Talán elő kellett volna vennem a mindenre rácsodálkozni képest, ártatlan, poros gyermekénemet, mielőtt beültem A dzsungel könyvére, de, mivel ezt nem tettem, nem sokat adott hozzá moziélményeimhez a film. De ez legyen az én mulasztásom.
Most már viszont nincs visszaút, így kénytelen vagyok leírni az őszinte véleményemet: nevezetesen, hogy A dzsungel könyve korrekt iparosmunka. Ennyi. A legjobb tulajdonsága, hogy nem idegesítő benne a gyerek, Neel Sethi (aki itt az egyetlen élő szereplő), ami elég ritka. Mondjuk Daniel Radcliffe, Rupert Grint és Emma Watson korai alakításainak retinakiégető minősíthetetlenségének emlékével az ember igen hálás tud lenni már ezért is: ha egy gyerekszínész nem idegesítő. Ellenben a túlbonyolított birtokos szerkezetekkel, azok mindig idegesítőek.
Szóval Neel Sethi nem idegesítő. Sőt, sokszor egészen bájos. Bájos gézengúz-kölyköket meg jó nézni. A mozivásznon is.
Az atmoszféra és a többi szereplő, ami körülveszi hősünket, viszont... na jó. Értem én, hogy ez szándékosan így volt kitalálva, és profi csapat rakta össze a vizuális világot, csak hát attól még annyira érződik rajta a stúdióságosság, hogy én legalábbis nem tudtam tőle elvonatkoztatni. Mert egy Star Wars, egy Batman Superman ellen, vagy egy Amerikai kapitány esetében már szinte összefolyik a mozinéző szájában a nyál, ha a nagy robbantások, száguldozások, űrjelenetek előszelét érzi, hiszen tudja, micsoda műlátvány szakítja le a fejét pillanatokon belül.
De könyörgöm, ez itt a dzsungel, a legtermészetesebb természet, az esőerdő, a vízesések, a burjánzó növény- és állatvilág birodalma. Lehet, velem is az a baj, hogy túlságosan szeretem a zöldet, de sajnos ritkán vettem meg, főként azért, mert a CGI-állatok művisége és a betétdalok (amelyeket én ki nem állhatok, de ez megint csak személyes preferencia kérdése) időről időre kizökkentett. Ha nem zökkentett ki, akkor viszont egy-egy pillanatra, azzal is tartozom, hogy ezt leírom: egészen elbűvölt a... táj.
De mondom: korrekt munka - az iparost már le sem írom még egyszer, mert a félreértések elkerülése végett tisztázandó: a szegény kritikaírónak sem habostorta az élete, pláne nem akkor, ha egy olyan hatalmas és elismerésre érdemes munkát kell lehúznia, mint amilyen ez a film. Viszont a bájos Neel Sethi alakítása és a már említett vizuális effektes csapat teljesítménye mellett mindenképp tisztelettel adózom Jon Favreau (Vasember 1-2) rendező munkája előtt, a forgatókönyvírók és a rendező előtt a poénokért, és mind az eredeti nyelven, mind a magyarul szinkronizáló színészeknek: a felső trailer az angol, az alatta lévő a magyar szinkronos változat.
Ha pedig valaki a gyermekét szeretné elvinni egy számára is teljesen befogadható mozira, vagy könnyed szórakozásra vágyik, tényleg tudom ajánlani a filmet!