Az AVM az önkormányzati bérlakásokat elsősorban a hajléktalanok számára igyekszik kiutaltatni, ami ebben a formában nem legkiválóbb ötlet, hiszen olyan előzetes rehabilitációs program nélkül - mint amilyen a józsefvárosi LÉLEK - a fedél nélküliek beilleszkedése nem mindig zökkenőmentes, ezért a kísérletek rendre megtörhetnek a lakóközösségek ellenállásán.
Ennek ellenére a nehézség, ami most foglalkoztatja az AVM buzgó önkénteseit tényleg létezik, számos embert érint.
Magyarországon ugyanis lakhatási válság van, ezt a regnáló hatalom tulajdonképpen el sem ismeri,
illetve az ügyben csak cinikus nyilatkozatokra képes. Miközben azon rendre vitatkozni szoktak, hogy létezik hajléktalan-ellátás vagy nincs is elég férőhely, a hajléktalonoknál sokszorta nagyobb számban élnek Magyarországon olyan emberek, akiket jelen cikk írója otthontalannak nevez. Fedelük, hajlékuk van, de otthonunk nincs vagy annak fenntartása számukra nehézséget okoz, ezért megvan annak a kockázata, hogy azt elvesztik.
Az Eurostat 2014-es adatai szerint a lakosság több mint 11,4%-a nem képes megfelelően fűteni otthonát. 2,5 millió ember él hátralékkal terhelt lakásban. Ez a lakosság egynegyede, miközben az EU-átlag: 11,5%. A magyar háztartások kilencven százaléka saját maga által tulajdonolt lakásban él, az EU átlag ezzel szemben hetven százalék. Erre hivatkoznak azok is, akik szerint nem szükséges a magántulajdonú otthon. De, eközben a magyarországi önkormányzati bérlakásszektor kevesebb, mint 3%, a piaci szektor a feketepiaccal együtt is legfeljebb 4-8%.
Az elmúlt hónapokban sajtótéma lett az is, hogy a budapesti albérletárak megugrottak, kezdenek megfizethetetlennek lenni. A belső kerületekben 40-60%-kal nőttek az albérletek bérleti díjai. Ez nem csak az egyetemistákat érinti, hanem a pályakezdő fiatalokat is.
Ez a kör egyre szélesedhet, hiszen az önkormányzati bérlakások 90%-a lakott, a helyhatóságok ingatlankészlete a rendszerváltás után pedig fokozatosan lecsökken. A budapesti önkormányzati bérlakások száma 30 ezerről 28 ezerre zuhant, az üresen álló lakások száma ötvenhat százalékkal növekedett, 3291 kihasználhatatlan otthonra a II. Orbán-kormány első négy évében.
Így az albérlők kiszorulnak a farkastörvények uralta piacra.
Ezzel együtt minden esetleges megtakarítási lehetőség ellehetetlenül az egyre magasabb bérleti díjak miatt, az érintett kör folyamatosan tágul, hiszen utánpótlás van, de a bérlők nem tudnak elköltözni.
Eközben százéves mélyponton áll a hazai lakásépítés.
A Népszabadság a Társaság a Lakásépítésért Egyesület adataira hivatkozva azt állítja, hogy a nagy gazdasági válság, a II. világháború, az '50-es évek kommunista diktatúrája nem ártott annyit a hazai lakásépítésnek, mint a második Orbán-kormány harmadik éve. A KSH adatai szerint tavaly mindössze 7293 új lakást adtak át Magyarországon, 31 százalékkal kevesebbet, mint 2012-ben. Megjelentek a devizahitel válság miatt lakásukat elvesztők is bérleti piacon. Miközben hódít az alkalmi ingatlan-bérbeadó okos telefonos applikáció, az Airbnb, a multik külföldi alkalmazottjai és a külföldi diákok is felverik az árakat. A legkiszolgáltatottabbakat a piac kizsákmányolja, például lehet bérelni havi 50 ezer forintért egy ágyat vagy egy kisebb szobát, ami egy szekrénysorral van leválasztva a konyhától. Ezek nem kirívó, egyedi esetek, hanem általános tendencia.
Az 1900-as évek elején Magyarországon komoly lakbérsztrájkok zajlottak, 40 ezres tüntetésekkel, utcai megmozdulásokkal, mozgalmi munkával, mellyel sikerült is eredményeket elérni a lakbéruzsorával szemben. 180 házban írtak alá valamilyen kollektív szerződést ebben az időszakban, mindössze 11 kilakoltatás. Nyilván a történelmi példa arra tanít, hogy előbb vagy utóbb, de a politikának is lépnie kell.
Csárdi Antal LMP-s fővárosi képviselő figyelmeztet arra, Budapesten lakhatási válság alakult ki. Ezért javasolta, hogy legyen egy szociális bérlakásprogram. Erre reagált a kormánypárt is egy cinikus nyilatkozattal:
"a Fidesz szerint a szociális alapú bérlakások tömeges építésének ötlete kifejezetten veszélyes és nem időszerű a hazánkat és Európát érintő rendkívüli mértékű népvándorlás közepette".
Mielőtt bárki dicséretben részesíti a modernkori felperzselt föld taktikáját, kérem, hogy tegye fel a kérdést: ezzel az erővel ne változtassunk az egészségügyön, az adórendszeren, nehogy véletlenül kívánatos legyen a magyar föld a bevándorlók számára? Ostoba hozzáállás lenne.
Ezzel együtt a másik XXI. századi pártnak, a Jobbiknak is konkrét cselekvési terve van, egy bérlakásprogram végrehajtására.
Felmerülhet, hogy az önkormányzati bérlakásokba beköltözhetnek olyanok is, aki nem odavalóak. Erre igyekszik megoldást találni Janiczák Dávid által vezetett ózdi önkormányzat, amely a fiatal párok számára könnyítést tesz, de a bérleti szerződést erkölcsi bizonyítványhoz köti. Mikor ezt megkritizálta a települési roma önkormányzat, akkor a jobbikos polgármester kijelentette, hogy ez számára nem kisebbségi, hanem szociális kérdés.
Nyilván a szűkős lakáskészleteken elsősorban azoknak illik osztozni, akik inkább hozzájárulnak a társadalom gyarapodásához.