Bűn ebben az országban tisztességesen dolgozni - csődbe fogunk menni - mondta elkeseredve az Alfahír érdeklődésére Szarka László, a Dabker Kft. tulajdonosa. A dömsödi családi vállalkozásnak több mint 100 millióval tartozik a felszámolás alatt álló Csépány és Társai Kft. "Nem tudjuk miből fizetjük ki az alkalmazottakat, az áfát, az adót előre befizettük, miközben bevételünk nem volt. Reménytelen helyzetben, kettős szorításban vagyunk" - mondta.
A kétségbeesett beszállítók - ne feledjük, nem tőkeerős multikról van szó - lényegében minden követ megmozgattak: kezdeményezték a cég felszámolását, leveleztek a Földművelésügyi Minisztériummal, a Miniszterelnökséggel, ám konkrét segítséget nem kaptak egyik helyről sem. Mindenki elengedte a kezünket - folytatta Szarka. "Segítségül hívtuk a Földművelésügyi Minisztériumot, a Miniszterelnökséget, de sem Fazekas Sándortól, sem Orbán Viktortól nem kaptunk segítséget. Pánczél Károly képviselő (a térség országgyűlési képviselője) erejéből annyira tellett, hogy szomorúan csóválta a fejét" - mondta a kisgazda lapunknak.
A tekintetes minisztérium úrias távolságtartása azonban annak fényében visszatetsző, hogy a jogalkotó felelőssége itt bizony nagyon is kimutatható, hiszen a hatályban lévő 1991-ben hozott csődtörvény "jóvoltából" ezen családi vállalkozások most mind tönkremennek.
Az 1991-es csődtörvény egyértelmű sorrendet állapít meg a felszámolás során kártalanítottak sorrendjéről. Először az adóst terhelő munkabér és egyéb bérjellegű juttatások, valamint a felszámolás költségeinek kifizetésére kerül sor, másodszor a vagyont terhelő zálogjoggal biztosított követelések (a zálogtárgy értékének erejéig) kerülnek kiegyenlítésre, harmadszor a gazdálkodó szervezetet terhelő járulékok (tartásdíj, életjáradék, kártérítési járadék stb.), negyedszer a magánszemélyek nem gazdasági tevékenységből eredő más követelése, ötödször a társadalombiztosítási alapok javára fennálló tartozások, és csak hatodszorra, az "egyéb követelések" között kerülnek kifizetésre a beszállítók. A törvényi szabályozás következménye, hogy a 72 családi vállalkozás most a csőd szélén táncol, vagy már tönkre is ment.
Egy tipikus eset: a Csépány és Társai Kft.
Túlzás nélkül állítható, a gyöngyösi vállalkozás története tipikus rendszerváltás utáni magyar vállalkozói "sikersztori". A Csépány és Társai Kft. 1993-ban alakult, az első időszakban zöldség és gyümölcs nagykereskedéssel, majd konzervipari tevékenységgel, feldolgozással és tartósítással. 2005-ben 49 százalékos tulajdonrésszel bekerült a Magyar Fejlesztési Bank is a tulajdonosok közé.
Az addig jelentős bevételt produkáló cég már a 2008-as pénzügyi válságot, illetve az orosz piac beszűkülése előtt is jelentős veszteséget produkált a cég, később azonban - lényegében egy év kivételével - sem sikerült a negatív tartományból kikecmeregni. Jól mutatja a helyzetet, hogy a vállalkozásnak már 2008-ban 430 milliós volt a rövid lejáratú tartozása, s ebből csak a beszállítóknak 420 millióval tartoztak. Bár 2009-ben némileg csökkent a tartozás, a válság és a beözönlő import dömping hatására tovább nőtt a veszteség. Ugyan a bevételeket sikerült növelni a németországi exporttal, de az előállítási költségek megnövekedése miatt (és az árfolyamveszteség hatására - ne feledjük, ekkoriban ereje teljében tombolt a gazdasági tárca élén Matolcsy György) tovább növelték a veszteséget. A vállalkozás helyzetét mutatja, hogy csak 2011-ben hatszor indult NAV végrehajtás ellenük.
2012-re árbevétele tovább csökkent, exportbevétele szintén, üzemi szinten 188 millió forint veszteséget termeltek, adósságuk elérte a 356 százalékot. A megrendült anyagi helyzetet mutatja, hogy míg a cég számára a vevők körülbelül 30 nap után fizettek, addig a cég a beszállítóknak a korábbi 120 nap helyett immáron 240 nap után fizetett csak. 2013 elejére a cég adóssága immáron 440 százalékos szinten állt, egymást követték a NAV vizsgálatok, egészen ez év őszéig, amikor megindult a csődeljárás.
A csődeljárás bejelentését követően a cég beszállítói demonstrációt szerveztek, illetve pertársaság alakításán kezdtek dolgozni a több mint 300 millió forintra rúgó követeléseik behajtása érdekében. A cég november 20-ára csődegyezségi tárgyalást hirdetett, de a tárgyalások eredménytelenül zárultak.
A beszállítók szerették volna elkerülni a csődöt, hiszen ezzel a konzervgyár tulajdonosai lényegében kimenekültek a fizetés alól. Úgy tudjuk, a felszámolás alatt álló cég vagyonát a felszámoló biztos már nagyobbrészt értékesítette. "Gyakorlatilag csak a négy falak állnak" - mondta Szarka. Egyetlenegy beszállító sem kapott egy fillér kárpótlást.
Hogy miért tipikus a történet?
Mert állambácsi ezúttal is mossa kezét. A törvény az törvény, ha az egyik gazdasági szereplő tisztességtelen, akkor bizony nincs mit tenni. Pedig lenne. A magát a "keményen dolgozó kisember" védőszentjeként bemutató Fidesz nem módosítja a rossz csődtörvényt, a képviselő, a miniszter magasról tesz a panaszokra, vagyis az állam semmit nem tesz a családi vállalkozókért.
Pontosabban ez nem igaz: az adót beszedi tőlük. Duplán is.