„Egyre több ügyet söpörnek a szőnyeg alá a szemünk előtt”

A Magyar Nemzet vezércikke szerint a „keményen dolgozó kisembereknek elkeresztelt polgári társadalom” nem hisz a vagyonnyilatkozatok kapcsán fellépő emlékezetkiesésekben.

Bár a kritikus hangvételű írás szerint 2010-ben arra a gyökeres változásra szavazott a többség, amellyel – Orbán Viktort idézve – „végérvényesen a becsület, a haza, a szorgalom és a tudás mellé állunk”, ám „a szocialista–szabad demokrata korszakból megörökölt következmények nélküliség ma is súlyosan roncsolja a társadalmi közbizalmat, és nem csekély súlya van abban, hogy szinte naponta új korrupciós ügyek kerülnek terítékre”.

A cikket jegyző Szabó Anna azt írja, a korrupciós ügyek feltárása és az elszámoltatás kudarcba fulladt, Kövér László házelnök szavaival élve „a nagy hó leesett, majd szinte elolvadt”, de, hogy ebben mekkora szerepet tölt be a bírói kar politikai beállítottsága és maga a korrupció, azt a szerző szerint sosem tudjuk meg. Mint Szabó kifejti,

„az időközben 'keményen dolgozó kisembereknek' elkeresztelt polgári társadalom nem hisz a vagyonnyilatkozatok kitöltése idején fellépő szelektív emlékezetkiesésekben, az organikusan fejlődő rózsadombi ingatlanokban, a 'családi összefogással' megvett villákban, szőlőkben, telkekben”.

A vezércikk szerint egyes magas beosztású köztisztviselők vagy tanácsadók sokkal „jobban teljesítenek”, mint azt kimutatható jövedelmük feltételezné, és ezzel a tisztességes kollégáik munkájának értékét csorbítják.

„Nem ereszkedtünk le a bajok gyökeréig, sőt egyre több ügyet söpörnek a szőnyeg alá a szemünk előtt. Az offshore-lovagok ideje sem járt le, és csak ámulunk, hogy miniszteri rangig is viheti valaki homályos tulajdonosi körű cégbirodalommal a háta mögött. Ahogy azon is, hogy kartellezésért megbüntetett bankároknak járna a legmagasabb állami kitüntetés, és olyan vezetők munkáját is el kellene ismerni, akiknek mulasztása ma brókerbotrányok sorát hozza a felszínre”

– írja Szabó.

Leszögezi, hogy a korrupciós ügyek okozta bizalomvesztés miatt a kormány érdekében szólókat lehet ellenzékinek minősíteni, a kritikai hangvétel jogosságát azonban az elvesztett időközi választások is jelzik. Ráadásul – teszi hozzá – a szomszédos országokban kormányfő és miniszterek is börtönbe kerülhettek, „miközben nálunk legfeljebb egy-két amatőr képviselőt ítéltek el”.

A lakosság jogosan várja el a korrupciós ügyek feltárását, és a gyanúba keveredett tisztviselők hátralépését, hiszen kinevezésükkor a kormányfő alázatot, hazaszeretetet és szolgálatot kért tőlük. A kétharmados választói bizalom a polgári oldal erkölcsi elkötelezettségéről is szólt, hogy ne lehessen az országot ismét „nokiás dobozba gyömöszölve egy offshore-bank széfjébe belerakni” – olvasható a cikkben.