Egészen a 19. század közepéig a fürdőruha nemigen láttatott többet, mint bármely más ruha. Alul bő nadrág harisnyával, felül térdig érő egyberuha. Az öltözet elmaradhatatlan kelléke volt továbbá a csinos kalap, mely védte a bőrt a lebarnulástól.
A fürdési kultúra is eltérő volt a maitól. Külön fürdőhelyre jártak a nők és a férfiak. A nők rejtettségének érdekében kerekes kocsik szolgáltak a fürdőzőknek, melyekbe a parton szálltak be, ott átöltöztek, megvárták, míg lóval bevontatják őket kocsistól a vízbe, majd beljebb megmártóztak.
A 20. század elején még egyáltalán nem mindenki tudott úszni. A nők általában a hullámokon lubickoltak, üldögéltek fürdés gyanánt. E célból köteleket feszítettek ki cölöpök közé a fürdőzőhelyeken.
Az 1900-as években a rövid ruha vált divatossá, a szoknya hossza pedig az idő előrehaladtával egyre kurtult. A hölgyek először a karjukat tették szabaddá, majd a lábukat combközépig.
A 20-as évekig nem volt ritka a büntetés, feljelentés, strandról való kitiltás azon nők esetében, akik egy bizonyos hossznál rövidebb fürdőruhát vettek magukra.
A következő lépcsőfok az egyrészes, szoknya nélküli, vagy rövid tunikaként megjelenő, illetőleg nadrággal egybeszabott, a test vonalát jobban feltáró fürdőruha volt, amelyből a mai, egyrészes fürdőruhák eredeztethetők.
A női test formáinak leplezetlen, teljes megmutatása, tehát a testre feszülő fürdőruha az 1930-as évektől vált divatossá. Ekkor váltak általánossá a koedukált fürdőhelyek is.
Bár cikkünk elsősorban a női fürdőruhák változását kíséri nyomon, itt jegyezzük meg, hogy a mellkas meztelensége egészen az 1930-as évekig nem volt megszokott a férfiak esetén sem. A fedetlen felsőrész ugyancsak letartóztatást vont maga után.
A ma leggyakrabban viselt bikini az 1940-es években jelent meg. Nevének eredete meglehetősen furcsa:
„A II. világháborút követően az Egyesült Államok hadserege a Bikini Korallzátony közelében végzett kísérleti atombomba robbantásokat. Ez adta az ötletet a két tervezőnek a névadáshoz, remélvén, hogy az új ruhadarab legalább akkorát szól, mint a bombakísérletek.”
Ám a „legkisebb fürdőruha” az 1950-es években még akkora botránynak számított, hogy a modellek is megtagadták bemutatását. A bikini, minden erőt megfeszítő divatdiktálás folytán, csak a 60-as években vált elfogadottá. Széleskörű elterjedésére a 70-es években került sor, melyhez a hippi-mozgalom jelentősen hozzájárult.
Hajdanán a rómaiak is alkalmazták a kétrészes apró ruhát. Bár valószínűsíthetően nem koedukált fürdőkben, hanem a szeparált sportversenyek alkalmával.
Érdekességként jegyezzük meg, hogy az iszlám vallásban a test elfedése a koedukált fürdőzőhelyekre is vonatkozik mind férfiak, mind nők esetében. Éppen ezért Törökországban a nemek szerint szeparált fürdők az általánosak. Amennyiben azonban közös strandra mennek, a hölgyek a testet elfedő, csinos ruházatot viselnek.
Zárásul egy kis videós összeállítás a női fürdőruha változásáról, amit az IgenÉlet oldalon találtunk: