Harc Brüsszel és Moszkva között – ki arat majd Ukrajnában?

Az EU egy szabadkereskedelmi egyezménnyel kebelezné be Ukrajnát, ha akarjuk, ha nem.

Néhány nappal ezelőtt érkezett az elszomorító hír, bár a népszavazáson a holland lakosság nagy többséggel döntött az EU-ukrán társulási szerződés megkötése ellen, a holland parlamenti többség már nem támogatta a társadalom elvárását. Egyébként Hollandia az egyetlen európai uniós tagállam, amelynek parlamentje eddig nem hagyta jóvá a kormányközi szinten már aláírt megállapodást.

Miért fontos ennyire az EU-nak Ukrajna?

"Az EU és Ukrajna közötti szabadkereskedelmi megállapodás kérdésének vizsgálatakor nem hagyhatók figyelmen kívül a geopolitikai vonatkozások. Az orosz érdekszférából kiszakadó Ukrajna új, nyugati orientációját olyan kétoldali megállapodásokkal igyekszik megerősíteni, amelyektől európai perspektívát, gazdasági fejlődést és politikai stabilitást remél"

– magyarázta Kovács János, az Iránytű Intézet vezető elemzője.

Az ukrán kormány pozícióját sok szempontból Európa-politikájának, valamint a nemzetközi pénzügyi intézményekkel való megegyezésének sikere határozza meg. Az utóbbi kitétel már csak azért is fontos, mert az EU és az IMF pénze nélkül Ukrajna csődbe menne.

Kovács János arra emlékeztet, hogy az EU a későbbi bővítés meglebegtetésével és különböző, kétoldalú megállapodások megkötésével igyekszik érvényesíteni a politikai befolyását a térségben, ám az Ukrajnára jellemző állapotok miatt nem véletlen hogy az EU sem a Keleti Partnerség keretében, sem egyéb tárgyalást, megállapodást követő deklarációban nem tett ígéretet Ukrajna számára a teljes jogú EU-tagságra vonatkozóan. Ukrajna emiatt többször hangot is adott csalódottságának.

Szombaton Hannoverben polgárok tízezrei tüntettek a szabadkereskedelmi egyezmények ellen

Az EU-ukrán-orosz tárgyalások az unió és Ukrajna közötti „mély és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás” (DCFTA) ügyében Moszkva az időhúzásra játszott, ám miután nyilvánvalóvá vált, hogy nem képes megakadályozni az egyezmény megkötését, s a tárgyalások 2015 végére kudarcba fulladtak, az oroszok válaszként 2016. január 1-jétől (vagyis a DCFTA hatálybalépésétől) megvonták az egykori FÁK-tagállamoknak járó kereskedelmi kedvezményeket Ukrajnától, valamint élelmiszer-embargót vezettek be Ukrajnával szemben.

DCFTA kisokos

A szabadkereskedelmi megállapodás lényege, hogy leépíti a szerződéses felek, vagyis jelen esetben az EU és Ukrajna közötti vámokat, az ukrán termelők, exportőrök számára hozzáférést biztosít az EU piacához, valamint ösztönzi az uniós befektetőket, hogy beruházásokat hajtsanak végre Ukrajnában, emellett nagyobb mozgásszabadságot biztosít az ukrán munkavállalók részére az EU-ban. Olyan célokat fogalmaz meg, mint az együttműködés erősítése, a gazdaságpolitikák összehangolása, a jogi szabályozási környezet közelítése számos területen, a vízummentesség irányába történő elmozdulás, az igazságügyi területen való közeledés, együttműködés az oktatás területén, Ukrajna energia-infrastruktúrájának modernizálása (az elavult rendszer mellett az oroszoktól való függőség csökkentése is cél), hozzáférés az Európai Beruházási Bankhoz. A jogharmonizációs folyamat következetes végig vitele követelmény. Az egyezmény megkötése már 7 évvel ezelőtt felmerült, de szövegezése csak 4 évvel ezelőtt készült el. Janukovics elnök bukása felgyorsította a folyamatot: az új ukrán vezetés immár elkötelezte magát az EU mellett – ennek következményeként vállalva az orosz válaszlépéseket (pl. vámtarifák emelése).

 

„Itt érdemes megjegyezni, hogy jelenleg Oroszország Ukrajna legnagyobb exportpiaca: az ukrán nemzetközi kereskedelemnek csaknem egynegyede itt realizálódik. Az EU 2014-ben 17 milliárd euró értékben exportált Ukrajnába, míg az import volumene 14 milliárd eurót tett ki (tehát 3 milliárd eurós többletet mutatott a külkereskedelmi mérleg az unió javára). Ukrajna egyébként csak 1 százalékát adja az EU külkereskedelmének”

- fogalmazott Kovács János.

Az elemző hangsúlyozta, hogy a recept most is ugyanaz, mint a többi egyezmény esetében: az ukrán vezetés gazdasági növekedést remél, ám arról már nem esik szó, hogy mi lesz a nyugati gazdasági szereplőkkel szemben versenyképtelen vállalkozásokkal, gazdálkodókkal.

A szabadkereskedelmi megállapodás alkalmazása – ami tulajdonképpen a 2014 márciusában aláírt társulási szerződés gazdasági része – perspektivikusan azt is jelenti, hogy Ukrajna végleg elkötelezi magát az európai integráció mellett.

Ennek ellenzői között azonban nem csak Moszkva szerepel

Hollandia beintett a hollandoknak

Kovács János példaként Hollandiát hozta fel, ahol azzal a céllal kezdeményezett népszavazást három euroszkeptikus szervezet a társulási megállapodásról, hogy az ukránokkal való egyre szorosabb politikai közeledési folyamatnak megálljt parancsoljon. A holland választók – főként gazdasági megfontolásokból – elutasították a szerződés ratifikálását. A holland kormány – ettől függetlenül – korábban már támogatta a ratifikációs folyamatot. Az unió soros holland elnökségét érzékenyen érintette, hogy bő tíz évvel az EU alkotmányszerződésének elutasítását követően a hollandok az ukrán társulási szerződésre is nemet mondtak, ráadásul a hírek szerint a társadalom részéről a TTIP vonatkozásában is igény mutatkozik a népszavazásra. A holland referendum eredménye elsősorban nem azért fájó az ukránok számára, mert az Európai Bizottság vezető szóvivője szerint az a Bizottság elnökét, Jean-Claude Junckert „elszomorította”, sokkal inkább azért, mert lassítja a ratifikálás folyamatát. Miközben az EU polgárai közel sem lelkesednek a társulási szerződésért, az uniós és tagállami döntéshozók ezt nem igen veszik figyelembe. (Magyarország részéről a Fideszes Németh Zsolt, a parlament külügyi bizottságának elnöke sajnálkozott a holland referendum eredménye miatt.)

Ami az EU és Ukrajna közötti szabadkereskedelmi megállapodás várható hatásait illeti, nem elhanyagolható az agráripari és élelmiszerexport kérdése: az EU már most is Ukrajna egyik legnagyobb kereskedelmi partnere a mezőgazdasági cikkek vonatkozásában. Az EU szinte minden tarifát azonnal eltöröl, míg Ukrajna meghatározott ideig és feltételek mellett védheti saját piacát. Becslések szerint Ukrajna 20 százalékkal növelheti agrár-élelmiszeripari cikkeinek exportját (főként dohány, gabona, hús, illetve egyéb fogyasztási javak). Az olajos magvak exportja szintjén profitálhat a megállapodásból. Általános várakozás, hogy Ukrajna, mint jelentős mezőgazdasági termelő, a komparatív előnyöket kihasználva profitálhat a megállapodásból (ez hazánk mezőgazdaságára is komoly kockázatot jelent). Ukrajnának alkalmazkodnia kell az EU-előírásokhoz a pénzügyi szolgáltatások, a telekommunikáció, a postai és futárszolgálatok, tengeri szolgáltatások terén is. Az ukrán importvámok csökkentése várhatóan 7 százalékkal növeli a behozatal volumenét.

„Az EU-s nagyvállalatok kedvezőbb befektetési lehetőségei mellett a szállítók és szolgáltatók számára teljes hozzáférés nyílik az ukrán közbeszerzések piacához. Ez mindenekelőtt az infrastruktúra, a közlekedés, az orvosi ellátás, valamint az oktatás területén biztosít az ukrán gazdasági szereplőkkel egyenrangú pozíciót a közbeszerzési eljárások során”

- mutatja be az Iránytű Intézet vezető elemzője, hogyan lehet egy országot fegyverek nélkül gyarmatosítani.

Ahogy Hossó Andrea a szabadkereskedelmi egyezmények és a migrációs hullám kapcsán megjegyezte: a gazdaságban és a politikában nincsenek elszigetelt események, minden mindennel összefügg.