt a legnagyobb változás az volt, hogy az egyik főszereplő haja fogyatkozó pályára állva egyszer csak elfogyott). Azt sem szabad elhallgatni, hogy a Barátok közt a latin-amerikai szappanoperák fénykorában robbantott, és vette el a munkát Alexandrótól, Luis Fernandótól és a többi ugyanolyan nevű latin gonosztevőtől.
A sorozat zsenialitásához nem fér kétség. Az esténként jóllakottan tévé elé pattanó nézők milliói érezhették úgy, könnyen azonosulhatnak a szereplők életével ('olyan mint mink' by Fritz Tamás), hiszen minden benne van, ami a rendszerváltás utáni Magyarországot olyan széppé és feledhetetlenné tette (és teszi):
- a simlis vállalkozó: nagypályás bűnözőnek akar látszani, holott még egy számlát sem tud rendesen adni-venni, és bár jól állt rajta az öltöny, valójában a Senior melegítő és a pörköltszaftos lyukacsos nájlon atléta jobban illett volna a szerepkörhöz. Milliók ismerhettek benne magukra. Én még beleírtam volna a sorozatba, hogyan lop el egy rúd szalámit a szupermárketből (bár több mint 7590 részt biztosan nem láttam, ezért akár lehetett is ilyen rész).
- a jóságos, becsületes vállalkozó: nyilván kellett a történetbe egy-két olyan szereplő is, amelyek jó példával járnak elő a lakosság erkölcsi nevelését tekintve, bár szerepük nagyjából arra korlátozódik, hogy bánatosan csóválják a fejüket, amikor a simlis vállalkozó áfát csal, vagy 50 részenként valakit leüt. Előzménye a Szomszédok Vágási Ferije, aki a jó munkásemberből az élet kényszerűségéből lett jó vállalkozó. Az adaptáció olyan jól sikerült, hogy szinte a képernyőre kívánkozik egy-egy 'ha lenne tízezer forintom, holnap megvehetném a géphez az új, eredeti mikroszoftvindózkilencvenötprogramot' mondat. Tökéletes!
- egyszerű, de böcsületes kisnyugdíjas: ehhez nincs is mit hozzátenni. Mivel lassan a fél ország egy élet munkájától megfáradt böcsületes (iskola: 'Élet Iskolája' - forrás: Facebook) kisnyugdíjas, ezért megkérdőjelezhetetlenül ott a helyük egy ilyen menő korrajzban, mint a Barátok közt. A leginkább Szomszédok kompatibilis szerepkör a 'régen minden jobb volt' átható esszenciája. Mivel a közönség jelentős részét Magdi anyusok és Vilmos bácsik teszik ki, ezért szerepük elengedhetetlen a nézettség és hitelesség fenntartásában.
- idegesítő, random gyerek/tinédzser/kamasz: a szereplőket játszó színészek állandó amortizációja mellett a megbízható állandóságot csak az idegesítő csipogás/pubertáskori problémák/életszerűtlen devianciák tanító jellegű, ennél fogva halálosan kínos bemutatása jelentette, ahol az 50 éves forgatókönyvírók fiatalosch szövegeket adnak a "srácok és csajok" szájába, aminek jóvoltából bárki, aki ebből a korosztályból a tévé elé ült, hidegrázásos heveny görcsben menekült el a legközelebbi kocsmáig, hogy gyorsan elfelejtse az egészet, ezzel is tovább rontva a lesújtó fiatalkori alkoholfogyasztás statisztikáit.
- Balogh kolléga kiegészítése, a Szomszédokhoz képest újítást jelentett a random jó nő, aki a rossz fiúkhoz (lásd: rossz vállalkozó, bőrkabátos rocker) vonzódik, és mintha muszáj lenne neki: affektál. A folyamatosan változó szereplők közti megnyugató folytonosságot a színészi játék erőteljes visszafogottsága és a dekoltázsok állandó mélysége jellemzi.
Mivel a következő 7600 részben sem hiszem, hogy bármi érdemleges történne, ezért a következő cikkünk 2032-ben jelenik majd meg a sorozatról. Reméljük addigra Berényi Miki is jó útra tér.