- A honlapotokon egy elég korrekt, néhány mondatos infó a jelenlegi felállás mindegyik tagjáról olvasható, ezért csak azt kérném, hogy röviden vázoljátok már fel az ezt megelőző évek eseményeit, vagyis hogy hogyan jutottatok el a mostani állapotig?
Laczikó László: - Az előző éveket tekintve, zenei múlttal csak én és dobosunk, Juhász Errol rendelkezünk. Mi már játszottunk rock bandákban. A zenekar megalapításának ötlete tőlem származik, hiszen szerettem volna egy olyan együttest, ahol női énekes van. Ez sikerült is.
Ács Mónika: - Nekem ez életem első zenekara, illetve Szilágyi Árpinak, a basszusgitárosunknak is.
- Arról nem szól a fáma, hogy anno miért angol nevet választottatok magatoknak, és miért pont Wrong Way lettetek?
Á.M.: - Sok magyar nevet felhoztunk, de egy sem nyerte el a tetszésünket, így maradtunk az angol verziónál. A Wrong szó hamar megvolt és addig pakolgattuk a szavakat mellé, míg mindenki megelégedésére ez lett belőle.
- A zenei gyökereiteket merrefelé kell keresni? Mindannyian közös kedvencekkel rendelkeztek, vagy mind a négyen más-más stílust, előadókat favorizáltok? Melyek ezek?
L.L.: - A zenei ízlést tekintve a sajátom talán csak a Mónikáéval egyezik valamelyest, amúgy mindenki mást és mást képvisel. Errol a metalt favorizálja, Árpi a metalt és punk stílusokat, míg Mónika a pop-rockot, illetve a popot, a lágyabb dalokat. Jómagam pedig a klasszikus és a hard rockot kedvelem.
- Ezek a hatások szerintetek mennyire épülnek be a dalaitokba, hatnak-e egyáltalán valamilyen szinten az alkotómunkátokra? Valamint, ha egyetlen mondattal kellene jellemeznetek a Wrong Way stílusát, akkor azt hogyan fogalmaznátok meg?
Á.M.: - Hát, ha nem is tudatosan, de mindenkit befolyásolnak valamilyen szinten a saját kedvencei, ez hallatszik is a dalainkban. A Wrong Way stílusát nehéz lenne egy szóval jellemezni, mi egyszerűen úgy hirdetjük magunkat mint rock zenekar, és azt hiszem ebben minden benne van.
- Köztudott, hogy feldolgozás csapatként kezdtétek, elég szép sikereket is tudhattok a magatokénak. Azt mikor és miért találtátok ki, hogy saját szerzemények komponálásába kezdtek?
L.L.: - Eredetileg én már úgy terveztem a zenekar alapítását, hogy miután összeforrunk, akkor egyértelműen tovább kell lépni, nem állhatunk meg ennyinél, mert szerintem egy banda akkor ér valamit, ha saját dalokat készít.
Á.M.: - Az én álmom az, hogy ismertté váljunk és ez csak saját szerzeményekkel lehetséges.
- A szövegírás, dalszerzés kinek vagy kiknek a feladata?
L.L.: - Ez egy összetett dolog, mivel vannak olyan dalaink amelyeknek Thököly Vajk írta a szövegét, illetve vannak olyanok, amelyeknek Mónika és Errol. A hangszerelést nyolcvan százalékban én szoktam készíteni, de van olyan számunk, amit Árpi ötleteinek köszönhetünk.
- Mivel a magánéletben egy pár vagytok, ez jelent-e valamilyen könnyebbséget abban, hogy ti ketten (elvileg) bármikor együtt tudtok dolgozni, ötletelgetni, próbálni?
Á.M.: - Igen, nagyon sokat nyom a latba, ha kifejezhetem így magam, mivel itthon délutánonként leülünk és Laci penget egy dallamot, én pedig írok rá szöveget. De olyan is van, hogy esténként nekiülök spontán szöveget írni és másnap ő kitalál rá valamit.
- Pár hete egy ötszámos, Chapter One címet kapott anyaggal jelentkeztetek, amely három magyar és két angol nyelvű felvételt tartalmaz. Kezdjük az utóbbiakkal… ezekkel valamilyen konkrét tervetek van?
L.L.: - Mindenképpen vannak terveink ezzel a két számmal, már elküldtük egy pár rádiónak, hogy játsszák őket, illetve az angol nyelvűek külföldön is jobban megállják a helyüket.
- A magyar nyelvű dalok szövegét Thököly Vajk költő írta. Honnan ismeritek őt, és hogyan sikerült ilyen gyümölcsöző együttműködést kialakítani vele?
L.L.: - Vajkot egy koncertünk alkalmával ismertük meg, amikor lejöttünk a színpadról valahogyan szóba elegyedtünk vele. Kiderült, hogy ő szövegíró, költő, és már több zenekarnak (többek között: Kárpátia, Historica, Chrome RT. – a szerk.) az albumán is szerepelnek gondolatai. Elmondtuk neki, hogy még nincs saját dalunk, ezért néhány hét leforgása alatt több szöveget is írt nekünk, majd elküldte azokat.
- Ha jól tudom, a felkérésre megírt, és a székhelyetek „himnuszának” tekinthető Szívügyünk Nagyszalonta dalotok már tavaly megszületett. Ha szabad így fogalmazni, milyen karriert futott be azóta ez a nóta?
Á.M.: - Ennek a dalnak is Vajk írta a szövegét, és mióta megszületett, azóta minden fellépésünkön büszkén el is játsszuk. A koncertjeinken sokan velünk együtt éneklik, valamint már több rádió is lejátszotta.
- Mennyire hálás (vagy éppen hálátlan) dolog, hogy magyarul (is) énekeltek?
L.L.: - Mi soha nem éreztük hátrányát annak, hogy magyarul énekelünk. Koncertjeinken egyaránt jelen vannak magyar és román ajkú rockzene kedvelők, akik jól szórakoznak mind az angol, mind a magyar nyelvű dalainkat hallgatva.
- A stúdiómunkákat hogyan, hol oldottátok meg?
L.L.: - A dalokat egy nagyváradi stúdióban vettük fel és nagyon jól ment munka, mert két nap alatt végeztünk is mindennel.
- Számomra nem egyértelmű, CD-ként is megjelent a Chapter One anyaga, vagy csak digitálisan elérhető? A címet én úgy értelmezem, hogy biztos lesz folytatása is…
Á.M.: - A dalok limitált példányszámban jelentek meg CD-n, és ezek mindegyike gazdára is talált. És jól értelmezed, valóban tervbe van véve a folytatás.
- Mostanság egy-egy fellépésen milyen arányban szerepelnek feldolgozások és saját dalok a műsorotokban? Vagy ez helytől, felkéréstől függ?
L.L.: - A saját dalok minden koncerten elhangzanak, a repertoár többi részét viszont az adott hely, illetve a felkérés függvényében állítom össze. Ez azt jelenti, hogy motoros találkozók, fesztiválok, illetve a fiatal közönség a pörgősebb számokra szórakozhat, falu vagy városnapokkor pedig a könnyedebb stílusra váltunk.
- A már említett honlapos bemutatkozásban mind a négyen igen lelkesen fogalmaztok a zenével kapcsolatban. Konkrétan mi az ami titeket ennyire motivál?
Á.M.: - Elsősorban a színpadi előadás egyértelműen az a rugó, ami mindannyiunkat mozgat, hiszen fantasztikus érzés a húrok közzé csapni és látni, ahogy az emberek szórakoznak a zenénkre. De nyilván szeretünk próbákra járni, kikapcsolódni, szórakozni és dalokat szerezni.
- Nagyszalonta és közvetlen környezetének zenei életéről mit kell tudnunk? Van-e esetleg olyan formáció, vagy akár több is, amellyel nagyon jó kapcsolatot ápoltok, vagy a magatok útját járjátok?
L.L.: - Vannak Nagyszalonta környékén olyan zenekarok akikkel szoktunk közös koncerteket szervezni, de alapvetően mi a saját rögös utunkat járjuk.
- Mit emelnétek ki a pályafutásotokból, mint eddigi legnagyobb eredményt, sikert?
Á.M.: - A tavalyi esztendőt könyvelhetjük el az eddigi legjobbnak, mivel határon innen és határon túl is nagyon sok koncertünk volt. Hogy a legnagyobbakat említsem, a kisvárdai Lesz Feszt, a Csepeli illetve a Szalontai Napok. Az idei év eleje pedig azért volt emlékezetes, mert sikerült megjelentetni az első lemezünket.
- Legközelebb hol lehetek veletek találkozni? Milyen terveitek vannak még az idei esztendőre?
L.L.: - Koncertnaptárunkban szerepel egy céges buli illetve egy falunapos koncert, de még közel sincs vége a szezonnak, remélhetőleg még rengeteg felkérést kapunk. Terveink közt szerepel – mint ahogy Mónika már utalt rá – további saját dalok készítése, illetve az őszi turné szervezése.