A pártot a közelmúltban súlyos külső és belső válságok rengették meg, melyek a két társelnök, Frauke Petry és Jörg Meuthen közé is éket vertek.
Brexit-bugi
Az euszkeptikus formációnak a papírforma szerint elvileg profitálnia kellett volna Nagy-Britannia unióból való kilépéséből, ám paradox módon a szigetországban végbement folyamatok épp az ellenkezőjét váltották ki még az AfD-szimpatizánsok körében is, mint a párt vezetői vártak.
Elemzők szerint a német társadalom, és azon belül különösen az AfD által megcélzott középosztálybeli, jellemzően a KKV szektorban érdekelt szegmens kirívóan rosszul, pánikkal és dühvel reagált a Brexitre.
Ennek oka főleg az, hogy a német kisvállalkozások a referendumnak hála kettős présbe kerültek, mivel az Oroszországot sújtó uniós szankciók miatt eleve komoly anyagi kár érték őket, most pedig nagyjából 6 százalékuk már kénytelen valamiféle kármentési metódus után nézni, amivel kompenzálhatja a szigetországi veszteségeit.
Ez a komoly dilemma is állhat annak hátterében, hogy az európai szkeptikus színtér egyik nagy reménységének számító AfD a legutóbbi kutatások tanúsága szerint 7 százalékot veszített népszerűségéből, így 15 helyett már csupán 8 százalékon áll.
A Brexit-ellenes közhangulat láthatóan nem kedvez a fiatal politikai formációnak, ám vannak olyan közéleti szereplők, akik szerint a párt még így is profitálhat a hazai kormánykoalíciónak, illetve az uniós apparátusnak a helyzetre adott hibás válaszaiból.
A családi vállalkozók németországi érdekképviseleti szervezetének elnöke, Lutz Goebel szerint, bár az AfD nem jelent valódi alternatívát a német emberek számára, ha a CDU és az SPD, valamint az uniós szervek a "még több Európát" központosítást erőltető koncepciójával reagálnak a Brexitre, az euszkepticizmus németországi megbicsaklása csupán pillanatnyi jelenség lehet, és a választók ismét Petryék felé fordulhatnak:
"Hogy Európa (értsd: Európai Unió - a szerk.) támogatottsága nő, vagy csökken, azon múlik, hogy az európai vezetők, az Európai Bizottság és a Parlament miként reagál a Brexitre. Európában vagy gyökeresen megváltoznak a dolgok, vagy az AfD 25 százalékokat fog kapni."
Hozzátette:
"(Az SPD integráció-mélyítő ötletei) az AfD karjaiba fogják lökni a szavazókat. Senki nem akar még ennél is szorosabb financiális kötődést Európához."
Hans Vorlaender politológus a Reutersnek nyilatkozva elmondta, hogy a Brexit nyomán tapasztalható illúzióvesztésben nagy szerepe volt annak is, ahogy a referendum élharcosai eltűntek a politika színpadáról, ami szintén nem vetett jó fényt az AfD-re:
"A populisták hirtelen már nem tűnnek olyan vonzónak. (...) Boris Johnson és Nigel Farage megfutamodtak a felelősség elől, ami azt üzeni az AfD szimpatizánsainak, hogy egy illúziót ígérnek számukra."
Suszter maradjon a kaptafánál?
Az elmúlt félév során a párt több politikusa is komoly vihart kavart a német sportvilágot, és különösképp a futballt ért kritikáival.
Az AfD-s képviselők - köztük Beatrix von Storch - sokszor rasszistának titulált kommentárokban kritizálták az EB-válogatott összetételét, szóvá téve, hogy szerintük túl sok a bevándorló a játékosok között.
Ezeket a megjegyzéseket a német média természetesen nem mulasztotta el alaposan kipellengérezni, ami nem hagyta érintetlenül az AfD támogatottságát.
A párt elleni egyre gyakoribb fizikai atrocitássorozat, illetve szélsőbaloldali hajtóvadászatok láncolata is közrejátszhat abban, hogy sokan nem merik felvállalni szimpátiájukat, vagy el is fordulnak a radikálisoktól.
Vihar az édenkertben
A kedvezőtlen külső körülmények ráadásul egy megosztott, belharcokkal terhelt szervezet nyakába szakadtak.
Az utóbbi hónapokban egyes AfD-s képviselők nehezen vállalható kijelentéseitől, illetve a PEGIDA-hoz fűződő szoros viszonyától volt hangos a német sajtó, ami a pártvezetést is komolyan megosztotta.
Jörg Meuthen társelnök több fórumon is hangsúlyozta, hogy amíg a párt nem határolja el magát a szélsőségesektől és nem foganatosít retorziót a szervezet feketebárányaival szemben, az ő munkájára inkább ne számítsanak:
"Nem vagyok hajlandó egy extrémizmusba csúszó párthoz adni az arcomat. Az én feladatom pont ennek a megakadályozása. Ha kudarcot vallok, akkor itt az ideje távozni."
A politikusnál akkor szakadt el a cérna, amikor Wolfgang Gedeon, akivel együtt képviselték a pártot Baden-Württemberg tartományi parlamentjében, antiszemita kirohanásokra ragadtatta magát. Meuthen - több más képviselővel együtt - ekkor hagyta ott a 23 fős frakciót, és hozott létre új képviselőcsoportot, bár az AfD-ből nem lépett ki és pozíciójáról sem mondott le.
Frauke Perty, az AfD másik vezetője azóta is az egység mindenáron való fenntartásán fáradozik.
A politikus asszony igyekszik mindenkit közös nevezőre hozni, illetve türelemre inteni, amíg elülnek a viharok, de erőfeszítései eddig nem jártak túl sok sikerrel, hiszen a helyi konfliktus azóta országos szintűvé dagadt (ebben nem kevés része volt a német sajtónak - a szerk.), és félő, hogy szétfeszíti a szép reményű formációt.
A személyeskedésektől sem mentes felfokozott hangulatban nehéz lesz olyan megoldást találni, ami minden érintett fél számára kielégítő lehet, ám ami ennél is fontosabb, hogy szinte lehetetlen lesz kivédeni, hogy a "szélsőségeseket" lejáratni mindig kész német médián keresztül való üzengetés ne alakítson ki az eddigieknél is rosszabb imázst a pártról.
Persze a mainstream német politikai színtér máris győzelmi tort ül a formáció fölött, holott szó sincs lefutott mérkőzésről.
Hajo Funke politológus így kommentálta a Reutersnek az AfD belső krízisét:
"Az AfD hihetetlenül hülye, akárcsak az őket megelőző szélsőjobboldali pártok. A vezetőik nyíltan tépik egymást darabokra. Gyorsabban omlanak össze, mint gondoltam volna."
Bár a jövő közel sem annyira sötét, mint amilyennek a német, és a világsajtó igyekszik beállítani, tény, hogy az elmúlt időszak az AfD eddigi legnagyobb próbatétele azóta, hogy Petry 2015-ben megpuccsolta az előző vezetést.