Az NFH vizsgálatának fő szempontja az volt, hogy a jelölések megfelelőek-e, tehát valóban olyan sör van-e a palackban, vagy éppen dobozban, ami arra rá van írva. Ezen túl a sörök alkoholtartalmát is vizsgálták a szakemberek: azaz, hogy a címkén feltüntetett értékek megfelelnek-e a termékben lévő valós alkoholtartalommal. A mért alkoholtartalom valamennyi esetben megfelelt a címkén megjelölt értéknek – közölte a hatóság.
Több olyan sört is vizsgáltak, amelynek dobozán a gyártó a minőségi sör jelzőt tüntette fel. A szabályok szerint a termék gyártója „minőségi” jelzőt csak abban az esetben használhat, ha a termék úgynevezett extrakttartalma – az erjedés előtti szárazanyagtartalma – legalább 11 százalék. A 7 megvizsgált „minőségi” sör közül valamennyi termék megfelelt ennek az előírásnak is.
A sör fogalmát a Magyar Élelmiszerkönyv határozza meg, eszerint malátából, valamint pótanyagokból vízzel cefrézett, komlóval ízesített, sörélesztővel erjesztett, szén-dioxidban dús, általában alkoholtartalmú ital. Az ízesített sör olyan sör, amelyhez az ízhatás kialakításához a komló helyett vagy mellett, egyéb ízesítőanyagot is felhasználhatnak.
A termékek megnevezésében a szabályok szerint fel kell tüntetni a „sör”, illetve „ízesített sör” kifejezést, valamint a sör színére utaló jelzőket, tehát, hogy a termék: „világos sör”, „félbarna, vörös sör” vagy „barna sör”. Az „ízesített sörök” megnevezésében az ízére, színére vagy egyéb jellegezettségére utaló szót is fel kell tüntetni.