Miután januárban elfelejtett megbukni az Orbán-rezsim, februárban belebonyolódtunk a busójárás - Valentin-nap vitájába, jöjjön hát a március, hasonlóan izgalmas napjaival.
A hónap rögtön izgalmasan indult politikai szempontból, már amennyiben 2015-ben Magyarországon izgalmasnak találhatunk még bármit a közéletben, a sokat tapasztalt választópolgár ugyanis legfeljebb annyira képes megdöbbeni a politikai történéseken, mint Mészáros Lőrinc a gázszámla mértékén. Apáti István jobbikos képviselő hiányzott a parlamentből, miután elmondása szerint megfenyegette őt és családját a helyi cigánymaffia egyik tagja, ő pedig úgy látta jónak ha, velük marad, csakhogy ennek folyományaképpen a Fidesz meg tudott szavazni egy kétharmados törvényt, amiért aztán jobbról-balról, de inkább balról alaposan szétszedték a Jobbik politikusát.
Szintén a hónap elején adott nekünk exkluzív interjút Vona Gábor, aminek felütése tán a mai napig az egyik legütősebb interjúkezdés felületünkön (-Hogy tetszett Orbán Viktor évértékelője? -Szerintem gyenge volt. -Ő is biztosan ezt gondolja az önéről. -Biztosan.) Előkerült a Schweitzer-ügy, a "nőgyűlölet" vádja, a Habsburgok kontra 1848, Tapolca és a német kapcsolat is.
A kormány idő közben 30 évre titkosította a paksi megállapodás részleteit, ám a tapasztalt választópolgár ilyenkor sem pazarolja már energiáit felháborodásra, ráhagyja a dolgot Szél Bernadettre.
Érkeztek a közvélemény-kutatási eredmények Tapolcáról, ahol egy hónappal az időközi választások előtt a Fidesz már csak két százalékkal vezetett a Jobbik előtt, tudjuk persze, hogy hova vezetett mindez, de nem akarunk szpojlerezni.
"Agresszív, antiszociális, a cigányság megítélését is súlyosan romboló lakók tartják rettegésben Kauzsaytanya környékét, ahol önálló törvényeket találnak ki, és ahol nem számít sem a gyermekek egészséges fejlődése, sem az, hogy hogyan lopják meg a többségi társadalmat" - írtuk cikkünkben (+videóval!), a videót (!) azóta majd félmillióan látták, így a látogatottsági grafikonokra tekintve örültünk, hogy a csíkok úgy szaladnak felfelé, mint Ibizán Habon mindegy.
Nem elhanyagolható az sem, hogy csődöt jelentett a Quaestor, és hamar lehetett sejteni, hogy az eset nemcsak a Győri ETO FC jövőjére lesz kihatással, hanem több tízezer károsult mellett a kormánynak is kellemetlen perceket okoz, Szijjártó Péter dühében legszívesebben földhöz vágta volna zakóját, gondolnánk, ám jól tudjuk, hogy a külügyminiszter ilyet nem tesz, kivárja, míg az 1-2 milliós ruhadarab megszolgálja az idejét és csak néhány év után veti a szemétbe.
Kisvártatva aztán elérkezett március idusa, megint megtudhattuk a Facebookról, hogy az igazi kokárda eredetileg nem is úgy van, hanem fordítva, egyszersmind magyarsága kérdőjelezhető meg mindenkinek, aki az ünnepen hiányos történelmi ismereteinél fogva fordított jelképpel gyalázza meg az ősök emlékét. Mindez persze eltörpül amellett, hogy a Hivatalos Állami Ünnepséget (a magyar szabadságszerető nép, őseink a szabadságért küzdöttek, mit üzen nekünk március 15-e, ma is meg kell küzdenünk a szabadságunkért, szemben a liberálisokkal és az EU-val, jelentette ki a miniszterelnök, tüttürü tüttürü rü tü tü, ezekben a percekben vonják fel az átvágott nemzeti színű lángot) baloldali tüntetők zavarták meg, pedig pár órával később nekik is volt demonstrációval egybekötött rendezvényük (március 15 üzenete, hogy szabadságszerető nép vagyunk, ma is meg kell küzdenünk a szabadságunkért, szemben a kormánnyal, diktatúrával, énekel: Papp Réka Kinga).
A nap arról is sokáig emlékezetes marad, hogy a kormány elindította új propagandagépezetét, amit a közmédia megújításaként aposztrofáltak néhányan, nevezett gépezet azonban igencsak akadozva indult be, de mindannyian nyugodtak voltunk, hiszen legalább a Kívánságkosár megmaradt nekünk. (Azóta már kiderült, hogy az is lekerül a képernyőről, mi lesz a következő, a kenyér?!, kérdezné az asztalra csapva a tapasztalt választópolgár, de inkább hátradől, rágyújt és úgy dönt, hogy majd felvételről nézi vissza a magyar televíziózás történetének egyik legborzalmasabb, egyben legszórakoztatóbb műsorának korábbi epizódjait.).
A közéleti stand up comedy-t (nyelvőrzőknek: sztendápkámedit) nem sokkal később Gőgös Zoltán szocialista képviselő biztosította, miután a parlamentben kézmozdulataival félreérthetetlenül jelezte abbéli szándékát, hogy legszívesebben lelőné valamely számára kevésbé szimpatikus képviselőtársát, később azonban azt mondta, hogy csak köhögött, mi pedig rögtön meg is bocsátottunk neki, hiszen ilyen esetben illemtudó úriember szája elé teszi kendőjét, kezét, de legalábbis lövöldözést imitál a szerte-széjjel szóródó baktériumok megfékezése érdekében.
A hónap vége felé arra lehettek figyelmesek a járókelők, hogy a vasúti síneken a megszokottaktól kissé eltérő módon a harci járműveket szállítanak, többen kétségbe vonták a vasúti személyszállítás ilyen jellegű megreformálásának helyességét, de legalábbis az irányvonalon finomítottak volna némiképp, számukra valószínűleg megnyugtatólag hatott a hír, hogy mindössze az amerikai hadsereg első hadosztályának járművei vonulnak végig az országunkon.
Sokan talán még örültek is a páncélozott járművek ideiglenes jelenlétének, ha már megrémültek az Iszlám Állami PÉCSETTI támadásától, nevezetesen attól, hogy egy magát terroristának valló valaki feltörte a pecsikisterseg.hu-t és a zengomusic.hu-t is; eddig és ne tovább, kiáltott fel az ország egy emberként, a kormány pedig úgy döntött, a magyar hadseregnek is csatlakozni kell az ISIS elleni hadjárathoz.
Evezzünk végül könnyedebb, 3 nk° alatti lágyságú vizekre: március végére a Kis Grófó nevű, évek óta stabil színvonalon teljesítő muzsikus népszerű videómegosztó portálon megosztott megosztó videója, melyben az előadóművész arról értekezik, hogy a múzsájának tartott hölgy nézésétől és járásától még a jelentős piaci túlkeresletből fakadó magas árfolyamon sem volna hajlandó megválni, márciusra elérte a 4 milliós nézettséget, nem elhanyagolható számú polgártársunk számára az év kiemelkedő, esetenként kizárólagos kulturális élményét szerezve ezzel. Egyes, megbízhatónak egyáltalán nem nevezhető kocsmai források szerint a kormányzat e hír hallatán még azon is elgondolkodott, hogy összevonja a nézési és a járási hivatalokat.
És hol volt még az év vége.