A hatalom és a pénz veszélyes szirénhangokat jelenthetnek a politikában. Kevesek tudnak ellenállni, még kevesebben értik meg, hogy a hatalomnak nem csupán ára, de azért határai is vannak. Minden jel szerint Borkai Zsoltot elcsábította a hatalom szirénhangja, idővel talán azt hihette, hogy már bármit megtehet, nincsenek határai. Óvatlanná vált, ami nagyfokú arroganciát is feltételez. Mondani szokás, hogy magasról lehet igazán nagyot esni, ő nem először esett le a magas lóról, ám most jó mélyre zuhant.
Borkai Zsolt ígéretes sportolóként kezdett el felkapaszkodni az ismeretlenségből. 1987-ben világbajnoki aranyérmet szerzett lólengésben, majd nyújtón bronzérmet. Aztán az 1988-as szöuli olimpián jött el a nagy pillanata: övé lett az aranyérem, méghozzá úgy, hogy annak az évnek a januárján vállműtétet hajtottak végre rajta. Nem adta fel, hiszen kijutott az olimpiára, ahol a csoportversenyen bokasérülést szenvedett, de így is tovább versenyzett, és a lólengés fináléjában maximális pontszámot ért el. Aznap megérdemelten vált hőssé és példaképpé. Több sérülés után 1993-ban fejezte be versenyzői pályafutását, edzőként még évekig maradt a sport mellett, majd később tanárként és iskolaigazgatóként is megtalálta a helyét. 1994-ben indult el először országgyűlési választáson, akkor még az MDF színeiben, mandátumot nem sikerült szereznie. A következő nagy pillanatára akkor került sor, amikor 2006-ban a Fidesz-KDNP színeiben megválasztották Győr polgármesterének. Ebben a pozíciójában 2010-ben és 2014-ben is újraválasztották, és a 2019-es önkormányzati választáson is ünnepelhetett volna, ha nem dobnak le ellene egy atombombát, ami nem csak őt semmisítette meg politikailag és morálisan, de komoly pusztítást okozott a pártjának is.
Borkai Zsolt felemelkedése és bukása tanulságos történet. Többek között megmutatja, hogy a politika senkit sem tesz mindenhatóvá (persze erről szól az egész emberi történelem is), akkor sem, ha egy hatalom betonbiztosnak tűnik.
Kívülről nehéz megmondani, hogy morálisan mikor bukott el Borkai Zsolt,
Az ország számára nyilvánvalóvá vált, hogy Borkai Zsolt megsemmisült, mint családapa, mint olimpikon és mint polgármester is. Utóbbi kapcsán nem az a fontos - noha a közvéleményt az érdekelte jobban, hogy kikkel és mit csinál a horvátországi luxus(bordély)jachton (persze erkölcsileg valóban elítélhető, főleg ha valaki ezt a régi vágású kereszténydemokrácia álarcában teszi) -, hanem az, hogy milyen üzleti-politikai kapcsolati háló sejlett fel a botrány kapcsán. Ha ezt nézzük, akkor bőven lenne még mit vizsgálni, és nem egyszerűen lezárni ezt az egészet azzal, hogy Borkai Zsolt lemond a polgármesterségéről.
Sok „miért” van még itt, amelyre nincsenek válaszaink. Továbbra sem tudjuk, hogy ki(k), mi okból vagy milyen céllal akarták leszedni Borkai Zsoltot a tábláról. Csupán találgatások és spekulációk vannak.
Az gyanítható, hogy az utolsó napokban már a Fidesz válságstábjának kezében volt az egykori élsportoló sorsa, de még ott sem lehetett egyértelmű, hogy mit is kellene kezdeni a kényessé/kényelmetlenné váló helyzettel. Úgy tűnhetett, még a választás előtt megszabadulnak Borkaitól, végül kínos szituációt teremtett, hogy egy nagy bejelentéssel kecsegtető, előre meghirdetett sajtótájékoztatóját lemondták, és a kormánypárti Magyar Nemzetben is visszavonásra került a számára selyemzsinórt jelentő, névtelen véleménycikk.
Vélhetően, utólag a Fideszben is sokan felteszik a kérdést: nem volt-e ez elhibázott lépés, és talán jobb lett volna még a választás előtt megszabadulni Borkaitól. A választást ugyan még a botránya árnyékában is megnyerte, de a Fidesz veszteségeit nagy mértékben Borkai ügyének tulajdonítják. Jól mutatja a kormányoldal haragját, hogy Orbán Viktor és több politikustársa is elítélően nyilatkozott a győri polgármesterről, majd előbb párttagságáról, most pedig székéről is le kellett mondania. A 'kellett' itt aláhúzandó, mert az biztos, hogy Borkai Zsoltnak itt már nem volt döntési szabadsága.
Az viszont látszik: bár hatalmától meg lett fosztva, arroganciáját továbbra sem sikerült levetkőznie. A győri önkormányzat új ciklust indító alakulóülésén -, mely egyben számára az utolsó is polgármesterként - ujjal mutogatva az ellenzékre, hosszasan kárhoztatta őket.
„Maguk itt nem csinálnak mást, mint kuplerájt”
- jelentette ki Borkai. Nem csoda, ha többen felnevettek ezen, ugyanis éppen ő csinált kuplerájt Győrben, miközben a hatalomtól megrontva a saját életét is kuplerájjá változtatta. Hogy a magánéletében tud-e még rendet tenni, az ő dolga, de Győrben a lemondásával még nem lesz rend.
Muszáj látni, hogy mi történt az elmúlt években a városban, és ha vannak stiklik, disznóságok, kicsik vagy nagyok, azoknak a felelősei legyenek a napvilágra rángatva. Ez nem lesz könnyű feladat, de ha az ellenzék komolyan gondolja a rendrakást, akkor nem veheti félvállról azt, hogy kit indítson a polgármesteri székért Győrben.