Sokunk retinájába beleégett az a hét esztendővel ezelőtti jelenet, amikor 2009-ben Basescu elnökként kegyesen alászállva Tusványosra, kioktatta a székelyeket, hogy Romániában márpedig nemzetiségi alapú autonómia soha nem lesz, mert Románia mindörökre "egy és oszthatatlan nemzetállam". Tőkés László hiába cáfolta tételesen pontról pontra az államfő soviniszta közhelyeit - az utána következő
Orbán Viktornak egyetlen árva szava nem volt a székely önrendelkezésről.
Ellenben elmondta, milyen remek fickó Basescu, és, hogy
a második fordulóban biztosan rá szavazna az esedékes elnökválasztáson.
(Az első körben, ugye az RMDSZ jelöltjét ajánlotta a hallgatóság figyelmébe.) Az elnök végül alig több mint 70 ezer vokssal győzött, így egyértelműen kimondható, hogy
székének megőrzését elsősorban a nagy többségében rá szavazó magyaroknak köszönhette.
Orbán ekkor húzta ki először a slamasztikából Basescut. A második gesztusra három év múlva került sor. A román elnököt 2012-ben meg akarták buktatni baloldali ellenfelei, s erről népszavazást írtak ki. Az időközben már magyar kormányfővé avanzsált Fidesz-elnök Tusványoson azt mondta, szeretné, ha a románok és a magyarok is jó döntéseket hoznának, "például úgy, hogy nem hoznak döntést". Ezzel alig burkoltan a referendumtól való távolmaradásra buzdított.
Basescu ismét csak Orbánnak, illetve az erdélyi magyaroknak köszönhette, hogy maradhatott.
Egész Romániában a magyarok lakta megyékben volt a legalacsonyabb a részvétel, így a népszavazás érvénytelen lett.
A következő esztendőben aztán alaposan meghálálta a segítséget a magyaroknak és a Fidesznek is. 2013 augusztusában Vona Gábor beszédének ürügyén az EMI Tábor, Orbán kijelentéseibe kapaszkodva Tusványos betiltását helyezte kilátásba, Székelyföld autonómiáját pedig a sztálinista diktatúra idején létrehozott "Magyar Autonóm Tartománnyal" állította párhuzamba. Sőt, hozzátette:
"Magyarország az instabilitás tűzfészkévé vált a kisebbségi kérdésben (...) Románia vezető szerepet fog vállalni Budapest rendreutasításában”.
Basescu nem ekkor vette először hülyére Orbánt. Amikor 2004-ben pártja felvételét kérte az Európai Néppártba, Németh Zsolt lelkes közvetítésének köszönhetően a Fidesz kérelmük egyik legfontosabb támogatója volt. Két esztendő sem telt el, s a Wikileaks által kiszivárogtatott diplomáciai e-mailek tanúsága szerint 2006-ban már arról panaszkodott az amerikai nagykövetnek, hogy a Fidesz az erdélyi "etnikai katlan alá akar gyújtani". A román elnök
"Európa egyik utolsó szélsőséges politikusának" nevezte Orbánt, a Fideszt pedig "az utolsó szélsőséges pártnak".
Basescu 2014-ben leköszönt az államfői posztról, s az alkotmány értelmében nem is indulhatott újra. Azóta új politikai erejét, a Népi Mozgalom Pártot (PMP) építgeti, amely jelenleg a parlamenti bejutási küszön környékén billeg. Szijjártó december 5-i ünneplési tilalma és az ex-elnök erre reagáló asztalcsapkodása után most meglehetősen hűvös a viszonya a magyar miniszterelnökkel. A Tiszáig masírozó Facebook bejegyzését így kezdte:
"Orbán Viktor barátom, mi nem akarjuk Budapestet még egyszer meglátogatni, ahogy azt tettük az elmúlt száz év folyamán a ti beleegyezésetek nélkül. De ne provokálj, mert nekünk is van tűréshatárunk."
Ebben a leereszkedő, atyai csicskalángos osztó mondatban nagyjából minden benne van, ami Orbán Viktor és Traian Basescu viszonyát jellemezte az elmúlt évtizedben. A statisztikákból sajnos tudjuk, hogy a rendszeresen bántalmazott nők nagy része időről időre elmenekül ugyan rossz kapcsolatából, ám újra, meg újra visszatér agresszív párjához. Ennek nyomán nem vehetjük biztosra, hogy a sokadszorra is lepofozott Orbán nem bocsájt-e meg még egyszer Basescunak, hogy a tusványosi éves nagykoncerten közösen előadják a régi operettslágert:
"Ha megversz is, imádlak én,
Te drága rossz apacslegény.
Csak üss meg, de tekints le rám
Tiéd a hű apacsleány"
Ez a perverz politikai szerelem különben akár lehetne Orbán Viktor és a Fidesz szappanoperája is - ha az ütlegek nem csattannának rendre az erdélyi magyarság arcán is.