Ez pedig (láss csodát) a pornóipar.
A felmérés nem afféle "brit tudósok kikutatták az örök élet és a kilencfejű disznók eltitkolt génállományának a titkát" típusú sztori a bulvárlapok Garfield fölötti, leghátsó oldaláról, hanem egy tudományos igényű kutatómunka. A világlapok tele voltak a felméréssel, én speciel az egyik brit konzervatív lap online felületén leltem rá.
Az említett saját vizuális blogon a szerző egy Excel-táblázatban világosan megjelöli forrásait és módszertanát is. Forrásainak száma és minősége nagy és kiváló, kutatásának lényege pedig, hogy az internetes aktivitás általi összegzésben találjon egy közös nevezőt, az adott ország milyen területen a legjobb.
Olyan összegzések mondjuk nem meglepőek, hogy Togo a boldogtalanságban a legsikeresebb, Szváziföld a HIV-fertőzöttekben, Eritrea a gyerekmunkában, Afrika déli része (Dél-Afrikai Köztársaság, Botswana, Mozambik) a nyersanyagokban. Ahogyan az sem, hogy a legsikeresebb "szektor" az Egyesült Államokban a kamu (spam vagy junk) e-mailek, Puerto Ricoban a rum, Svájcban az innováció, Ausztriában a fizetett szabadságok nagy száma, Írországban a legjobb munkakörülmények, Nagy-Britanniában a milliárdosok, vagy éppen Belgiumban a készpénz nélküli pénzforgalom.
Annál meglepőbb és elgondolkodtatóbb például, hogy a kutatás szerint sikerágazat Franciaországban a whiskey-ivás, Olaszországban a kiwi, Norvégiában a pizzaevés, Hollandiában pedig a kávéivás.
Magyarországon pedig a pornósztárok.
Valahol persze érthető is a hallgatás erről. Minek ide pornóstratégia, hiszen még alkoholstratégia sincs, ahogy a droggal sem tud mit kezdeni az állami vezetés.
Egyszerűbb tudomást sem venni az egészről, stílszerűen : b@szni rá.