- Hogyan találtatok egymásra?
Dani: - Ákossal általános iskolai osztálytársak voltunk. Marcival pedig gimnáziumban ismerkedtünk meg. Lilla később csatlakozott, de ő szintén oda járt, ahova mi.
- Hadd kérjek már egy komplett bemutatkozást mindannyiótoktól. Dolgoztok, iskolába jártok?
Dani: - Végzettségem szerint hangtechnikus vagyok, jelenleg informatikusként dolgozom.
Lilla: - A Corvinuson tanulok a biomérnöki szakon.
Ákos: - A BME-n a villamosmérnöki mesterszakon nemsokára végzek, mellette több munkahelyen is programozom.
Marci: - Júniusban végzett könnyűipari mérnök leszek. Emellett többfelé dolgozom párhuzamosan.
- Miért kezdtetek el zenekarozni? Kinek milyen zenei végzettsége van? Néhány hazai és külföldi kedvenc?
Dani: - Rengeteg zenét hallgattunk, és sokszor azt éreztük, hogy mi is ezt szeretnénk csinálni. A hangtechnikus képzés részeként középfokú zenei képesítést kaptam, emellett autodidakta módon tanultam gitározni és énekelni. A hazai együttesek közül kiemelném a Piramist és a Karthago-t, a külföldiek közül pedig a Deep Purple és a Rolling Stones a kedvenceim.
Lilla: - Négy évig hegedültem, mellette szolfézsra is jártam. Autodidakta módon tanultam basszusgitározni. Hazai kedvenceim a Road és a Supernem, a külföldiek pedig a Five Finger Death Punch és Sting.
Ákos: - Dobolni eleinte magam tanultam, a későbbiek során tanáraim is lettek. Hazai kedvenceim például a KFT és az Omega, a külföldiek pedig a Lordi és a Nickelback.
Marci: - Mindig is kilógtam kicsit a sorból, így ehhez jól passzolt az is, hogy zenéljek. A zene nekem egy kitörési lehetőség volt az átlagember életből. A kezdetek óta autodidakta módon tanulok, mindenfelől gyűjtöm az ötleteket. Külföldi kedvenceim nagyon sok más mellett pl. a Status Quo és Billy Idol, hazai a Skorpió és a Piramis.
- A Code Civil név pontosan mit takar? Jó helyen kapisgálok, ha úgy gondolom, hogy a napóleoni jogrendszerhez van köze? Miért ezt a nevet választottátok, mikor a szövegeitek magyarul szólnak?
Dani: - Jól sejted. A Code Civil Napóleon polgári törvénykönyve volt, amelyet 1804-ben adott ki, és a választásunk azért esett erre a névre, mert a kezdetekkor nagyon megtetszettek a történelmi hangzású nevek, mint például a Status Quo. Később ideológiát is gyártottunk hozzá, „a hard rockban mi vagyunk a törvény”.
Ákos: - Kezdetben a dalaink szövegeit angolul írtuk, később azonban magyarra váltottunk, mert azt gondoltuk, hogy így könnyebben eljuthatunk zenénkkel a magyar közönséghez. A nevet viszont megőriztük.
- Az első lemezeteknek furcsa mód a II. címet adtátok. Miért?
Marci: - Többféle jelképes értelme is van. Az egyik az, hogy Danival ketten alapítottuk a zenekart. A másik pedig, hogy eltérjünk a szokványostól, láttassuk, hogy új vonalat képviselünk.
- A legegyszerűbben hard rock-ként lehetne a zenéteket jellemezni, de úgy gondolom, ti azért bővebben be tudnátok mutatni az általatok előadott stílust.
Lilla: - A klasszikus hard rock muzsika gyökereinek számító bandák – mint például a Deep Purple, Led Zeppelin, Black Sabbath és még sok más – zenei világát alapul véve próbálunk modernebb hangzású, erőteljesebb zenét játszani a mai közönség számára.
- Vaktesztben elég könnyen be lehet titeket azonosítani, mert Daninak karakteres, karcos, hogy úgy mondjam, vastag hangja van. „Születési rendellenesség” ez nála, vagy gyúrt rá valahogy?
Dani: - Elég hamar kialakult nálam ez az énekstílus, viszonylag könnyen. Erre külön nem gyúrok, de természetesen képzem magam, hogy minél többet ki tudjak hozni ebből a hangszínből.
- A deszkákon is üde színfolt vagytok, mert Lilla személyében női basszusgitárossal játszotok. Ő hogy bírja a rocksztár életmóddal járó megpróbáltatásokat?
Lilla: - Jól! Fiúsítva vagyok, már megszoktam a srácokat körülöttem. Szerintem ugyanúgy helyt tudok állni a színpadon, mint egy férfi. Bár néha fárasztó, mégis ez az életem.
- Hogy sikerült a Mobilmánia téli-tavaszi turnéján megcsípni az egyik előzenekari státuszt?
Ákos: - Producerünk, Nóniusz Gábor készítette a Mobilmánia zenekar legújabb nagylemezét és a miénket is, az Ami jár-t is. Egyik alkalommal a stúdióban megmutatta nekik az anyagunkat, ami nagyon megtetszett Zeffer Andrásnak, a Mánia vezetőjének, így kerültünk velük kapcsolatba.
- Milyen volt a fogadtatásotok a turné állomásain? Milyen pozitív élményeitek vannak?
Marci: - Nagyon jólesett, hogy a közönség vevő volt a zenénkre, főleg úgy, hogy a legtöbben most hallottak minket először. Azt pedig külön öröm volt látni, hogy több alkalommal is az emberek már ismerték a dalainkat és énekelték a szövegeinket. Koncertek után sokszor sztorizgattunk és fotózkodtunk szimpatikus emberekkel.
- Ilyenkor mindig előkerül az a kérdés, hogy megérte-e ez az előzenekarosdi? Mit profitáltatok – természetesen nem az anyagiakra értve – ezekből a koncertekből?
Dani: - Nagyon nagy élmény volt, hogy bejártuk az ország legmenőbb klubjait, és rengeteg tapasztalatra tettünk szert. Összekovácsolt ez a turné minket is és a zenekarokat is. Nekünk megérte, kíváncsian várjuk a folytatást!
- Hová pozicionálnátok be magatokat a hazai zenei színtéren? Van már komolyabb rajongótáborotok, vannak-e olyan kortárs csapatok, akikkel nagyon jó viszonyt sikerült kialakítani, esetleg közös fellépésekről is szó esett már?
Dani: - A rajongótáborunk a turnénak is köszönhetően folyamatosan bővül, közben pedig építjük kapcsolatainkat más zenekarokkal is.
Lilla: - Mindenképpen a rock/hard rock szcénába tartozunk, de próbáljuk minél több műfaj stílusjegyeit hordozni.
- Az idei évre még milyen bejegyzéseket tartalmaz a határidőnaplótok? Lesz-e esetleg már 2015-ben az Ami jár-nak folytatása?
Ákos: - A turné végeztével demózni kezdtünk, jelenleg két számot tervezünk rögzíteni, az egyikből a nyár folyamán pedig klipet is készítünk.