A Cristero-háború 1926-ban robbant ki Mexikóban, miután a szociáldemokrata munkáspártból alakított, antiklerikális kormány, a totális hatalomra törekedvén, megtiltotta az egész ország területén misék celebrálását, bármiféle vallási ünnepek nyilvános megtartását. Ez a mélyen hívő mexikóiakból mérhetetlen ellenszenvet váltott ki, kiváltképp az után, hogy a papoknak és a klérus tagjainak kegyetlen lemészárlásába kezdtek a kormányerők.
2000-ben II. János Pál pápa 25 Cristerot avatott szentté, 2005-ben pedig további 13 áldozatot nyilvánított mártírrá, közöttük José Luis Sánchez del Ríot.
A kormány brutális kínzások után gyilkolta meg az ifjú vértanút, mivel nem volt hajlandó megtagadni hitét. A mai világban példátlan hőstettek kötődnek nevéhez. Egy alkalommal a csata közepén tábornokának adta lovát, hogy azon folytathassa a küzdelmet, kitéve ezzel magát az elkerülhetetlen fogságba esésnek. A feljebbvaló iránti hűség, a magasabb eszméért való tiszta önfeláldozás csodálatos példáját állította ezzel nemzedékünk elé. A fogságban kínzásai során sem tört meg, nem hagyta el az Igazságot, nem tagadta meg hitét, hanem kitartott a végsőkig, földöntúli erőt adó kiáltásával: „Viva Cristo Rei! Éljen Krisztus Király!” Ő, a 14 éves fiú, valóban tiszta szívvel valósította meg a „több mint élet” elvét. Nem azt nézte, egyéni érdeke mihez fűződik, nem féltette mindenáron életét, mert tudta, hogy a halálban nem a megsemmisülés vár rá, hanem számot kell adnia arról, életét mivel töltötte, mire áldozta e világon.
De mi módon is érint ez minket, magyarokat? Tudni kell harcunk igazi célját, ami nem lehet földi, múlandó. Az igaz harc valódi erejét és igazolását csak egy magasabb céltól kaphatja. Ezt a felsőbb elhívást mindenki érzi magában, és éppen ettől több és igazabb a mi harcunk, mint a szélsőliberális eszméket kiszolgálóké. Mert a mi harcunk az igazságért folyik, és ebből nyeri erejét. Ahogy Antonio Alfonso Galvez, egy ma is élő Cristero meséli: „Hihetetlen bátorságot éreztünk, hihetetlent!” „Calles nem tudott velünk elbánni.” A háborúból kilépni akaró tábornokai mondták Callesnek: „Amikor mi harcolunk, sokan halnak meg közülünk, de közülük senki, micsoda véletlen ez?! Feladjuk!” A hatalmas belső erőről, igazságban való feltétlen hitről egy másik veterántól hallhatunk: „Isten Igéje és a Szent Szűz, övék a legnagyobb hatalom az egész világon.” „Amíg Isten és az én áldott Szűzanyám fel nem emelik lelkemet, és már nem lesz ezen a földön, én mindaddig és azután is Cristero maradok.”
José Luis Sánchez del Ríoról, a háború lefolyásáról és a harcokban tanúsított bátorságról, megannyi hőstettről a Cristiada című, alábbi filmet ajánlom.